És a kapcsolat létrejött…
Nem is akármilyen. Tiszta, õszinte, baráti. Nem kikényszerített és ráerõszakolt, hanem mély emberi érzésbõl fakadó.
Arról van szó ugyanis, hogy augusztus elején hosszabb kalandos út után egy levél érkezett az adai Elsõ Helyi Közösség Nõaktívájához a magyarországi Solt Város Baráti Kör Közhasznú Egyesület elnöknõjétõl, amelyben baráti kapcsolat felvételét keresi a Délvidéken, itt Vajdaságban. Röviden bemutatja egyesületük mûködését, profilját, elmondván, hogy a tagság vegyes összetételû, van közöttük idõs és fiatal, nyugdíjas és aktív, diplomás és kétkezi munkás. Ápolják a hagyományokat, õrzik a tradicionális szokásokat, és építik a barátságokat határon innen és túl. Tevékenységük széles skálájában megtalálható szinte minden, ami a mûvelõdéssel, szórakozással, a baráti viszonyok ápolásával kapcsolatos. Kéri, ha mi is úgy ítéljük meg, hogy érdemesnek tartjuk a két egyesület kapcsolatfelvételét, akkor jelentkezzünk, és kölcsönösen keressük meg egymást.
Mivel a községünkben egyedül az Elsõ Helyi Közösségnek és az ott mûködõ Nõaktívának nincs külföldön kapcsolata, elolvasva a felajánlást, egyöntetûen és örömmel elfogadtuk a felkínált kapcsolat létrehozását. A visszajelzésben a Nõaktívánk, nemkülönben a Tanács is, teljes mértékben támogatásáról biztosította a soltiak törekvését. Ezek után már csak a két egyesület, vagy legalább a vezetõség személyes találkozása maradt hátra, mert a levél, az levél, a személyes kapcsolat, a megbeszélés ennél jóval fontosabb. És ekkor jött az elszalaszthatatlan lehetõség a találkozásra. Szeptember 9-én a solti egyesület Bácsalmáson vendégszerepelt, a Nõaktívánk pedig Magyarországon, Soltvadkerten és környékén tartózkodott két napos kiránduláson. Néhány levélváltás után abban állapodtunk meg, hogy létrejöhet a találkozás, mégpedig Soltvadkerten, tehát egy harmadik helyen. Így szombaton (9-én) a vadkerti Mûvelõdési házban találkozott a két egyesület, mondhatjuk majdnem teljes létszámban, élükön a vezetõséggel. El kell mondani, hogy az elsõ találkozás pillanatai feledhetetlenek voltak, már akkor úgy üdvözöltük egymást, mint régi ismerõsök, igaz barátok. A további együttmûködésrõl szóló megbeszélés szinte formaságnak tûnt. A kapcsolat egyértelmûen már akkor, ott megköttetett.
Kihasználva a kínálkozó lehetõséget, Nõaktívánk ezúton szeretné megköszönni a solti Egyesületnek, elõször, hogy õket választották baráti partnerként, másrészt pedig azt a fogadtatást, amelyben részesítették. Remélik, sõt biztosak abban, hogy a kapcsolat nem szalmaláng lesz, hanem erõs, mély, tartalmas és hosszantartó.
V.J.
