Boros József

ÜNNEP

Ünnepre hívnak ismét a harangok,
Tavaszi szélben angyali zene szól.
Pirosan szállnak a légben a hangok,
S emberek tódulnak a kapuk alól.

Tágra nyílt lélekkel várnak a templomok,
Éjféli csodát hirdetnek megint:
Elibénk áll most megint a Konok,
Ki visszatért az Atya rendelése szerint.

Nem görbült vállakkal, nem sápadt orcával,
De mosolygó szemekkel vigyáz körül.
Ő, aki megvívta harcát a Halállal,
Ki most is a boldog embernek örül.

Elfeledte Júdást és Poncius Pilátust,
De nem a megtévesztett embert,
Tenyerére vette a porszemnyi "mágust",
S lelkébe újfent kegyelmet lehelt.

Ott állok előtted én is, Megváltó,
Orcámon égi fénycsoda ragyog.
Húsvét van, s boldogan suttogom:
Uram, most is melletted vagyok!