Március

    És minden forog, körbe és körbe, novemberben az elmúlás, decemberben az ünnepek, januárt kihagynám, februárban a szerelem, márciusban a nő, áprilisban a férfi, május Anyámról szól, júniusban mindig elmúlik egy év az életemből, júliusban a nyár ragad magával, augusztus tele energiával és gyerekességgel, szeptemberben őszi szél,  októberben Apám..., és ha átlapozom ezt a pár elmúlt évet, így kerek és pereg...
    Soha jobban nőnek nem éreztem magam, és soha kevésbé nem ünnepeltek. Megmosolygom ezt a márciust, fölülkerekedve kis cinizmussal és talán egy csepp szomorúsággal, nem adok jelentőséget a március 8-ának. Na, azért időt kell szánni mindenre, így elgondolkodok rólam – a nőről. Kisurranva magamból, két lépéssel odébb állva, kicsit bújva – nehogy magam is meglepjem – figyelem, mit hogyan teszek. Hol van már az a sértődős Zsaklina, aki képes volt egész nap egereket itatni, hogy valakinek felhívja a figyelmét. Mennyi hiába elpergett könny, és sokszor sótól kimart piros arc, számtalan fölöslegesen kimondott szó, mennyi előre elveszített harc, és önmagammal vívott háború. Egy pillanatra hátradőlök... megöltek, vagy magam öltem meg...?! Volt ahogyan volt, a kisurrant az énem, mindig rohanva élesztett újra, és így lassan rájöttem, rá mindig számíthatok – magamra. Meglelve így az örök szerelmet, most már méltóságteljesen élek – magammal kettesben.

    Néha kiugrok kétlépésnyi távolságra, figyelek, majd a látottakkal, mint életmentő műszerekkel, újra friss levegőt pumpálok ebbe az aránylag megvigyázott testbe. Apropó, test – testi épség! Új törvények védik a nőket országunkban!?  Nem lehet verni az asszonyt! „Az én időmben” ez még nem így volt, viszont az, mindig úgy volt, hogy a jó férj mellett „okos” az asszony. Ah, jó férj! Lássuk csak mit értünk ez alatt!? Nem iszik, nem ver, dolgozik – mit akarsz ettől többet!? Ritka jó ember... mert, ha nem, és a félelem egyszer úrrá lesz a nőn , akkor oda a jellem. A legvérmesebb menyecskéből is remegő csúszómászó szolga válik, és kutya életet él, melyben csakis egy a cél, megúszni a mai napot. Micsoda boldogság! Aztán vagy megszöksz... vagy beledöglesz.  2000. év márciusától, minden goromba szóra megrettenek, még a véletlen történő agresszivitástól sem tudok nyugodt maradni, a toleranciám minimum, és jobban kikérem magamnak mint kellene..., de legalább megszöktem! Úgy ahogy, ahogyan tudtam és bírtam, és ahogyan meg tudtam oldani. Minden kritikát elfogadok, ítélkezhettek nyugodtan, bánom is én – de megszöktem! Találgassátok miért, és ne álljatok ki mellettem, még 15 év után is mondjátok azt, hogy lehet, az én bűnöm, egyáltalán nem érdekel – megszöktem! Ebből a távlatból még szörnyűbb a lelki terror és a végső fizikai elszámolás, de ez volt a befektetés a mai nyugalomba. Nekem ennyiért adták a méltóságot, és ennyibe került az önbizalom. Ezért adok figyelmet ennek a hónapnak, nekem az évforduló, ünnep, ezért dőlök hátra és gondolkodom azon, vajon márciusban lettem nő, vagy márciustól nem vagyok nő!?
    Új törvényekkel gratulálnék én most szívből minden nőnek és kevésbé nőnek, még akkor is ha valójában nem  törvény kell a nyugalomhoz, nem férjet kell változtatni, lakhelyet, barátokat, munkát vagy szeretőt találni... önmagatokban keressétek a hibát és a megoldást, senki sem bűnös, az életkedvünkért magunk vagyunk felelősek. Belülről kell megváltozni és eldönteni dolgokat, akár így március környékén..., naponta csak 1 százalék változtatás havi (márciusi) 30 százalékot tesz ki... érdemes elgondolkodni, elég jó nőnapi ajándék – önmagunknak!
    Ha mégis összehoz a sors egy idiótával, akkor Isten hozta a családon belüli erőszakkal összefüggő mindenféle szigorított törvényt. A rend őrei így ezekkel a törvényekkel felfegyverkezve, ha saját begyepesedett – ennek ellentmondó – meggyőződésük nem gátolja a jól elvégzett munkában őket, akkor lovon vagyunk, ha van kalapunk, ha nincs.  Hölgyeim, üljük meg a nyerget, ne hívjuk ki a sorsot, de kalapunkat se vigye el a szél!  Ép lélekben, testben, jövő márciusig! Egészségünkre!

Pergel Zsaklina