Nyelvi figyelõ
"Tíz nyelvet beszélõ bécsi szelet"
A napokban kezembe került egy Ada községet bemutató kiadvány, mely igen szép kivitelben, igényes papíron, képekkel gazdagon illusztrálva Ada nevezetes ipari és kisipari vállalkozásait, szálláslehetõségeit, éttermeit és más szolgáltatásait ismerteti. A kiadvány propaganda céllal készült, három nyelven, szerbül, magyarul és angolul. Érdeklõdéssel kezdtem forgatni, a magyar szövegeket olvasgatni, hiszen Adáról nem sok kiadvány jelent meg, és a mai világban a marketing, a propaganda igen fontos szerepet tölt be.
A kiadvány igényes kinézetével ellentétben a nyelvi megmunkálás rendkívül igénytelen: a magyar nyelvû szövegek elkeserítõen rossz magyarsággal íródtak. Megszámlálhatatlanul sok helyesírási és sajtóhiba van a magyar szövegben, rossz megfogalmazások, nevetséges fordulatok, magyartalanságok, rosszul szerkesztett mondatok, amelyek olykor éppen az ellenkezõjét juttatják eszünkbe, mint amit szerettek volna mondani. A fentiek alátámasztására csak néhány példát ragadnék ki: az ismert községi személyszállító vállalatot úgy propagálják, hogy „10 autóbusszal rendelkezik, melyeknek a fele kényelmes és biztonságos utazást nyújt”- ez bizony így inkább ellenpropaganda (milyen lehet vajon a másik fele?). Megtudhatjuk a brosúrából, hogy Mohol a község második legnagyobb települése, szép sétányokkal, sportpályákkal és romantikus kertekkel elõ. A szerb szöveg alapján lehetett kideríteni, hogy itt elõkertekre gondoltak, mert amit írtak, „kertekkel elõ”, annak nincs értelme.
A brosúra alapján a községben nem mindennapi ételkülönlegességek kaphatók: a „mediterán” (talán mediterrán!) hangulatot nyújtó étteremben fogyaszthatunk „édes- és tengeri halakat” (gondolom, édesvízi halakról lehet szó!). Máshol „meleg- és hideg éhes szájjat(!) kielégítõ elõételek” kaphatók. Most mi a meleg és a hideg? A szöveg szerint az „éhes szájj” (ami mellesleg egy j-vel írandó!), és nem az elõétel. De nem mindennapiak a következõ „beszélõ” fogások sem: „sokatmondó paprikás”, vagy a „tiz nyelvet beszélõ bécsi- natur- párizsi szelet”. A helyesírási hibáktól eltekintve (helyesen: tíz, natúr-) a nevetséges megfogalmazás kiinduló pontja a ’hét nyelven beszél’ szólás lehetett, ami mást jelent (finom), mint a „tíz nyelvet beszél” szókapcsolat.
A kiadványból megtudhatjuk, hogy számos „minõséges” (helyesen jó minõségû, minõségi) árut állítanak elõ községünkben. Én a legjobban az „egészségügyi betéteken” csodálkoztam, amelyeket egy fémipari vállalatban készítenek. Nem lehetséges, hogy itt nem egészségügyi betéteket, hanem inkább gyógyászati segédeszközöket gyártanak?
A néhány kiragadott példa is érzékelteti talán, hogy milyen rossz magyarsággal íródott a fenti kiadvány. Többször az volt az érzésem, hogy talán nem is magyar anyanyelvû személy készítette a magyar szövegeket. Bízzunk abban, hogy a másik két nyelven jobban sikerült az ismertetés, de az mit sem változtat azon, hogy a kiadvány igénytelen magyarsága községünk jó hírét nem nagyon öregbíti.
Hódi Éva
