Karácsonyi üdvözlet – lufival

    Október elején az unokámmal a tiszai strandon sétáltunk, néztük a vizet, a homokot, a lassan eltűnő nyár jeleit. Egyik pillanatban egy rózsaszínű szétdurrant lufi maradványára lettem figyelmes, valahol a tusolók és a vízpart között, félúton. Amikor közelebb léptünk hozzá, észrevettem, hogy a lufi-maradványra vékony zsineggel egy sértetlen, német nyelven megcímzett levelezőlap van kötve. A lap egyik részén kéri a feladó, hogy aki megtalálja, írja be a kért adatokat és küldje vissza. Megtettem. Pár nap múlva postáztam a lapot.

    November elején megjött a válasz. Közlik, a lapot megkapták, nagy örömet szereztem nekik, és nagyon megköszönik. A levélben néhány kis fotó, amelyen a címzettek és gyerekek láthatók a még fel nem eresztett lufikkal. Egyúttal kellemes karácsonyi ünnepeket kívánnak. Teljesen ismeretlen emberek.
    Utána néztem. A lufit Dél-Németországban (Füssen) engedték útjára az ismeretlen felé. A légáramlat segítségével 750-800 kilométert utazott, mígnem az adai strandon földet ért.
    Az eredmény: néhány száz kilométer távolságból két ismeretlen ember karácsonyi jókívánságot küldött egymásnak.

-nos