Az adai pravoszláv egyházközség
története - I.

    Szerb családok ezen a helyen nagyon régen telepedtek le, családi fészkeket alakítottak és – ahogy emlegetni szeretik – tüzet raktak a családi tűzhelyen. Itt építették föl házaikat, alakították ki településeiket: házsoraikat, falvacskájukat és városkájukat.
    Hosszú, dicsőséges, de egyben fájdalmas, a IV. században kezdődő történelmi útján a szerb nép is nagy pusztulást és hanyatlást élt át, csakúgy, mint ez az egész vidék, amelyik állandóan a legkülönfélébb hódítók útvonalában állt.

A jelenlegi pravoszláv templom helyén állt
korábbi templom képe 1925-ből

    A szerb helytörténészek azt vallják, hogy Ada eredeti neve Osztrova volt, mint ahogy egészen a XVIII. század végéig a feljegyzéseikben is szerepel. Osztrovót 1694-ben a mai Adica területén, a mai Adától délkeletre alapították, ahol az építőanyag-lerakodó hely (aszfaltbázis) volt. Ez a terület akkortájt sokkal nagyobb lehetett, de keleti részét a Tisza sodrása állandóan mosta és szaggatta. Olyan sok lakos itt nem is férhetett el, így azok a mai templomtól délre eső részig terjeszkedtek. A városnak ezen a részén van a JNH utca, amit régente milíciának neveztek, ami meg annyit tett, hogy itt határőrök laktak. Osztrova legdélibb nyúlványát Csotnak hívják, és mint egy keskeny, jó fekvésű gerinc, tökéletesen megfelelt az öreg temetőnek. Ma is itt található két régi, homokkőből készült síremlék. Az egyik 1715-ből, a másik pedig 1717-ből való. „Itt nyugszik az úr szolgája Pjetko Ioan. Örök emlékül a Krisztus utáni 1717. évben.” Több, mint valószínű, hogy az e sírokban nyugvók Arsenije Čarnojević pátriárkával települtek ide.
    Az Adicának ezen a részén épült fel 1703-ban az első templom is, amiről tudunk. Vesszőből készült falait sárral tapasztották körül. A parókiát 1719-ben alapították és egy 1874-ből való feljegyzés szerint Josip Popović plébános az idős emberektől úgy hallotta, hogy Akšamov anyó még azt mesélte nekik, hogy őt abban a templomban eskették. A második templom a maitól keletebbre feküdt. Ezt már szilárd anyagból építették és a Szent Arkangyalok tiszteletére szentelték fel. A XVIII. század elején, a törökök kiűzése után, a lakosság főképp a katonai sáncban foglalatoskodott. Az idők folyamán, a sáncon kívülre is terjeszkedtek, ahol a határőrökkel együtt már civilek is laktak. 1750-ben a katonai határőrvidéket leszerelték, és mindegyik lakója civil lett. Akik nem tudtak belenyugodni ebbe az új helyzetbe, elköltöztek Dél-Bánátba, vagy Ukrajnába, és ott új településeket alapítottak. Helyükre intenzív betelepítési terv szerint szlovákokat telepítettek, akik mind elmagyarosodtak, később pedig nagy számban magyarokat hoztak.

A történelmi sírkő jelenlegi képe

    1720-ban Osztrovának 69 határőre, 11 özvegye volt, összesen 107 katonai és civil személy, családtagjaikkal együtt pedig a lakosok létszáma 600 lehetett. Ezekhez jött még vagy 200 olyan lakós is, akik nem bírtak adót fizetni, úgy, hogy a XVIII. század harmadik negyedében Osztrovának ezernél is több szerb lakósa lehetett.
    A katonai határőrvidék leszerelése és megszüntetése elleni tiltakozás jeléül Osztrovából 168 határőr-család költözött ki a mai  Novo Miloševóba és Ukrajnába. Éppen akkor, 1759-ben „köszönve nagyúri főméltósága Ignjatio Dudvarski szenátor közbenjárásának” építették fel a harmadik templomot. Ez a Dudvarski család nagyon elkötelezett volt az egyház iránt. Nagy felajánlásokat tett a harmadik templom építésére, később pedig, 1892-ben Petar és Poleksija Dudvarski nagy kápolnát építetett a temetőben. 1806-ban Osztrova elnevezése Adára változott. Ez így maradt mind a mai napig. „Az 1848-as magyar forradalomban népünk súlyos veszteségeket szenvedett. Az 1892 lakós közül 318-at legyilkoltak, vagy menekülés közben haltak meg ‚a szerbek égetésében‛. A templomot is fölgyújtották és lerombolták.” Utána 1852-ben újat – a negyediket építették fel. Az építész a Mária Theresinalpolisi (szabadkai) Dancs Ferenc, és a kalocsai Engelberk Máté építészek (kőművesek) voltak. Az előszámla (kalkuláció) 11 843 forintra szólt, amiből Ferenc József császár adománya 6090 forint, Josip Rajačić pátriárkáé pedig 1000 forint volt. Felépülése után a templom több mint 10 évig ikonosztáz és asztalok nélkül állt. Feljegyezték, hogy „két uralkodói ikonján és egy oltárajtón kívül minden más hiányzott!” Lehetséges, hogy ezek az ikonok a zentai Pilić mester munkái voltak. Csak a templomtanács 1860. június 31-ei ülésén döntöttek az ikonosztáz és az asztalok elkészítéséről. A templomtanács a temesvári Szerb Napló újság útján pályázatban szólította fel e munkára a fafaragókat, az ikonfestőket és az aranyozókat. A jelentkezők a nagykikindai Mihajlo Kojić, az óbecsei Nagy Adolf és az aradi Szitkei János voltak. A munkát Szitkei fafaragó nyerte el 1990 forintért, az aranyozási munkákat pedig Nikola Dimšić ismert újvidéki festő és aranyozó kapta. Az ikonosztázion tervét és az ikonok beosztását, elhelyezését Jovan Pavlović (1821-1895), a nagytudású adai parókus, a szintén adai Avram Pavlović parókus fia végezte el. Az ikonosztázion ikonjait Novak Radonić, hírneves moholi akadémiai festő festette, 5000 forintért. Ő festette ki az Isten dicsőségét 73 évig hirdető templom mennyezetét és a falait is. Akkor azonban a templomon már kifogott az idő foga, meg a piszok, a korom, pedig az egyházközség a leggazdagabbak közé tartozott Vajdaságban, így 1925-ben ezt a templomot kíméletesen ledöntötték, hogy helyére felépítsenek egy szebbet, az ötödiket, a mostanit – a vajdasági Gračanicát.
    Ezt a jelenlegi templomot 1925 és 1926 folyamán építették Dušan Popović egyházi architektus tervei alapján. Az építővállalkozók Gidner József és Nikola Bošković óbecsei mesterek voltak. A templom felépítése céljából a község 107 lánc földet is eladott (nehogy a földreform alá essen). Mintául két híres szerbtemplom szolgált: építészetileg a koszovói Gračanica, a belső berendezése és festése szerint pedig Oplenac! Ez az új neobizánci stílusú templom 45 méter hosszú, 25 méter széles, a központi kupolája pedig 37 méter magas. Befogadóképessége a kórussal együtt több mint 2000 hívő. A templomot Lazar Šević parókus, és dr. Dimitrije Bešlić templomközösségi elnök ideje alatt építették fel, amikor Adának 2437 szerbajkú lakosa volt.
    A templom alaprajza kereszt formájú. Keleti oldalán egy nagy szegmens apszis – félkör alakú kupolával fedett tér áll, három kerek ablakkal, jobb és baloldalon négyzetes proszkomidionális és szertári kiszögellések vannak. Kompozíciója és össz kinézete szerint bátor, esztétikailag konstruktivista benyomást kelt. A templom boltívei merevített betonból készültek. A központi kupolát négy darab négyzetformájú oszlop tartja, az igehirdető emelvény alapja pedig egy elliptikus, kereszt formájú boltív elején kezdődik, és nagyobb négyzetben végződik. A kereszt ágainak sarkán nyugvó két kisebb kupola az éneklőhely felett sekély, négyzetes boltíven áll, a két első, némileg előre húzott kupola pedig harangtartóul szolgál.
    A tervező mindvégig arra törekedett, hogy a templom külső kinézete minél fenségesebb legyen, ezért – akár a Gračanicánál – a boltívek kétszeres kereszteződését alkalmazta, aminek koronája a templom középső részén a központi kupola. A kívülről nyolcszögletű kupolát műkőből készült oszlopocskák ékesítik kompozit kapitelokkal-oszlopfőkkel, lizettákkal – a fal síkját tagoló, abból csak kissé kiemelkedő, pillérszerű függőleges sávokkal, és a kupola élén ablak-rozettákkal – rózsa alakú, sziromdíszítéses, sokszögű díszítő elemekkel, akárcsak a középkori szerb templomos építményeken látható. A nyugati oldalon egy márványtábla áll a templom építési adataival.