Kávézzunk együtt

    Tegnap kellemes meglepetés ért! Ritkán történik az emberrel jó dolog, ezért van, hogy azt kívánjuk, ne történjen semmi, mert az csak legtöbbször kellemetlen vagy egyenesen rossz.
    Úgy kezdődött, hogy a harmincéves mosógépem került-fordult, elpusztult. Volt téma a kávézótársakkal, mert velük is ilyesmik szoktak történni. A fránya gépek elpusztulnak, mi meg törhetjük a fejünket, hogyan is vegyünk újat? Kölcsönre vagy csekkre? Két hónap alatt sikerült összegyűjtenem öt csekket, és megvettük az új mosógépet. Ez már jó dolog, csakhogy ott van a gombóc is a torkunkban, hogy minden hónapban annyi pénz kell, hogy legyen a számlánkon. Természetes dolog, ha már új mosógép kellett. Negyedszer mostam vele, amikor észrevettem, hogy valami nincs vele rendben. Már egy órája csak oda-vissza forgatott. No, ezt az érzést már, gondolom, mindenki ismeri. Az üzletet hívjam, vagy én keressem meg a legközelebbi szervizet? Előszedtem a garancialapot. Az is megfordult a fejemben, hogy úgy sem ismerik el. Majd kitalálják, hogy túl sok ruhát raktam bele, vagy túl keveset, vagy akármit, hogy ötvennyolc éves fejjel nem tudok mosógépben mosni. Ekkor megláttam a garancián egy telefonszámot, a CALL központ számát. Felhívtam, és egy barátságos, segítőkész fiatalember vette fel. Már ez jól esett. Megkért, hogy menjek oda a mosógéphez, és telefonon keresztül az ő utasításai alapján megjavítottuk a gépet. Hát mégiscsak történnek jó dolgok is, kellemes meglepetések. Volt egy jó napom.
    Ma is kávézgattunk a szomszédasszonyokkal, de csak amolyan csip-csup ügyekről beszélgettünk, mint például kellene egy új porszívó! Esetleg megjavítani a régit, hátha még elbírja egy ideig. Mondom nekik, hogy úgy látszik, mi átlagon aluli családok vagyunk, mert reggel néztem a tévében, hogyan él két átlagos négytagú család Szerbiában.  Az egyik egy belgrádi család volt, ahol a házaspár egy kicsit az átlagon felül keres! Már nem átlagos! Náluk is a legtöbb a konyhára és a rezsire megy, de úgy húsz százalékot költenek saját maguk kedvteléseire is. A gyerekek miatt pedig minden évben el kell menni a tengerre. Ezt is ki kell valahogy spórolni! A másik átlagos családban a szülők Németországban dolgoznak, és ők segítenek. Hol itt az átlagos?
    Morfondírozunk ezen egy darabig, azután rátérünk, hogy mit főzzünk?  Elterelő hadművelet. Jól jönnek az ötletek meg a „na látod, ezt már régen főztem” de főleg, hogy nem folytatunk a témát, mert a vége az lenne, hogy magunkban keresnénk a hibát. Egy kedves ismerősöm mondta egyszer, hogy legjobban szereti a rövid találkozásokat. Az általában úgy történik, hogy: Hogy vagy? – Kösz jól. Hát ti?  - Mi is.
    Ha még félóráig beszélgetünk, előkerülnek a problémák. Egy óra múlva már lehet, hogy sírunk. Sok igazság van benne.
    Sajnos ritkán adódik meg, hogy kellemes meglepetésekben legyen részünk, így hát marad a panasz, vagy hogy mit főzzünk holnap, de mindenképpen alig várom, hogy találkozzak velük.