Nálunk nincs uborkaszezon

    A kánikulai nyári hónapot kissé enyhítette a várva várt csapadék mely július végén érkezett meg vidékünkre. Sokan várták ezt az égi áldást de különösen a kukorica, napraforgó és a répa. Az átlag 30 mm csapadék négyzetméterenként mely július 26-án hullott Völgyparton és Törökfalun látható eredményt hozott a növényzeteken. Ha az idő továbbra is kedvez és az égiek is ránk néznek, a kukoricatörőknek nem lesz könnyű feladatuk. Jó magamnak is már egyes csövekhez nyújtózkodnom kell, hogy rendesen meg tudjam fogni… Ez legyen, a legyen a legkevesebb gond, csak legyen jó termésünk, remélem ebben a kedves olvasó is egyet ért!
    Helyi közösségünk területén az ünnepségek Valkai sorral és Völgyparttal kezdődtek és Törökfalun kenyérszentelővel, és sportnappal fejeződtek be. A kenyérszentelő ünnepségek még csak most sorakoznak a környező településeken, mint Kevi, Tornyos, Zentagunaras és Moholgunaras, ahol a Búzavirág énekcsoport és a Tini táncosaink is fellépnek. A kenyérszentelő ünnepségek sorát Törökfalu kezdte július 27-én, amit szombaton megelőzött volna a sportnap, csakhogy az égből ömlő csapadék megállította a szervezőket, és egy héttel későbbre halasztották a sportnapot, de hogy az egybegyűltek se unatkozzanak, azért négy foci csapat összemérte erejét csak a szórakozás kedvéért, valamint a Martini vendéglőben több vidéki és helybeli csapat sakkban vetélkedett. Ez úgyszintén része volt a sportnapnak.

    A vasárnapi ünnepség délután kezdődött a kakaspaprikás-főző versennyel, melyen 26 csoport vett részt. A délután tartott ünnepi szentmisét főtisztelendő Kozma Róbert atya mutatta be a jelenlévő hívekkel együtt hálát adva Istennek az emberi munkák és fáradozásuk jelképe melyért hálát adunk abban a reményben, hogy elegendő lesz a következő aratásig.
    Az Adai-moholi ÖTT juniorjai tűzvédelmi gyakorlattal gazdagították a délutáni programot, míg a kocsikázni vágyók a kocsis felvonulásban vettek részt, az egészségház előtti betonjárdán pedig ügyes kezű gyerekek krétával rajzoltak szabadon választott témáról. Az esti művelődési műsort a helybeli iskolások, a Búzavirág énekcsoport, a Tini táncosok, az óvodások, valamint a környező településekről meghívott csoportok tették színessé. Az esti műsor végén a tánciskolásaink bemutatták mindazt, amit eddig tanultak, és egyúttal hívogatták táncolni a nézőközönséget is. A főzőverseny első helyezését Apró Miklós nyerte meg Törökfaluról, második helyen Kéki László adai lakos végzett, és a képzeletbeli dobogó harmadik fokára felsőhegyi szakács állhatott. A kimondottan sok vendég és nézőközönség ezt a kenyérszentelő-falunapot feledhetetlenné tette, melynek mindenki örült és jól érezte magát a szervezők közül is.
    Mivel a sportnap elmaradt az eső miatt, egy héttel később, augusztus 2-án szép nyárias hangulatú időben tartottuk. Azon a napon focicsapatok, kosárlabdacsapatok versenyeztek a díjakért, valamint erősember versenyen próbálhatta ki magát, aki úgy érezte, hogy túlteng benne az energia.
    Mindamellett, hogy jó dolgok is történtek vidékeinken, sajnos a rossz sem került el minket. A mai világban a víz érték és nagy úr, ha nincs, akkor nagyon sok a gond, mivel hozzá vagyunk szokva a rendszeres fogyasztásához. Völgyparton az új kút, amelyet tavaly építettek, megállt, a vízpumpának az elektromotoros része zárlatos lett és nem működött. A faluban található és egy évig üzemen kívüli kutat kellett újraindítani, ami a meglévő fogyasztási igényeket kisebb kapacitással tudta kielégíteni. Volt ám pánik és lárma a településen, csak sajnos kevesen gondolkodtak el, hogy nemcsak fogyasztani kell a vizet, hanem ára is van. Három hét elteltével a motor részt megjavítattuk, és újból teljes kapacitással látja el a fogyasztókat. Törökfalu polgárai is hasonló cipőben jártak, akik az új kútról voltak vízzel ellátva, mely még tesztelés alatt van. Nem messze a pumpaháztól a fővezetéken elkezdett a víz szivárogni. A régi kutakat újra kellett indítani, hogy ne maradjon a település víz nélkül, az új kút pedig várta az ő mestereit, akik még nem fejezték be teljesen a munkálatokat. A kivitelező cég nem rögtön, de megérkezett és  kijavította a hibát, valamint még  közelebb  sikerült jutni az egész építkezés  végéhez mivel  most már több mindent meg is csináltak. Lassan közeleg a kulcsátadás is és a rendszer átadása a szolgáltatónak, aki majd üzemelteti a vízellátást. 
    A helyi közösségben a legnagyobb és fontosabb hír az, hogy szeptember 21-én helyi választások lesznek az előttünk álló négy évre. A választások kiírásáról szóló határozatot a jelenlegi tanács Berze Tibor elnökletével  július 9-én tartott ülésén hozta meg.
    A mozgalmas napok, melyeknek lázasában az itteni lakosok élnek és verejtékesen dolgoznak, megkezdődött a cirok szedése, amihez kézi munkaerőre van szükség. De emellett a csemegekukorica szedése is elkezdődött, ami igaz, hogy még csak újdonságként van jelen vidékünkön. A csemegekukoricából megmaradt hulladékból pedig gyorsan silókat készítettek mindazok, akiknek több nagyjószága van.
    Tehát mozgalmas a mi vidékünk, még ha mindezt csak arról vesszük észre, hogy a munkagépek hangosan zúgva járnak. De egy nem mindennapos dolog, jelenség, azaz valóság is megtörtént, vagyis van még most is erre felé. Mi is ez? Hát ez egy szép és kecses állású kócsag tartózkodik és sétálgat, néha-néha röviden szállva egyik helyről a másikra. Lehetséges, hogy az Engelmann tanyánál található Csikér duzzasztótól tévedett el felénk, mivel arra nem olyan régen fehér kócsagot láttam, és meg is csodáltam. Különben a kócsagok víz mentén szoktak letelepedni. Most pedig nálunk Törökfalu és Völgypart között, nem messze a köztemetőtől lévő út mentén tartózkodik, és békésen tetszeleg az úton elhaladók számára. Próbálkoztam lekamerázni és fotót készíteni róla, miközben mellettünk a közlekedés bonyolódott és egy hang is hallatszott: „Nézd, egy kócsag!” Még hogyha rohanó is ez a mai világ, az életünk, azért mégis van pillanat, melyet észreveszünk, felismerünk, mert nem mindennapi. Igaz, hogy állatunk most már két hete vidékünkön van és megszokott lesz, de mégis újdonság és szép. Számomra, amikor ezen az útszakaszon járok szinte tekingetve, keresem és hiányolom, ha nem láttam meg, hogy még itt van és él!
Török Ferenc és neje Klára, akik külföldön élnek, az idén is további könyvekkel gazdagították a helyi közösségi könyvtárat. Ez alkalommal 135 darab könyvet hoztak, közöttük található verseskönyv, útleírás, történelmi regény, szakácskönyv, valamint szótár is. Mindezek a könyvek elérhetőek a polgárok részére a törökfalui helyi közösség épületében.
    Az apró és egyszerű dolgok életünkben sokszor változást hoznak, és ki billentenek bennünket a megszokott hétköznapokból, ha megengedjük és meg akarjuk látni őket. Tehát az „uborkaszezon” felénk nem jellegzetes, mivel mindig van valami, valami történik, de csak akkor veszünk róla tudomást, ha akarjuk. Az élet mozgalmas, néha nagyon is, de csak akkor szép mindez, ha meglátjuk és értékeljük.

Molnár József