Nyelvi figyelő
A talajminőség megnevezései

    Hallott-e valaki a galacsérról? Így nevezik Szatmárban a cserepes, megrepedezett földet. A Bodrogközben viszont halászati műszóként él, az öreghálónak, a gyalomnak a cserép-súlyát jelölik vele. A szónak galatsérúltt származékalakjával találkozunk az első magyar nyelvű újságnak, a Magyar Hírmondónak a hetedik évfolyamában, l786-ban. A galacsér (vagy némely esetben galacsár) valószínűleg összefüggésben van a galacsin szóval.  Az utóbbiból vonták el a galacs főnevet. A galacs a Czuczor–Fogarasi szótár szerint ’apró golyócska, legyen az ónból, ólomból, agyagból, tésztából, ganéjból stb.’

    A galacsin szó már a tizenhatodik században is előfordult, eredetileg agyagból, sárból keményre gyúrt golyót vagy kődarabot jelölt, amelyet parittyából elhajítottak. Manapság általában puha anyagból való kis golyóra vonatkozik, pl. kenyérgalacsin. A szkarabeuszt magyarul galacsinhajtó bogárnak nevezik, ugyanis petéit ürülékből formált galacsinokba rakja.
    A galacsér csupán egyike a talajminőségre vonatkozó földrajzi közneveinknek. Ilyen például még a sikerisár, amely Borsodban sárga színű ragadós földet jelent, aztán a sívány, amelyet Cegléden, Kiskunhalason, Szegeden a terméketlen homokföldre, homokbuckára, futóhomokra mondanak, továbbá az üver, amellyel a maros-székiek a fehér agyagos, márgás, palás földet jelölik stb. Az üver Csíkban folyó melletti vagy kaszálón levő süppedékes bemélyedés vagy gödör, a Székelyföldön általában 'kiszáradt patakmeder' jelentésben használják.

    A futóhomokot Heves megyében és a Nagykunságban sívóhomoknak nevezik (ezen a vidéken a sívó melléknév 'csupa, merő, egészen' értelemben használatos). Somorján, a Csallóközben a terméketlen, agyagos földnek copáka a neve. A copáka fehér föld között előforduló kődarabra, kőgöröngyre vonatkozik a Csallóközben, az Alsó-Csallóközben és a Patonyszélen pedig agyagos kőre. A Nagykunságban monyókosnak nevezik az agyagos, sűrű, kemény és szikes földet, amely nem veszi be magába a vizet. A süppedős homok vagy iszap neve Háromszékben soványos, Abaújban pedig hozoványföld. A homokos, szikes földet Szentesen csapóföldnek mondják. A csapóöld egyébként a Duna–Tisza közén tapasztásra használt sárga vagy szürkésfehér agyagra vonatkozik, Kecskeméten így nevezik agyagnak és homoknak a kikészített bőr dörzsölésére használt keverékét, Debrecenben, Veszprémben a szűrposztó fehérítésére használt anyag a csapóföld. A homokos, fövenyes földet a Fertő tó mellékén sótagosnak nevezik.
    Az acintos szó a kemény, kiszáradt földre vonatkozik a Székelyföldön és a Nagykunságban. Az acintos melléknév egyébként valaminek a keménységére utal: Zilah vidékén, Kézdivásárhelyen, Nagyenyeden kemény, félig kidolgozott bort jelölnek vele, Kisborosnyón keményre gyúrt tésztára vonatkoztatják, Nagyszalontán, Zilah vidékén az acélos búza az acintos.
    A zok kemény, tapadós, ragacsos földet jelent a Mátraalján, Biharban, Szatmárban és a Szilágyságban. Ez a szó összefüggésben van a 'zömök, izmos termetű' értelemben használt zök szóval. Szalontán lóra mondják, hogy zök. A zok egyébként elsősorban pékségi szó. A Mátraalján, a Szilágyságban, Biharban, az Érmelléken, Szatmárban a keletlen, sületlen kenyér szokott zok lenni (azaz tömött. tele-bélű, sűrű bélű, ragacsos bélű, szalonnás stb. A Bodrogközben és Nagykál1ón dagonyának nevezik a sűrű, tapadós sarat.

    Az egyenetlen, göröngyös talaj Abaújban hupujkás, a Székelyföldön hoporcsos, Göcsejben gerebenes. A hupujka nem egyéb, mint hólyag, elsősorban Beregben használják, a hupujkás melléknév pedig 'felhólyagzottat' jelent ugyanott. A hoporcs vagy huporcs Háromszék vidékén és általában a Székelyföldön 'göröngy' értelemben szerepel, a göröngyös, rögös, gidres-gödrös, egyenetlen útra mondják, hogy hoporcsos vagy huporcsos.

Dr. Molnár Csikós László