VENDÉGEINK A BUDAPESTI XI. KERÜLETBŐL
A budapesti XI. kerület és Ada község közti kapcsolatnak már egy jó ideje testvérvárosi rangja van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy e két közösség polgárai, ahol csak tehetik, segítik egymást és próbálnak fellépni a fejlődésüket elősegítő lehetőségek felkutatásában. Akár úgy, hogy információkat osztanak meg egymással, akár úgy hogy közösen pályáznak meg egy-egy projektet. Ez különösen igaz a tanügy, az egészségügy, valamint a szociális ügyek terén, a sportkapcsolatok terén kevésbé, és sajnos – talán, a legfontosabb téren – mint amilyen a gazdasági kapcsolatok fenntartása, a viszony még egy kicsit akadozik. Remélhetőleg ez is hamarosan meg fog változni.
Egyik ékes példáját a testvérvárosi kapcsolatnak személyesen is megtapasztalhatták napjainkban azok, akik felfigyeltek egy nagyon vidám, szép és fiatal 30 fős csapatra. Ők a XI. kerület Csíki-hegyek utca általános iskolájának tanulói, akiket három pedagógus is elkísért. Név szerint: Bereczkiné Simon Ilona, Vadas Ilona, Serman Katalin. Tíz napos nyaralásuk idején az Ifjúsági központban vannak elszállásolva. Először a csoportot vezető három pedagógussal beszélgettem el, hogy milyenek az első benyomásaik községünkről, hogyan érzik itt magukat, illetve vannak-e esetleg építő jellegű észrevételeik, amelyekből szívesen tanulnánk. Kérdésemre a következőket mondták:
Amikor átléptük Magyarország államhatárát, egy kicsit még feszültek voltunk, vajon kik és miként fogadnak bennünket. Feszültségünk azonban megérkezésünk pillanatában feloldódott, hisz úgy éreztük, hazajöttünk. Fogadtatásunk barátságos volt, amint ahogy itt tartózkodásunk minden percében is érezhetjük: vendéglátóink minden megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat. Programjaink változatosak és hasznosak, jól kiegészítik tanítványaink otthon elsajátított ismereteit. Már jártunk az Ada községet körülölelő tanyavilágban, megismerkedtünk a helyi nevezetességekkel, s még előttünk áll az újvidéki és szabadkai kirándulás. Pihenni pedig kiválóan lehet a medencék mellett. Ellátásunk igazán első osztályú, ezt a Lagúna Étterem főztjének köszönhetjük. Reméljük, az augusztus elején Soltvadkertre látogató adai gyerekek hasonló, kellemes élményekkel térnek majd haza. Ahhoz, hogy ilyen jól érezzük magunkat, az itteni emberek barátsága, kedves természete nagyban hozzájárul. A nyüzsgő, zsúfolt, zajos Budapest után nemcsak tanítványaink, hanem a mi számunkra is igazi kikapcsolódást jelent a bennünket itt körülvevő családias légkör.
Csak annyit tudunk javasolni vendéglátóinknak: tartsák meg eddigi vendégszeretetüket, őrizzék meg szokásaikat, mi csak jókat tudunk Önökről elmondani. Reméljük, a testvérvárosi kapcsolat továbbra is megmarad, így a jövőben is lesz még alkalmunk élvezni vendégszeretetüket.
Az adai önkormányzat, mint házigazda igyekezett minél változatosabb programmal kedveskedni vendégeinknek. Pár fiatallal arról beszélgettem, hogy mik az eddigi benyomásaik, tapasztalataik a számukra szervezett programokról. Melyeket találták a leghasznosabbaknak, melyek voltak a legkedveltebbek.
Dukai Zsófia: Az adai tábor a szórakozás végtelenségéből áll. Minden nap elmegyünk úszni a közeli strandra, de azért nap-nap után kecsegtetnek valami programmal a tanárok. Nekem ezek közül a farmnézés tetszett a legjobban. Érdeklődve néztük az ismert és ismeretlen állatokat: ló, marha, tyúkok, vietnami malac és persze sok-sok kutya. Vendéglátóink joghurttal, üdítővel, kiflivel vendégeltek mindet, s a többségnek mindez imponált. Mégis, mi a legjobb ebben a táborban? Azt hiszem, édesíti az, hogy külföldi területen vagyunk, mégis magyarul szólnak itt hozzánk, s a dinár kellemes szokatlanságot ad. Mindent egybefoglalva, fantasztikusan érezzük magunkat.
Latkóczy Dóra Anna: Az én legjobb élményem, a hűs strandot leszámítva a nagy melegben az volt, hogy amikor egy boltban figyelmetlenségből tízszer akkora címlettel fizettem, az eladó szólt a tévedésemért. Itt nemcsak a pénz értékéről van szó, hanem az alapfelfogásról. Ebből megtanultan: nem lehet általánosítani, vannak még rendes emberek, Adán is, Budapesten is.
Artner Timea, Komondi Nikolett, Kotsis Johanna és Lukics Fanni egymás szavába vágva a következőket mondták: Az első benyomásunk Adáról nagyon jó volt, mert kevés az autó, sok a növény, ezért tiszta a levegő. A szállásunk a város szélén van a strandhoz közel. Már a strandon is sok időt eltöltünk, de a városban is jártunk. Megnéztük a két adai templomot: a római-katolikust és a pravoszlávot (görögkeletit). Megismertük az adai tanyavilágot. Tetszett, mert nagyvárosi gyerekekként, ritkán latunk ilyet. Meglátogattuk az adai piacot is, ami nagy élmény volt számunkra.
Minden nap egy városi étteremben étkezünk, ahol teljes mértékű a kiszolgálás. A szállásunk is megfelelő. Mi tizenöten vagyunk, a szobánkban és esténként jókat beszélgetünk. A közelben van a szerb gyerekek sátortábora. Számunkra az itteniek nagyon szimpatikusak, mert közvetlenek. Jól érezzük magunkat és reméljük, máskor is lesz rá lehetőségünk, hogy idejöjjünk.
A gyerekeket kísérő egyik pedagógusról, Serman Katalinról kiderült, hogy tördelő szerkesztő volt a Magyarországon igen nagy népszerűségnek örvendő Egy gésa emlékiratai c. könyvnek. Mivel egy profival találtam magam szemben, nem álltam meg kérdés nélkül, hogy mi a véleménye az 5. születésnapját ünneplő Körképről.
„Bár most találkoztam először folyóiratukkal, néhány szám elolvasása után összefoglalóan annyit tudok mondani, az újság címe pontosan megegyezik tartalmával. Valóban átfogó és sokoldalú körképet igyekszik adni a település eseményeiről. A szerkesztésben különösen az tetszik, hogy a szerb nyelvű cikkek, írások belesimulnak a magyarok közé, nekem ez sokat jelez a község eltérő anyanyelvű lakóinak békés egymás mellett éléséről.
Az újságban szereplő cikkek témaválasztása, a megfogalmazása magas színvonalú, kicseng belőlük a szerzők nagyfokú lokálpatriotizmusa. Mint számítógépes tördelő szerkesztő, csupán egyetlen javító szándékú tanácsot adnék: ne bízzák a számítógépre az elválasztást, mert a legintelligensebb programok sem ismerik a magyar elválasztás szabályait.
Moldvai Jenő
