PÁLYAVÁLASZTÁS
„Az élet egyikünk számára se könnyű,
de hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben...”

    A nyolcadikosok már döntöttek, hogy melyik iskolába iratkoznak, mert készülnek a fölvételire. Meghiszem, nem könnyű a dolguk. Annak, aki gimnáziumba iratkozik, még van négy éve eldönteni, milyen hivatást válasszon. Mert nem mindegy, mit választotok, hogy aztán elmondhassátok Adamis Anna dalát:
    – Arra születtem, hogy kisgyermek legyek,
    s anyám mellett lassan játsszam hosszú éveket,
    arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
    s megértsem a szóból azt, amit lehet,
    s végül arra jöttem én a világra,
    hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
    Az adai Cseh Károly iskolában nagyon is komolyan veszik a pályaválasztást. Akik itt vannak, Dobrotka Mária magyartanárnő diákjai, szinte mindannyian színkitűnő tanulók, s tovább akarnak tanulni: Skíta Anett, Vajda Sára, Móricz Anett, Farkas Réka, Juhász Zsófia, Hugyik Henrietta, Szeredi Anett és Boros Noémi.
    Skíta Anettnek nagy tervei vannak! Ügyvédnek tanul majd. Hogy ki a példaképe, nem mondja. Csak annyit, hogy ügyvéd lesz. Biztos, vonzza a sok pénz vagy hírnév? De, hogy miért éppen közgazdasági iskolába megy? Legyen a négy év után diplomája? Jó elgondolás! Talán azért, mert a rendőri munka is tetszik, ki tudja?
    – Zentára megyek, a Közgazdasági Középiskolába – kezd a mesélésbe Anett –, de nem a közgazdasági pálya vonz, hanem jogra iratkozom a középiskola elvégzése után, hogy ügyvéd lehessek. No, ez még nem biztos, lehet, hogy rendőr leszek. Majd állítgatom le az úton közlekedő szabálytalankodókat…
Sárának már komoly terve van. Zenetanár lesz.
    – Nyolc éve zongorázom – magyarázza Sára –, s nagyon szeretem. Szabadkára készülök a zenei középiskolába, utána meg egyetemre iratkozom majd, hogy zongoratanárnő lehessek. Bach, Mozart, Beethoven darabokat játszom, s majd igyekszem megszerettetni a diákjaimmal a komolyzenét.
    Móricz Anett Szegedre megy a Deák Ferenc Gimnáziumba. Neki is nagy terve van: jelentkezett a TV 2 Megasztár c. műsorába! Mire e sorok megjelennek, túl lesz a meghallgatáson, lehet, hogy már megismeri az egész világ, mint a kishegyesi Rúzsa Magdit, a csantavéri Dér Henriettát…
    – Azért megyek Szegedre, mert itt nálunk nincs média szak, meg én ott születtem – meséli Anett –, meg egyetemre is akarok menni. Ott Szegeden voltam a pszichológusnál, és mondta, hogy ez a pálya nekem megfelel, mert humán beállítottságú vagyok. Mert valójában a humán tantárgyak érdekelnek. Voltam már Szabadkán a Nemes Nagy Ágnes szavalóversenyen, fogalmazási versenyeken vettem már részt, itt az iskolában az énekversenyen első lettem…     Minden adottságom megvan, hogy ezen a pályán elinduljak.
    Réka a zentai gimibe megy. Jó, ha valaki tudja, hogy tovább akar tanulni, mert a gimnázium fölkészít mindenkit az egyetemre.
    – Pszichológus szeretnék lenni, azért megyek a gimnáziumba – jelenti ki Réka. – Szeretem a gyerekeket, szeretnék nekik segíteni, mint ahogyan minket is útbaigazít az iskola pszichológusa különösen most, mikor pályát kell választanunk. A nyelv miatt lehet, hogy Budapesten folytatom a tanulmányaimat.
    Zsófi is gimnáziumba megy, mégpedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumba. Most a tavaszi szünetben máris készül a fölvételire…Hogy magyar- vagy angoltanár lesz-e, majd a négy év alatt eldönti. Habár táncolni is szeret…
    – Szerettem volna táncművészeti iskolába menni, de idén nem nyílt – folyatja Zsófi a pályaválasztással kapcsolatos eszmefuttatást –, így a gimnáziumban tanulok tovább. Mivel Topolyán táncolok, így majd Szabadkáról járok továbbra is oda gyakorolni. Mert a táncot nem hagyom abba, sőt, ha majd dolgozom is, hobbiként táncoktatással is foglalkozom, mert annyira szeretek táncolni.
    Henrietta nagyon szép pályát választott. Egészségügyi nővér lesz. Elmondása szerint segíteni szeretne a betegeken…
    – Idén döntöttem el – mondja Henrietta –, hogy Zentára iratkozom az egészségügyi középiskolába. Egyszer eltörtem a kezem, sokat segítettek rajtam a nővérek. Eldöntöttem, hogy gyógytornász leszek.
    Szeredi Anett anyukája  könyvelő, így van tudomása arról, mit jelent az, ha a Közgazdasági Középiskolába megy. Szereti a számítógépes munkát…
    – Nyolcadik után Zentára megyek a Közgazdasági iskolába. Nyugis munka,gondolom, megtetszik a négy év alatt a könyvelés. Ha nem, majd valamilyen egyetemre megyek. A négy év alatt majd eldöntöm, hogy mi leszek…
    Noémi is ebbe az iskolába megy, de ő már tudja, hogy pontosan melyik szakra.
    De, ha nem tetszik meg az a munka, az iskola befejeztével lehet belőle még óvónő is!
    – Ha befejezem a közgazdasági iskolát, egy bankban szeretnék elhelyezkedni, ezért a pénzügyi szakot választom. Hasonlóan, mint Anett, majd meglátom a négy év alatt, milyen is ez az iskola. Az idősebb tesóm is a közgazdasági középiskolát fejezte be, s most magyartanár lesz. Ezt az iskolát, ha befejezzük, elmehetünk bármelyik egyetemre. Nekem, ha nem tetszik, óvónő leszek – fejezi be Noémi.
    Nem könnyű a dolgotok, de vigasztaljon benneteket az, hogy nem az a fontos, hogy ki milyen tanuló, hanem, hogy megtalálja mindenki a neki megfelelő szakmát, hivatást. Valahol olvastam: „Az élet egyikünk számára se könnyű, de hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, hogy ezt a valamit bármi áron el kell érnünk.”

Koncz Pósa Erzsébet