PÓRÉHAGYMA

    A póréhagymát nedvdús, megvastagodott száráért termesztjük. Felhasználható levesek ízesítésére és salátának. Nyugaton elterjedtebb, ahol felhasználása főleg a téli zöldségszegény időszakra esik. Kevesebb allilszulfidot tartalmaz, ezért kevésbé csípős a vöröshagymától. C-vitamin tartalma közepes (30-60mg/100g). A Földközi tenger vidékéről származik.
    Kétéves növény, az enyhébb telű vidékeken évelő. Gyökere bojtos, jó a felszívó képessége. Szára az első évben, „álszár”, gyakorlatilag a levelek hüvelyei alkotják. Cilindrikus alakú, 2-6 cm vastag, magassága 20-70 cm. Ezt használjuk fel fogyasztásra. Virágzati szára a második évben fejlődik ki, csőszerű 150-200 cm magas. Levele lapos, hosszú, kihegyezett. Virágzata gömb alakú, a virágok színe halvány rózsaszín vagy zöldes-fehér. Idegen leporzású. Termése toktermés, magja fekete, de a vöröshagymától kisebb, gömbölyűbb és ráncosabb. A póréhagyma fejlődési optimuma 19oC. A nyári fajták –10oC is eltűrnek, míg a téliek át is telelnek. Vízigénye igen kifejezett. Az egész tenyészidő alatt igényli a folyamatos vízellátást, ezért csak ott termeszthetjük, ahol az öntözés megoldott. A póréhagyma a vetésforgóban az első helyre kerül, tehát igényli az istállótrágyát. A nyári típusok hosszú vegetációjuk miatt csak főnövényként termeszthetők, a téli fajtákat viszont valamely korán lekerülő zöldségféle után termesztjük (borsó, saláta, stb). Vetése a vöröshagymához hasonlóan márciusban történik. A sortáv 35 cm, a tőtáv pedig 8-10 cm. A póréhagymát palántáról is nevelhetjük. A magot szabadföldön vetjük ágyásokba. 1m2-re 10g szükséges. Ezt 2cm földréteggel takarjuk. 15-20 nap alatt kikel. Ültetése június végén történik. Ültetése után alaposan belocsoljuk. A tenyészidő alatt 2-3 sorközművelést végzünk. Folyamatosan öntözzük. A póréhagyma szedését késő ősszel kezdhetjük. A felszedett hagymát megtisztítjuk az elszáradt levelektől. A téli fajtákat bármikor szükség szerint szedhetjük. Fagymentes helyen, nedves homokban sokáig tárolható.

KÖNNYFAKASZTÓ HAGYMA, CSÍPŐS RETEK

    A március 21-től április 21-ig tartó Kos állatövi jegy javarészt a tréfás, szeszélyes áprilisra, az első igazán tavaszi hónapra esik. Az asztrológia kevés, de annál találóbb növényt sorol ide. A könnyfakasztó hagyma, a csípős retek és a kicsi, erős bors tartoznak a kos jegyébe. A retek „reggel méreg, délben étek, este orvosság”. Japánban zsenge leveleit is fogyasztják. A középkori  tengeri kereskedelem kialakulásakor a holland tengerészek úgy hitték, hogy Japánban a retek fán terem, mert a besózott retket általában fára akasztották és kissé szikkadt állapotban fogyasztották. A honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében élő szláv népektől vették át több más kerti zöldségfélével együtt a retek termesztésének ismeretét. Gyógyszerként is fogyasztják a retket: különösen Erdélyben ettek gyakran gumóját mézzel köhögés, rekedtség ellen, de epehajtó, epetisztító hatást is tulajdonítottak neki.
    A hagyma nagy múltra tekint vissza és sokféleképpen vették hasznát. Régen korántsem tartozott a közönséges étkek sorába. Mátyás király asztalán is különleges csemegének számított. 100 évvel később már közönséges növénynek számított és az étkezési célokon kívül fontos gyógyszer is volt. Sokszor eredményesen alkalmazták főzve, nyersen, sütve, reszelve, teaként, teakeverékek alkotórészeként, külsőleg vagy belsőleg a legkülönfélébb megbetegedésekre: köhögés, megfázás, érelmeszesedés, magas vérnyomás vagy éppen fogfájás ellen. A kicsiny bors egyike a legősibb fűszernövényeknek. A 16. század elején került Kelet-Indiából Európába. Értékét bizonyítja, hogy fizetőeszköz is volt. Kereskedelmi értéke egyenlő volt az aranyéval, vagyis a mérleg egyik oldalán levő aranyat, ugyanolyan súlyú borssal egyenlítették ki. A fehér, vagy fekete bors a szemek kezelési módjára utal. A fehér az érett, lehántolt termésfalú bors, míg a fekete az éretlenül, zölden leszedett és megszárított termés.

Sterbik Ildikó