A Körkép kérdése:
MIT JELENT ÖNNEK ADA NAPJA?

    Mindannyian tudjuk, hogy július 2-án ünnepeltük Ada napját, és az alkalomhoz illően település szerte több hivatalos vagy nem hivatalos rendezvény zajlott. Minket ezúttal az érdekelt, hogy a polgárok tudják-e, minek az emlékét idézi ez a jeles nap, illetve, méltó volt-e számukra az ünnep, amit ez a jubileum hozott?
    Svi smo upoznati da smo 2. jula proslavljali Dan Ade i kako to priliči značajnim praznicima održano je više znamenitih priredbi ili "neslužbenih" proslava širom naselja. Nas ovog puta interesuje da li građani uistinu znaju kom događaju je posvećen ovaj dan, odnosno smatraju li da je proslava bila valjana?

Milenko Popov:
    - Dan Ade treba da bude dan kada će građani Ade doživljavati nešto što se ne doživljava svakog dana. Taj dan treba da okupi građane da se vide, da se druže, da rezimiraju prošlu godinu, uspehe i neuspehe, da požele jedan drugome bolju i srećniju narednu godinu. Ovaj dan treba da okupi građane od pionira do penzionera na poljima svih aktivnosti, počev od kulturnih do sportskih sadržaja. Za ove aktivnosti mislim da naša Ada ima idealne uslove, kao što su rekreacioni centar sa kompleksom bazena.
    Od sportskih aktivnosti mislim na takmičenja u plivanju, odbojci, košarci, stonom tenisu, malom i velikom fudbalu, sportskom ribolovu. Sva ova takmičenja trebala bi biti organizovana na nivou SOFKE opštine. Sve ove pripreme i organizacija treba da počne blagovremeno, tj. bar mesec dana ranije.
    Verujem da veliki broj građana ne zna za ovaj dan i da sa tim nije upoznat. Da ovaj dan bude medijski praćen kroz opštinsku štampu, preko kablovske televizije, o nastanku i značaju ovog dana, kako bi građani mogli da se blagovremeno pripreme i uzmu aktivno učešće. Da bi građani mogli bezbedno da provedu čitav dan u prirodi i druženju, potrebno je organizovati bar jedan obrok, tj. ručak, a to bi bila idealna prilika za takmičare u kuvanju riblje čorbe i paprikaša. Da bi ova organizacija uspela potrebno je građane blagovremeno upoznati sa sadržajem i cenom, da bi oni mogli unapred naručiti, tj. kupiti bonove za određeno jelo i piće. Da cene za ovaj dan budu realnije i pristupačne za što širi krug građana, kako za ulaz na bezen, isto i za jelo i piće.
    Za ovaj dan treba pozvati u goste susedne opštine kao što su Bečej, Senta, Čoka da se još bolje upoznaju sa sadržajima sa kojim raspolažemo. Isto bi bio dobar marketinški potez da nas u što većem broju posećuju. Tako bi ovaj dan dobio na značaju, a građani mogućnost za aktivno učešće u druženju u prekrsanoj prirodi i ambijentu.

Bencze Sándor:
    - Ahogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének van világnapja, logikus, hogy minden országnak, minden nemzetnek és településnek is van állami ünnepe, illetve ünnepnapja. Ezeket az ünnepeket a múltban, s talán a jelenben is, többnyire a politikai széljárástól függően határozták meg, és úgy is szervezték őket.
    Az én gyermekkoromban – a két világháború közötti években – szülőfalumban még a régi világ erkölcsi rendje szerint ünnepeltek. A települések sátoros ünnepe valamelyik vallási ünnephez kötődött, Nálunk ez az ünnep búcsú – kirbaj, az évszázadokra visszatekintő Áldozócsütörtök napja volt. Ezen a napon szinte senki sem dolgozott. A falu ünnepelt! Fogadta a vendégeket a közeli és a távolabbi településekről.
    Lelki szemeimmel szinte most is látom,, amint a jeles nap délelőttjén az egyedi megmaradást is szolgáló ünnepi istentisztelet volt a templomban. Közben jöttek a díszesen felcicomázott lovas fogatok a közeli magyar, szerb és horvát falvakból a vendégek: rokonok, ismerősök, pobratimok, hites barátok… Ebéd után, miután jól kibeszélgették magukat, folyt a vendégeskedéssel járó vigalom. Szólt a nóta: Harminchárom gomblyuk van rajta… illetve Cura kopa vinograd, vinograd… Az emberek tisztelték és becsülték egymás vallását, nemzetiségét.
    Hogy nekem mit jelent Ada község napja? Nem is tudom, hogy mit is mondjak! Nem ismerem eredetét, annyit jelent, mint a többi nap. Hisz aznap, amint láttam, a vállalatok és intézmények is üzemeltek, Magam is végeztem megszokott napi teendőimet. Fürdési szezonról lévén szó, a nevezett napon is az adai rekreációs központban, a medencék hűs vizében úszkáltam, lubickoltam. Napfürdőzéssel gyűjtögettem az erőnlétet a téli napszegény hónapokra.
    Minden dicsekvés nélkül állítom, hogy amióta 1981-ben megkezdődött a medencék szezonjellegű üzemeltetése, már évekkel ezelőtt leúsztam bennük az Ada – Moszkva közötti, mintegy 3000 kilométeres légvonalbeli távot, ami nem kis teljesítmény. Azóta mindez úgy a szívemhez nőtt, hogy ezt az üdülőhelyet jelképesen a „második otthonomnak” tartom.
    S végezetül elmondhatom, hogy idén kimagaslóan látványos volt a medencéknél és másutt rendezett községi művelődési műsor. Azt hiszem, aki csak jelen volt, jól szórakozott. Csak így tovább!

Pintér Sándor:
    - Meggyőződésem szerint nem jó dátum július másodika, később kellene kijelölni Ada napját, mert így a legnagyobb mezei munkák kellős közepére esik. Megfigyelhették, a parasztok közül egy sem ünnepelt, és nem is vehetett rész a rendezvényeken. El tudnám képzelni, hogy ezt az ünnepet, egy kicsit kérőbbre halasztva, a búza ünnepévé is lehetne tenni! Közülünk senki sem tudja, mit jelent, mit hordoz magában július másodika. Vajon milyen eseményre emlékeztet? Senki sem tudja közülünk megmondani.
    Elmondhatom azonban máshol szerzett tapasztalatomat és nekünk, adaiaknak is azt kellene követnünk. Magyarországon, Sióagárdon részt vettünk a falu napjának ünnepségein, és az mélyen bevésődött a legkellemesebb élményeink közé. 7-8 bográcsban marhagulyást, babgulyást, őz- és vaddisznópaprikást főztek. Az egész falu népe abból választott magának, amelyikből csak akart. Ebből persze nem maradtak ki a vendégek sem, nem csináltak közöttünk különbséget.
    Sőt, a helybeliek, a házigazdák szemmel láthatóan örültek, ha kínálgathattak bennünket! Másnap a borospincék előtt borkóstolót tartottak és halfőző-versenyt rendeztek. 46 kondérban rotyogott a minden fajta halászlé, halpaprikás, a boros gazdák pedig saját pincéjük előtt finom borokat osztogattak kóstolónak, a legjobbaknak meg okleveleket, diplomákat osztogattak. Igazi népünnepélyt, barátkozást, mulatást láttunk és jómagunk is részt vettünk benne. Mindezt tetézte az is, hogy az ötventagú fúvószenekar térzenét is adott.
    Én valahogy így képzelem el a község-napi ünnepet, amire Adának meg is van minden adottsága és lehetősége. Talán a népet, a polgárokat is meg kellene kérdezniük a szervezőknek, hogy mit is akarnak, hogyan szeretnének ünnepelni. Vagy szét kellene nézni a szélesebben vett környezetünkben, hogyan is ünnepelnek ott, mert ez a miénk, ez semmi.

*

    Az önök riportere természetesen több polgárt is megkérdezett, de (őszintén mondom) tíz közül egy sem tudta, hogy mit ünnepelünk július másodikán. Elmondták viszont sarkos véleményüket, de ahhoz már nem járultak hozzá, hogy ezt a lapunkban is közöljük. Végül, „történelmi kutatásaim eredményeként”, íme most leírom, annak a dokumentumnak a hiteles megnevezését, aminek alapján, a rendszerváltoztatás után, a községi képviselő-testület minden év július másodikában jelölte ki Ada napját:

„1835. július 2.
OKLEVÉL amelyben I. Ferdinánd császár a Tiszai Koronakörzethez tartozó Ada birtok (possessio) lakosságánakk évente három vásár, valamint hetente egy napon – pénteken – piac tartását engedélyezi.

Közzététetett és engedélyeztetett
Zombor szabad királyi város tanácsülésén
1835. október 12-én.”

    Dokument na osnovu koga je SO Ada – nakon promene političkog i društvenog poretka – odredio Dan Ade za 2. juli u svakoj godoni:

"2. jula 1835.
POVELJA cara Ferdinanda I u kojoj dodeljuje stanovništvu poseda Ada u Potiskom krunskom distriktu održavanje godišnje tri vašara sa nedeljno jednim pijačnim danom i to u petak.

Odobreno i publikovano na sednici
Veća slobodnog kraljevskog grada Sombora
12. oktobra 1835."

Király János