A vajdasági táj ihletésében
Nagy Sívó Zoltán kiállítása Adán

    A szülőföld  szeretetében és ihletésében készült képeket tekinthettek meg az érdeklődők, ha ellátogattak december 11-én a temerini Nagy Sívó Zoltán akvarell-kiállítására, amelynek az adai Szarvas Gábor Könyvtár kiállítóterme adott otthont. A Cseh Károly Általános Iskola és a Bartók Béla Zeneiskola diákjainak alkalmi műsora után Barna Kolozsi Valéria, a Szarvas Gábor Könyvtár igazgatója mutatta be a művészt, és méltatta munkásságát.

Barna Kolozsi Valéria nyitotta meg Nagy Sívó Zoltán akvarell kiállítását

    Nagy Sívó Zoltán Padén született, iskoláit Szabadkán, Újvidéken és Belgrádban végezte, majd Herteledyfalván tanított, és az ottani iskola igazgatója lett. Nyugdíjas éveit Temerinben tölti.  Neve a képzőművészek és az irodalomkedvelők számára is ismerősen cseng, ugyanis ő a Bukovina mit vétettem? című, a vajdasági székelység éltével foglakozó valamint a nemrégiben megjelent, A főváros árnyékában című könyvek szerzője, de, mint ahogy az előbb említett kiállítás is mutatja, képzőművészként is ismert és elismert.  Leginkább akvarelleket készít, ez talán az egyik legnehezebb festészeti kifejezésmód, hiszen a javításra, a részletek kidolgozására nincs lehetőség, a technika csak a gyorsan tovatűnő élmények, jelenségek rögzítésére alkalmas.
    Nagy Sívó Zoltán akvarelljei a síkság, a szikesek nyugalmát, egy fajta tengerfenéki hangulatot idéznek, ahogy a művész is elmondta, ihletője a vajdasági táj, a szülőföld és a föléje boruló ég, amely olyan, mint Isten homloka. A táj nyugalma azonban csak látszólagos, hiszen az üresnek tűnő felületeken is nagy drámák zajlanak, s a művész feladata meglátni és láttatni ezeket a mikrovilágbeli történéseket.

Józó Mónika