Hideg vízre se való
Túlélési stratégia civil szervezeteinknek

    Egyre aktuálisabbá válik, hogy mi is foglalkozzunk Ada község civil szervezeteinek helyzetével, szerepével és túlélési esélyeivel. Nemrég tartották meg Szabadkán a Vajdasági Magyar Civil Szövetség szervezésében azt a párbeszédfórumot, amelyen a civilek és a politikusok folytattak vitát a civil szervezetek helyzetéről, pénzeléséről és azokról a javaslatokról, amelyek a támogatási rendszer megváltoztatására, igazságosabbá és jobbá tételére irányulnak.
    Sajnos Adáról csak a nagyacsaládosok képviselői vettek részt az említett tanácskozáson. Sor került azonban egy beszélgetésre itt nálunk is a civil szervezetek képviselői és a községi elnök, Bilicki Zoltán között.
    Ez a sebtében összehívott, nem kellőképpen előkészített, jegyzőkönyv és a sajtó képviselői nélkül folytatott párbeszéd azonban jelentheti a dialógus kezdetét. Eddig ugyanis csak nagyon nehezen lehetett bejutni az elnök úrhoz, és érdemi megbeszélésre nem igen kerülhetett sor.
    A mostani összejövetelen nehezményezték a civilek, hogy a tavalyi utolsó negyedévi támogatást „elfelejtette” átutalni az önkormányzat, és így a 80 százalékban megvalósított költségvetésből a civilek csak 45 százalékban részesültek.
    A 2010-es költségvetés tervében megint csak a civilek alól rántották ki a szőnyeget, hiszen 11 szervezet esetében drasztikusan csökkentették a támogatást. Sokkal kevesebbet kap a Vöröskereszt (300 helyett 200 ezer dinárt), az adai és moholi nyugdíjas egyesület ( 50 helyett 20), a környezetvédők ( 60 helyett 20), a rádióamatőrök ( 30 helyett 10), Integrál Pedagógus Egyesület ( 50 helyett 20), Ifix (50 helyett 30) és Kék Kereszt ( 50 helyett 10). A felderítők valakiknek nagyon az útjukban lehetnek, hiszen a korábbi 30 ezer dináros támogatás után az idén nem kapnak egy parát sem.
    A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy 7 szervezetnél viszont maradt az előző évre tervezett szinten a támogatás összege. A Községi Tűzoltó Szövetség 250, a Póni Állatkert 100, Disztrófiás Betegek Egyesülete 30, a törökfalusi ÖTT 50, a DE-TI-RE  100, a CEGDI 100 és a Tűzsziget Tincse 30 ezer dinárt  kellene, hogy kapjon az idén. Ez utóbbival kapcsolatban jegyzem meg, hogy már 6. éve 30 ezer dinárt terveznek, de eddig sohasem valósult meg, tavaly pedig csak 13,5 ezer dinár támogatást kaptak.
    Ezek a szervezetek közhasznú, sőt azt is mondhatjuk, hogy többük kiemelten közhasznú tevekénységet végez, ezért a közösség támogatására feltétlenül szükség van. De az első csoport, a támogatás lecsökkentésével büntetett szervezetek viszont a legtömegesebbek, a gyerekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel és idősekkel való foglalkozásban élen járó egyesületek.
    Ha valamikor szükség volt ezeknek a szervezeteknek a támogatására, legalább a működésük feltételeinek biztosítására, akkor most még inkább szükség van arra, hiszen községünkben növekszik az alkoholisták, kábítószer-élvezők száma, elharapódzott az erőszak, az agresszív  magatartás (már az általános iskolában is), szaporodnak a szekták,  a különféle gyülekezetek, növekszik a játékszenvedélyesek, az internet- és képernyőfüggők száma,  sőt megszaporodott a kiskorú bűnözők és a válások száma is. Ezért gondoljuk azt, hogy nagyon nagy szükség van a párbeszédre, a közös cselekvésre, az összefogásra, nem pedig a bezárkózásra, a széthúzásra és a civil szervezetek támogatásának a megvonására. Egyezünk azzal, hogy az intézményeket (iskoláinkat, óvodáinkat, szociális intézményeinket stb.) fenn kell tartani, sőt a művelődési és testnevelési szervezetek működéséhez is feltétlenül biztosítani kell a feltételeket, de szerintünk a civil szervezetek működéséhez kell a legkevesebb eszköz, hiszen az önkéntesek bevonásának köszönhetően köztudottan a legolcsóbban, mégis hatékonyan tudnak ellátni nevelői, képzési, meg egyéb hasznos feladatokat.
    Szemléletváltásra van tehát szükség, hiszen nem csak az anyagiak, fejlesztések és beruházások a fontosak, hanem sokkal inkább oda kell figyelnünk az emberekre, azokra a szervezetekre, amelyek velük foglalkoznak. Mert amennyire fontos a híd, a kerülőút,  az ipari zóna, a csatornázás és más beruházások, legalább annyira fontosak az emberek, akik majd élvezni tudják ezeknek a fejlesztéseknek a megvalósulását.
    Az elkövetkező napokban egy felmérést készítünk arról is mennyi pénzt hoztak ennek a községnek a civilek (Integrál, Duga, Vöröskereszt, nagycsaládosok, Ifix, Zöld Sziget, DE-TI-RE, Kék Kereszt stb.). Ilyen vonatkozásban is fontos lenne helyzetbe hozni ezeket a szervezeteket, mert ha nem tudják kifizetni a telefon, villany, fűtés, könyvelő, irodaszerek, fénymásolás, stb. számlákat, akkor elvesznek.
    Nehezményezik a civilek azt is, hogy míg a környező községekben, sőt már egész Vajdaságban mindenhol pályázhatnak az önkormányzatok felé, addig Adán még mindig nem vezették be ezt a gyakorlatot. Kérik, hogy a működési költségeket biztosító dotáción kívül legyen meghatározva egy keretösszeg, amelyet pályázat útján osztanak szét a civil szervezetek között, azoknak a döntéshozatalba való  bevonásával. Ez egy sor kellemetlenségtől mentené meg a községi tanácsot is, hiszen így egész évben a külön kérelmekkel kell foglalkozniuk és állandóan az a vád éri őket, hogy „sógor, koma, jó barát alapon” osztják szét a támogatást. A pályázási rendszer átláthatóbbá tenné az egész folyamatot, egy évben csak egyszer kellene vele foglalkozni, rend lenne, hiszen a pénzekkel mindenkinek el kellene számolnia. A civilek és az intézmények bevonásával több hasznos közös program valósulhatna meg és serkentené az együttműködést, sőt olyan prioritásokat lehetne meghatározni, amelyek egy-egy célcsoport (gyerekek, fiatalok, öregek, családok, stb.) felé irányulna.
    Végső ideje lenne, ha az önkormányzat végre valóban teljes értékű partnerként kezelné a civil szervezeteket, ha nem vetélytársakat látnának bennük, hanem felismernék azokat a lehetőségeket, amelyek a korrekt együttműködésben, a közös fellépésben és pályázásban rejlenek. Eddig is részt vettek a civilek tartományi és köztársasági szintű pályázatokon, sőt több nemzetközi és EU-s pályázaton is sikerrel szerepeltek. A közös fellépés és együttműködés csak kiszélesítené ezeket a lehetőségeket az IPA program, a különböző EU-s és más pályázási lehetőségek felé.
    Az április 24-re összehívott civil fórumon azokra a túlélési stratégiákra szeretnék felhívni a figyelmet, amelyek a civil szervezetek közötti szorosabb együttműködésben, az önkormányzattal és intézményekkel való partnerségben, a határon túli szervezetekkel való közös pályázásban és a különböző megelőző, fejlesztési, képzési és szabadidős programok közös megvalósításában rejlenek.

Krizsán Vilmos