ÁPRILIS - SZENT GYÖRGY HAVA

    Április  1.  -   Virágvasárnap
    Virágvasárnappal kezdődik a nagyhét. Ez  a nap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásának emlékünnepe. A hívők pálmaágakkal, barkás ágakkal mentek templomba, ahol a pap megszentelte azokat.- Barkaszentelés.
    Április   5.  -  Nagycsütörtök
    Nagycsütörtökön Jézus az utolsó vacsorán elmondja baljós előérzeteit, beszélt feltámadásáról és kenyérrel kínálta meg tanítványait. Ezen a napon megszűnik a harangozás, orgonaszó, s nagyszombaton szólal meg újra.
    Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás, amely évszázadok óta szerepel az egyházi szertartásokban. Mindennek célja, hogy Jézus példáját követve, alázatra nevelje a hatalmasokat. Zöldcsütörtöknek is nevezték ezt a napot és ilyenkor a jó termés reményében spenótot vagy fiatal csalánt főztek.
    Április  6.   –  Nagypéntek
    Nagypénteken Jézus elindult a Golgota hegyre, ahol keresztre feszítették. E nap a legnagyobb böjt és a gyász ideje. A nap nevezetes szertartása a csonkamise, amely alatt elhangzik a passió. Ez utóbbi Jézus szenvedésének felidézését, átélését szolgálja.
    A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen nagypénteket. Tiltották a földműveléssel, állattartással kapcsolatos munkákat. A tilalmak elsősorban a női munkára vonatkoztak: kenyérsütés, fonás, szövés.
    Április  7.   – Nagyszombat
    Nagyszombat már a feltámadás reményteljes változásait fejezi ki: tűz és a vízszentelés, harangszó, valamint a feltámadási körmenet, majd újból feldíszítik az oltárt virágokkal, zöld ágakkal. Ezzel az ünnepélyes szertartással az élet újra kezdődik.
    Április   8.   –  HÚSVÉTVASÁRNAP
    A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Más ünnepekhez hasonlóan, ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott. Nem volt szabad söpörni, főzni, varrni. Húsvétvasárnap és – hétfőn a nagyböjti tilalom után ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni, és húsvéttal kezdődött a lakodalmak tavaszi időszaka.
    Április   9.   –  Húsvéthétfő
    Legjellemzőbb szokása a húsvéti locsolkodás és az azzal járó köszöntő. Valamikor vízbevető húsvétnak nevezték húsvét hétfőjét, mivel a lányokat friss kúti vagy pataki vízzel locsolták meg, de még az is előfordult, hogy beledöntötték a lányokat a vízbe. A locsolással egyenértékű volt a vesszőzés. Mindkettő jutalma a piros tojás volt. A tojás ősi termékenységszimbólum, s a keresztény vallásban a feltámadt Krisztust jelképezi. A húsvéti tojást leggyakrabban hagymalevéllel festették, viaszolással, vagy karcolással díszítették.
    Április  24.  –  György  napja
    A magyar nyelvterületen számos tavaszi, évkezdő szokás fűződik e naphoz. Ekkor történik az állatok első kihajtása, amit régen különböző boszorkányűző, rontás elhárító, illetve szaporodást, tejhozamot növelő praktikák öveztek. A jószágot nyírfaággal veregették meg, láncon, fejszén, ekevason, tűzön, a gazdasszony kifordított kötényén hajtották át, és fokhagyma fűzért kötöttek a nyakába.
    Ehhez a naphoz kapcsolódott az úgynevezett Szent György napi kilövés. Ez a lányokat, legényeket összepárosító, illetve a hibákat kiéneklő szokásról ismert. A legények kikiabálták a lányok és asszonyok hibáit.
Ezt a napot alkalmasnak tartották a kukorica, a bab, az uborka elvetésére. Jósoltak a nyári termésre, az időjárásra, amit így példáztak: Ha Szent György napján dörren, lesz termés bőven.
    Április  25.  –  Márk  napja
    Márk evangélista ünnepe. E nap jellegzetes szokása a búzaszentelés. Az ünnepi szentmise után a hívek kereszttel, lobogókkal megkerülték a templomot, majd kivonultak egy közeli búzaföldre, ahol a pap megszentelte a vetést. Szertartás után mindenki vitt haza a megszentelt búzaszálakból. Ezt a búzát egész évben nagy becsben tartották.

Sáfrány Ágnes
(forrás: Csodaszarvas kalendárium)