Emlékezünk:
PUSKÁS FERENC
1927 - 2006

    Nyolcvanadik életévében, hosszas betegség után, 2006. november 17-én, pénteken reggel elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyszerűbb magyar labdarúgója, az Aranycsapat futballistája. A Magyar Labdarúgó Szövetség és a magyar kormány Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériuma saját halottjának tekintette és december 9-én, addig nem látott gyászünnepség keretében – az egész világ tiszteletével és részvétével – a budapesti Szent István bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra.
    Puskás Ferenc Kispesten nőtt fel, a futballedzőként is dolgozó Purczeld Ferenc legidősebb gyermekeként. A család 1937-ben magyarosította Puskásra a nevét, így a későbbi csodacsatár tíz éves korától már Puskás Ferenc névre hallgatott. Becenevét, az Öcsit is ekkoriban kapta családjától és játékostársaitól (például Bozsik Józseftől). Senki sem nevezte őt a családban Ferinek, viszont a kitelepítések idejében másik elterjedt neve, a Sváb nem hangzott túl jól, és a sajtó is hamar lecsapott az Öcsi megszólításra.
    A számunkra minden idők legjobb magyar futballistáját mi is szívből meggyászoltuk, hisz hozzájárulása a délvidéki magyarság fennmaradásához és magatartásához mérhetetlen. Emlékszem, amikor a távoli 1952-ben Helsinkiben az olimpia zajlott,  majd amikor 1953-ban az évszázad mérkőzése, a londoni 6:3 következett, Fleisz Illés bácsi adai főutcán lévő borbélyüzletében édesapámmal és más adai emberekkel együtt hallgattuk a budapesti Kossuth-rádió közvetítéseit, mivelhogy akkortájt a rádió is még nagyon ritka dolognak számított. Illés bácsi pedig boldog volt, hogy így is maga köré gyűjthette szeretett kuncsaftjait. Emlékszem, milyen gyorsan járt az olló a kezében, miközben Szepesi György varázslatos, lángoló közvetítése, a sorozatos magyar gólok és győzelmek az öröm, a boldogság könnyeit csalták a szemünkbe, szívünket pedig keményre, végtelen kitartásra edzették!
    Puskás, Hidegkúti, Bozsik neve volt az a csodaszer, ami megadta szüleink kitartásának és a mi napjaink értelmét, a munkára, a tanulásra, a fennmaradásra való serkentést.

    Meggyőződésem, hogy ez a keménység Puskás halálával sem fogy el, mert az eredményeket, a tőle kapott erőt, az örökös elsőség tudatát táplálni fogja a kollektív emlékezet, ami részben abból a sok délvidéki, zsúfolt borbélyüzletből fakad, amelyekben a Puskásék sok éven át tartó győzelmeiről szóló közvetítések hangzottak el.
    Emlékeztetőül hadd álljon itt Puskás Aranycsapatának a névsora:
    Grosits, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor.

Király J.