AZOK A SZEGÉNY MADARAK!
Állandó veszély leselkedik rájuk

    Olvasom az olvasói véleményeket, vagy hozzászólást, hogy az állatkertben délben, rekkenő hőségben szomjasak voltak az állatok, és szenvedtek. Ha igaz, sajnálatos.
    De sajnálatos az is, hogy Adán az idén is megismétlődött a tavalyi szégyenletes madárirtás, amikor is száznál is többre volt tehető a munkásolimpiára történt „területrendezés” közben kiirtott susnyósban rejtező madárfészkek tojás-, vagy fiókavesztesége.
    Most, 2008. június 24-én, az adai strand szegélyerdejében (susnyósában) emberek által elkövetett „területrendezés” nyomán estek áldozatul a madárfészkek, tojásostól, fiókástól. Az történt ugyanis, hogy a filmesektől megrövidített strandot kibővítendő, nekiálltak a partmenti bozótos egy részének irtásához, netán majd azon a részen hűsölhetnek a vízben a fürödni vágyók.

    Csak arra nem gondolt senki, hogy az a nap éppen a madarak költési időszakának a közepébe esett, és hogy abban az erdőrészben (is) több madárfészek volt, madarastól, tojásostól. Az öntudatosabb polgártársak azonnal észbe kaptak, felháborodtak és tiltakoztak, még a legmagasabb fórumoknál is!
    Hogy tiltakozásuk sikerrel járt, nem kis része volt abban a filmesek felháborodásának is, mondván, hogy ők nem kopár, hanem éppen ellenkezőleg, erdős partszakaszon kívánnak filmezni. Az irtás meg hogy festene filmen?
    Mondom, legmagasabb szintről (Belgrádból meg Újvidékről)) jött is a tiltás, és lefújták az akciót. De későn, mert akkor az ottani madárszülők már hiába keresték a fészküket, a fiókáikat, tojásaikat.
    Tudta valaki az akkor ügyeletes községi garnitúra felelősei közül, hogy annakidején (a boldogabb időkben!) az adai strandnak szóbanforgó része fürdőzésre veszélyesként lett bójákkal megjelölve, mert meredek a part és volt, akit egy-két lépés után már elnyeltek a habok? Dehogy tudják. Az azóta már lelépett önkorményzati szakik felének erről fogalma sem volt, csak azt gondolták, hórukk, menjünk neki, csináljátok!
    (Adán, a jelenlegi strandon kívül, csak a Villánál levő lejáratnál, az egykori Lóstrandnál van még fürdőzésre alkalmas és biztonságos hely, ahol a partszakasz hosszan és fokozatosan ereszkedik a meder közepe felé. Régente, a duzzasztógát megépülése előtt, volt olyan időszak, amikor ezen a helyen térdig, vagy bokáig érő vízben át lehetett gyalogolni Bánátba! Most az siralmas képet mutat.)
    Hogy ne egyedül dohogjak tovább, megkérdeztem a kiemelkedő természetvédelmi tevékenységéért tavaly Ada napján községi kitüntetésben részesült Tóth Lászlót, miért nem léptek fel a környezetvédők a pusztítás lellen?
    – Azért mert nem is tudtuk! A magam és sok-sok adai természetbarát nevében – mondta Tóth László –, a tavalyival együtt mélységesen elítélem ezt az erdőirtást, mert a meggondolatlan tettnek most is több halvány geze, tövisszúró gébics, fülemüle, szürke légykapó, feketerigó és erdei pinty fészekalja esett áldozatul. Ezt én mondom és tanúsítom, mert a pusztítást megelőző napokban személyesen vizsgáltam a terepet. Örültem a sok madárfészeknek, most meg?! Máról-holnapra, váratlanul álltak neki az erdőirtásnak, úgyhogy nekem, mint az adai Zöld Sziget Természetvédelmi Egyesület elnökének, tudomásom sem volt arról, hogy mire készülnek! Üzenem azonban az illetékeseknek, hogy a törvényileg védett madarak költési időszakában mellőzzenek mindenféle erdő- vagy fairtást, sőt azon kívül is minden irtás előkészületi szakaszában kérjék ki a kellő szakismerettel rendelkező ornitológusok (madárkutatók) tanácsát, véleményét!

Király János