81. Zöld levél
HAGYJUK SAJÁT ÉLŐHELYÜKÖN AZ ÁLLATOKAT!

    Most, hogy itt a tavasz, sok kis állat téli álma is véget ér, és még csak félig magukhoz térve, éhesen keresik élőhelyeiket, meg a táplálékot. Másrészt a gyerekek is érzik a kikelet örömeit, játszanak a napon és óhatatlanul rábukkannak a kis állatkákra. Vagy a mezei, a réti munkások  kisnyulat találnak és bizony örülnek, ha elfogják, dobozba, ketrecbe zárják.
    A gyermekek legtöbb esetben pálcával, botokkal piszkálják a magatehetetlen állatokat, sünöket, békákat. Ezek a találkozók aztán az állatokra nézve igencsak végzetesek, mert belepusztulnak a fogságba, vagy a forgatásba, az ütögetésbe.
Kívánatosabb, bár ritkább az az eset, amikor nyugton hagyják az állatokat, hogy hadd éljék a saját életüket, ami amúgy is nagy veszélyben van a létfenntartási küzdelemben…

Tavaszi tragédia Adán, a Boja András utcában

    Ezért hát soha egyetlenegy „vadállatot” se zárjunk ketrecbe, kalitkába, különösképp pedig ne egymagában. Nemzetközi törvények a legszigorúbban tiltják a vadállatok befogását, tartását – még akkor is, ha kicsik és oly nagyon aranyosak! A vadnyulacskákra, teknősbékákra, sünökre is rámondhatjuk, hogy olyan aranyosak, de tudnunk kell azt is, hogy a mi kezünkben ők sohasem lesznek boldogok! Így van ez a többi állatkával is, a békákkal, siklókkal, csigákkal, amelyeket – sajnos – az ember gyakran megfog.
    Szomorú dolog, ahogy a növendékállatokat fogságban tartják bezárva, nehogy kiszökhessenek a SZABADBA. Az anyaállat a kölykeit mindig „biztos” helyen hagyja, míg ő élelem után jár. A kicsinyekre már a természetes ellenségeik is nagy veszélyt jelentenek, hisz ezek sokukat felfalják, így csak kevésnek van esélye a túlélésre. Ha ilyenkor még az ember is beavatkozik, és hazahurcolja az őzikéket, a kisrókákat, kiszedi a fészekből a bagolyfiókákat; karton, vagy pléhdobozokban kisnyulakat akar otthon tartani, akkor ez már gyalázatos állatkínzás, ami a menthetetlen pusztulásukat jelenti.
    Ezért sohase érintsék meg a kis „vadállatokat”, mert ők nem magukrahagyatottak, hanem csak az anyjukra várnak, aki talán már rémülten leselkedik is a közelben. Ha azonban megérzi az emberszagot a kicsinyei szőrén, akkor elhagyja őket, ami a biztos halálukat jelenti. Tehát, ne érintsék meg a kicsinyeket, ne vigyék haza, ne zárják istállókba, dobozokba, ketrecekbe, vagy edényekbe, mert így csak a biztos pusztulás vár rájuk!

Király János