XLIX. ZÖLD LEVÉL – 2004. JÚLIUS

    Az idei július is meghozta a maga rekorddöntögető hőséges, fülledt napjait, de az aranykalászú búzatáblákat is, amelyektől már jórészt le is aratták a rekordtermésű búzát. A rekkenő hőség próbára tette érzékenyebb embertársainkat és hűs helyet nem lelve, egyre-másra kapkodtak a levegőért. Pihegtünk…
    Hogy mi kezdheti ki egészségünket, hogy mi mérgezi szervezetünket, arról mondok egy rövidke, tanulságos, de megdöbbentő történetet. Történt, hogy a piacon primőr sárgarépát vásároltam és megkértem az eladót, hogy ha nem volt valamilyen szerrel permetezve, ne tépje le a zöldjét, hisz a fészküket éppen elhagyó nyúlfiókáknak jó csemege lesz.
    - Nincs, aranyoskám ez semmivel sem permetezve, nyugodtan adhatja nekik! – mondta az aranyos néni, és még az előző vevőknél letépett zölddel is megtömve a zacskót, elköszönt tőlem. Otthon meg másnapra, harmadnapra kinyiffantak az aranyos nyúlfiókák, nyilván a levélben lévő méreg végzett velük.
    - Ha van a levélben, akkor van a gyökérben is! – gondoltam én, és ez a méreg a mi szervezetünket is ugyanúgy rombolja, mint akármi más élőlényét. A Zöldeken a feladat, hogy esetenként szervezzék már meg a piaci ellenőrzést, és az az árus piacnapkor ne kapjon oklevelet, aki méreggel permetezett termékeket árul.
    Más. Most, hogy a medencék mellett, a röplabda-pálya mellett elültettük a valamikori adai Nagyfa kisfiát és az Adica dolgozói pompás, négynyelvű felirattal is ellátott, védőkorlátot emeltek a dúsan leveledző csemete köré, szükségét éreztem annak is, hogy pontosan megjelöljük az igazi Nagyfa egykori helyét is. Mert azt is már kevesen tudják. Egyik ember azt mondja itt volt, a másik meg azt, hogy amott, de senki nem tudott egy ponton megállni, és bizton állítani, hogy itt állt az igazi Nagyfa. Nos, a minap Pintér Sándor, adai magángazdálkodóval hozott össze a sors, a Nagyfa meg éppen az ő réti földje mezsgyéjén állt. Így minden nehézség nélkül megmutatta a helyét, annak a dombocskának a tetején, amelyről tudtuk, hogy rajta állt a Nagyfa. Történetesen ott tartózkodott a veje, Török József is, akinek ma a földdarab a tulajdona, és kézbe kapva egy hatalmas karót, pontosan a keresett helyre állították, és mutatják a Nagyfa helyét. Ez az esemény látható a mellékelt fényképen.

Török József (balról) és Pintér Sándor mutatják a Nagyfa helyét

Király János