FIATALOK NÉLKÜL NINCS JÖVÕ
December a legszebb ünnepek hava. Ez az az idõszak, amikor a hétköznapok szürkeségét a színek váltják fel. Ilyenkor a szeretet kerül elõtérbe, amely valamilyen csoda folytán elnyomja a rosszat. Ezeknek az ünnepeknek varázsuk van, mindenkit a hatalmába kerít, még ha ezt nem is mindenki ismeri el. Milyen jó lenne, ha ez a varázslat egész évben tartana, sokkal könnyebb lenne életünk, és egész biztosan jobban megbecsülnénk egymást. A mai népbetegség, amelyet úgy hívnak, hogy „irigység”, nem tudna felszínre törni.
A nagy rohanásban észre sem vesszük, hogy mennyire megfogyunk. Elöregszik községünk lakossága. A sok üres házon kívül nagyon sok házban ma már csak egy-egy idõs személy él. Nagyon sok helyen esély sincs arra, hogy utánuk valamelyik gyermek vagy unoka költözik a családi fészekbe, ugyanis nagyon sokan közülük már régóta külföldön élnek és dolgoznak. Jóval ezren felül vannak azok, akiket csak a választási névjegyzékeken, úgy is mondhatnánk csak papíron vezetnek. Nagyon kicsi az esély hogy valaha is hazaköltöznek. Mindezeknek az adatoknak a tudatában teljes erõvel azon kellene fáradozni, hogy a most felnövõ nemzedék itthon maradjon.
Többször foglalkoztunk már a fiatalok helyzetével, ellenben úgy érzem, mégsem eleget. Van némi elõrehaladás, de ez messze elmarad attól, hogy nyugodt lelkiismerettel azt mondjuk mindent megtettünk az érdekükben. A papírra vetett komoly felméréseket konkrét tettek kellenének, hogy kövessék. Sok esetben, amikor az ifjúságot érintõ kérdésekrõl van szó, õk mint érintettek nincsenek bevonva. Nem nekünk kellene megmondanunk nekik mi a jó, így szerintem túl kiskorúként kezeljük õket. A néhány éve alakult községi ifjúsági szervezetet két kézzel kellene támogatni. Elõször is feltételeket kellene biztosítani munkájukhoz, hogy utána eredményekrõl beszélhessünk.
Mindenekelõtt biztosítani kellene nekik egy alkoholmentes klubhelyiséget, ahol barátkozhatnának, véleményt cserélhetnének, nyelvtanfolyamokat szervezhetnének, szórakozhatnának, egyszóval ahol jó éreznék magukat. Lehetõség lenne ez a kibontakozásukhoz, és talán kedvet kapnának a közösségi életben való bekapcsolódáshoz. Annak is igaza van, aki azt mondja, hogy a túl sok civil, mûvelõdési és sportegyesületet képtelenség megfelelõen támogatni. Igaz, és ezért van szükség valamilyen sorrend felállítására, figyelembe véve a szervezet, az egyesület eredményeit, és azt, hogy a támogatás hosszabb távon milyen eredményt hozhat. Esténként szembetûnõ, hogy milyen kihalt a központ, mintha nem is lenne ifjúságunk. Szórakozó helyek hiányában hétvégeken tömegesen mennek vidékre. Mindaddig, amíg a legminimálisabb feltételeket nem biztosítjuk a munkájukhoz, amíg az egyedüli szórakozási lehetõségüket a különbözõ vendéglátó-ipari létesítményekben találják meg, addig nem sok eredményt hozhatnak azok a tanácskozások, ahol a fiatalok helyzetérõl, az alkohol- és a drogfogyasztás megelõzésérõl van szó. Mindezek csak papírra vetett megállapítások maradnak, konkrét eredmények nélküli idõveszteség.
Kihasználom az alkalmat, és megköszönöm minden kedves olvasónak, hogy egész éven át mellettünk voltak.
Mindannyijuknak jó egészséget, békés, meghitt KARÁCSONYT és szebb, könnyebb BOLDOGABB ÚJ ÉVET kívánok.
Gecse István
