KARÁCSONY
A karácsony a téli napforduló õsi ünnepe. A kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknapja. Az öröm, a békesség, a család, az otthon, a szülõföld az új élet megszületésének ünnepe.
A karácsonyi ünnepkör legjelesebb napja karácsony vigíliája (december 24.), amely számos szokást, hiedelmet vont maga köré. Ezek részben a kereszténység elõtti képzeletbõl, a téli napfordulóval kapcsolatos mágikus eljárásokból, részben az ünnep keresztény jellegébõl fakadtak. Lássunk néhányat! E napon tilos volt dolgozni, kölcsönadni, kérni, mert elvitte a gazda hasznát. Nem volt tanácsos varrni, foltozni, nehogy hályog legyen a gazdasszony szemén. De mosogatni se volt szabad, mert ezáltal elveszett a szerencse. Karácsony elõestéjén a kiterített mosott ruha is nagy bajt, betegséget hozhat a családra. Egyes vidékeken a pásztorok kolompoltak, hogy a gazdától ajándékot kapjanak, másutt vesszõcsomókkal járták sorra a házakat, megveregették az állatokat, hogy szaporodjanak. A jó szaporulatot segítette, ha lencsét fõztek. Az eladólánynak az esti harangszókor a kútba kellett tekintenie, hogy megássa jövendõbelijét. A legényeknek pedig nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak.
Népszerû karácsonyi szokás volt a magyar nyelvterületeken az énekes, verses köszöntés: kántálás, betlehemezés. Amikor az esthajnalcsillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsorára, addig böjtöltek. Rendbe tették, kitakarították a házat, az udvart, a jószág helyét is, hiszen vendéget vártak, a világra született kisdedet. Egész nap folytak az ünnepi elõkészületek és a sütés-fõzés. Szenteste az esti misét követõen a családok otthon a megterített asztalnál együtt foglaltak helyet. A kultikus jellegû, mágikus célzatú vacsora alatt az emberi magatartásnak szigorú rendje volt. A gazdasszony mindent jó elõre odakészített az asztalra, mert az ételt végig, felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd elsõ fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek. Ennek gonoszûzõ célzata volt. A következõ fogás vidékenként változó. A gazdasszony vacsora után egy szép piros almát annyi szeletre vágott, ahányan ültek az asztalnál, mondván, amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család. A karácsony esti vacsora tehát az egészség és a termékenység érdekeit szolgálta és még a maradékot is szent ételként õrizték, amibõl még az állatoknak is juttattak.
Talán a legszebb és leglátványosabb szokás a karácsonyfa feldíszítése. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termõág tekinthetõ a karácsonyfa elõdjének. A karácsonyfa bibliai eredetû magyarázata szerint ez a fa Jézus családfáját is jelentette. Kapcsolatba hozzák még a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az elsõ emberpár Ádám és Éva napjára esik. A fát feldíszítik, kivilágítják és ez olyan szép és megható. Az elsõ gyertyafényes karácsonyfa története állítólag Luther Márton nevéhez fûzõdik. Amikor karácsonyeste kint járt az erdõben és gyönyörködött a hó-díszekkel telerakott fenyõágakban, és miután képtelen volt ezt az élményt szavakba önteni, egyszerûen bevitte a szobába az egyik fenyõfát, gyertyákkal világította ki, és így ünnepelték talán elõször fenyõfával Krisztus születését.
Ma is nagy elõkészületek folynak így karácsony küszöbén, néhol minden túlzás nélkül azt is mondhatnánk, talán túlméretezetten is folynak. Nyakunkon az ünnep, mindenki, kapkod, ideges, miközben megfeledkezünk arról, hogy az ünnepnek nem errõl kell szólnia, inkább elevenítsünk fel mi is néhányat a fenti szokásokból, és úgy ünnepeljünk.
Talán valamennyiünk lelkében él még a gyermekkori karácsonyok emléke, amikor csodaváró szívvel álltunk az éjféli misén, Jézust vártuk, és õ minden évben eljött, hogy elhozza nekünk a boldogságot, a békét és a szeretet ünnepét. Tegyük ezt ma is, örüljünk egymásnak, pihenjük ki a magunk mögött hagyott egész év õrületét. Hívjuk meg szeretteinket, hogy az ünnepi asztalnál jól kibeszélgessük magunkat, és együtt örüljünk családjainkkal, hiszen a napi hajszában erre jut a legkevesebb idõ.
KEGYELEMTELJES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJESZTENDÕT!
Sáfrány Ágnes
