Teológiai gondolatok
Húsvét örömhíre

    Sokan és sok szempontból fogalmazták már meg húsvét üzenetét, de valamennyi megközelítés közös lényege, hogy húsvét a feltámadás örömhíre és Krisztus örömhírének misztériuma.
    Amikor jó néhány évvel ezelőtt valaki arról kérdezte Pilinszky Jánost, hogy hisz-e Jézus feltámadásában, és ha igen, akkor miért, a költő így válaszolt: „Igen, mert olyan csendes volt. Amilyen közpréda volt Jézus halála és agóniája, olyan rejtett maradt dicsősége, húsvéti allelujája. Ez Isten dramaturgiája”.
    Igen, a feltámadás nem a tömegek láttára, hanem csendben ment végbe. Olyan csendben, melyre csak Isten képes nagyságában és szeretetében.
    Krisztus megdicsőülését nem láthatta senki sem. Ez az esemény Isten nagy misztériuma.
    A feltámadás Isten mindent felülíró és felülmúló tette. Nincs rá emberi magyarázat, csak az isteni szeretet megnyilvánuló jelei: az üres sír, a feltámadt Úr megjelenései.
    A feltámadásban Jézus nem újraélesztődött, hanem előre ment egy új világba, egy másik dimenzióba. Az életből a halhatatlanságba. Oda, ahonnan karácsonykor eljött hozzánk, ahonnan a dicsőséges életet elővételezte számunkra. Oda, ahová azok után került, hogy levette szívünkről a bűn súlyát. Oda, ahonnan elgördítette életünkből a köveket, és levette vállainkról a keresztet, hogy beteljesítse, amit földi életében megígért: „Aki bennem hisz…, azt feltámasztom az utolsó napon”. (Jn 6,35-54)
    Igen, Krisztus Urunk húsvétja életet hozott mindenkinek. Ő elfogad bennünket, és megadja az újrakezdés lehetőségét.
    Jézus feltámadása egyértelműen bebizonyította, hogy a földi élet után van folytatás. Nemcsak Jézusnak, hanem másoknak is. Már tudjuk, hogy nem kell félni a halál utáni semmitől, hisz Krisztus keresztje által elnyertük az örök élet reményét, feltámadása pedig megmutatta emberi létünk igazi célját és értelmét: találkozni a minket szerető Istennel. Ezt a hittételt valljuk meg hitvallásunkban, amikor a Hiszekegyben kimondjuk: „…hiszek az örök életben és a test feltámadásában”. Minden húsvéti körmenetben is ezt a feltámadási örömhírt hirdetjük.
    Krisztus örömhírének teljes mértékű megéléséhez kell megtanulnunk két lábon járó istenarcoknak lenni, hogy önzetlenül tudjunk szeretni, irgalmasoknak és alázatos szívűeknek lenni. Adjon Isten elegendő kegyelmet ahhoz, hogy életünkben szüntelenül keressük Krisztust, és hogy megtaláljuk a feltámadt Urat!
    Áldott húsvétot mindenkinek!

Morvai Matild, MA