Dolgoztassak, vagy fizessek (havi 700 eurót)?

    Tavalyi év május 23-án lépett életbe a csökkent munkaképességű személyek professzionális rehabilitációjáról és foglalkoztatásáról szóló törvény. A törvény két, a szerbiai gazdasági szubjektumok számára, legérdekesebb szakaszát ez év május 24-től kezdik alkalmazni. Mi most e szakaszok fényében próbáljuk megvilágítani a problematikát.
    A törvény említett rendelkezései szerint, azok a szerbiai vállalkozók és gazdasági társaságok, akik nem foglalkoztatnak a törvény által előírt számú, csökkent munkaképességű személyt, büntetőpénzt, azaz kötbért kell, hogy fizessenek. Hozzávetőlegesen havi 70.000 dináros összegről van szó, minden csökkent munkaképességű személy után, akit foglalkoztatniuk kellene.
    Az előírás azt is részletezi, hogy kik esnek bele a fent említett kategóriába. Ezek azok a személyek, akik valamilyen okból kifolyólag ugyan rokkantak, de bizonyos százalékban, bizonyos munkákat el tudnának végezni, ha valaki foglalkoztatná őket.  
    Megtörténik azonban, hogy hiába akar valaki ilyen személyt alkalmazni, hogy elkerülje a kötbér fizetését, nem talál megfelelő munkaerőt, mert ezeknek az embereknek nagy része egyszerűen nem akar dolgozni. Mégpedig nem azért mert lusták, hanem attól félnek, hogy ha felmondást kapnának a munkahelyükön, elveszítenék az addigi kedvezményeiket, amelyből élnek, ill. eltartják családjukat, pl. a rokkantság esetére kifizetett nyugdíjukat.
    Az említett törvény azon szakaszainak értelmében, amelyeket ez év május 24-től fognak alkalmazni, minden olyan munkaadó, aki 20-nál több alkalmazottat foglalkoztat (49-es létszámig), köteles lesz egy csökkent munkaképességű személyt is foglalkoztatni, míg 50 és afölötti létszám esetén kettőt, a továbbiakban pedig minden megkezdett 50 főre egyet. Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy akinek 100 vagy ennél több alkalmazottja van legkevesebb három csökkent munkaképességű személyt kell, hogy foglalkoztasson. Ebből eredően, ha eggyel sem létesít munkaviszonyt, akkor a törvény értelmében háromszor három bruttó minimálbért kell kötbér címén befizetnie a köztársasági költségvetésbe, ami a mi példánkban 3 x 70.000 ill. 210.000 dinár havonta, mindaddig, amíg munkaviszonyt nem létesít az említett kategóriájú személyekkel. Meg kell említeni a teljesség kedvéért, hogy a fentebb említett összeg nem büntetés, amit egyszer kifizet valaki, és annyi. A törvény büntető rendelkezései emellett a jogi személyek esetében egyszeri 200.000 dinártól 1.000.000 dinárig, míg a magánvállalkozók esetében 5.000 dinártól 400.000 dinárig terjedő pénzbírságot is előír azok számára, akik nem az előírások szerint járnak el.
    Az a munkaadó, aki részben finanszírozza a professzionális rehabilitációval foglalkozó cégben, vagy a szociális vállalatokban dolgozó, csökkent munkaképességű személyek fizetésének egy részét, mentesül e kötelezettség alól. A törvény értelmében ez az összeg nem lehet kevesebb, mint a szerbiai átlagkereset 50%-a, ami ma kb. 18.000 dináros összegnek felel meg. Visszatérve az előbbi példánkhoz, ez 3 x 18.000 illetve 54.000 dinár havonta.
    Van még egy kivétel, amikor az adott cég a fent említett vállalatok termékeiből vagy szolgáltatásaiból vásárol 20 átlagfizetés értékében, vagyis kb. 720.000 dinár értékben. Ez esetben felmentést kap egy személy foglalkoztatása alól 12 hónapon keresztül.
    "Nincsenek konkrét adataink, hogy a csökkent munkaképességű polgártársaink valóban munkába szeretnének-e állni. Sok közülük csak azért jelentkezett be a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatalba (NFH), hogy megvalósítsa az egészségügyi és szociális biztosítását. Ez igazolja, hogy az állam meggondolatlanul, és a szükséges előkészületek nélkül kezdi meg a törvény alkalmazását. Nem irányzott elő egy sor kísérő dolgot, kezdve a fizikai akadályok elemzésével, hogy ezek a személyek akarnak-e egyáltalán munkaviszonyt létesíteni, és nem utolsó sorban, hogy ezek a személyek, amikor munkaviszonyt létesítenek, elveszítik-e a többi kedvezményüket", mondta Nataša Zavođa, a Szerbiai Munkáltatók Uniója jogi ügyvitelével és a szociális dialógussal megbízott igazgatója.
    Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ha figyelembe vesszük, hogy Ada Községben kb. 450 kisipari vállalkozás, és mintegy 200 gazdasági társaság van bejegyezve (2008-as adatok), vajon lesz-e községünkben elég munkanélküliként bejelentett, csökkent munkaképességű személy, akiket esetleg foglalkoztatni lehetne? Községünk területén összesen 28 ilyen személy jelentkezett be, mint munkanélküli.
    Volt rá példa (nem Adán), hogy a 37 meghívott csökkent munkaképességű személy közül az állásinterjún egy (!!!) jelent meg, és ő is közölte, hogy esze ágában sincs munkaviszonyt létesíteni, mert attól fél, hogy egy esetleges felmondás után az utcán marad minden jövedelem nélkül.
    Meg kell említeni, hogy a vitatott törvény nemcsak „tűzzel-vassal” akarja elérni a csökkentett munkaképességű polgártársaink szociális biztonságát. Az a munkáltató, aki munkagyakorlattal nem rendelkező, csökkent munkaképességű személlyel állandó munkaviszonyt létesít, 12 hónapon keresztül, a minimálbér értékéig, visszaigényelheti az illető személy havi fizetését. Ehhez még hozzájön a polgárok személyi jövedelem adójáról szóló törvény rendelkezése, miszerint az a munkaadó, aki csökkent munkaképességű személlyel állandó munkaviszonyt létesít, három éven keresztül nem kell, hogy fizesse e személy személyi jövedelmi adóját, ami most a fizetés 12%-át teszi ki.
    Különben ez a törvény minden munkaadóra vonatkozik, függetlenül az ellátott tevékenységre. Ide tartozik a Belügyminisztérium, az egészségügy, a hadsereg, az őrző-védő szolgálatot nyújtó cégek, a szállítmányozási cégek, a bányák, a vegyipar stb. Az újonnan alapított vállalatok két évig felmenést kapnak e kötelezettségek alól.

Vastag Róbert