Mindennapjaink

    Lapunk megjelenése egybeesik a húsvéti ünnepekkel, így kívánom, hogy mindannyiunknak kellemes és szép ünnepe legyen. Örüljünk egymásnak, hiszen az öröm sok családban sokszorosan igaz, mivel sokan, akik a szülőföldtől távol élnek, most erre a szép ünnepre hazalátogatnak. Néhány örömteli nap és újra ránk telepszenek a hétköznapok gondokkal megpakolt terhei. Egy-egy megállapítás, történés, esetleg eset rányomja bélyegét a mindennapjainkra. Néhány nappal ezelőtt egy fiatalember említette, hogy osztálytalálkozóra készülnek, majd elkezdte sorolni egyes osztálytársak lakhelyét, Németország, Magyarország, Bécs stb. A felsorolás lehangoló volt, és úgy tűnik, igaz lesz az a jóslat, hogy csak generációs találkozókat lehet majd szervezni, azért hogy le lehessen egy termet foglalni.
    Közelednek a választások, és valójában csak a szépről és a jóról ildomos beszélni, ígérgetni, ajándékozni a minél több szavazat begyűjtése érdekében. A munkahelyemből és koromból adódóan nagyon sok embert ismerek, és ez fordítva is igaz. Hallok és látok híreket, kommentárokat, ha akarom, ha nem. Már javában tartanak a kulisszák mögötti „szavazatvásárlások”, és ezt tudva végleg elhiszem, hogy a hatalomvágynak nincs határa, szabályosan megfertőzi, és beteggé teszi az embereket.
    Más. Kisérem mindazon intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy csökkenjen a munkanélküliség, és itthon maradjanak a fiataljaink. Olvasom, hogy újabb adókedvezményeket kapnak majd a munkáltatók, ha új dolgozókat alkalmaznak. A befizetett járuléknak akár 65-76 százalékát is visszaigényelhetik. Mit kap ezzel a munkába álló dolgozó? Sok munkát és minimálbért. Mit kaptak községünkben azok a dolgozók, akik a textiliparban dolgoznak, és az önkormányzat segített a munkaadóknak az elfogyasztott villanyáram egy részét kifizetni. A választ az olvasóra bízom. Az önálló szakszervezet végre kimondta, a kivándorlás egyik fő oka a munkások alulfizetettsége. Elmondták, hogy a szerbiai dolgozók minimálbére nem lehetne 300 € vagyis 36.000 dinár alatt.
    Ehhez a témához vissza-visszatérek, mert a tények napról-napra lehangolóbbak. Sok olyan intézkedés és törvény, amelyektől politikusaink eredményt várnak, már a meghozatalkor látszik, hogy esetleg egy kis tűzoltásra lesz alkalmas, az elvándorlást csak lassítja.
    Visszatérve írásom elejére, nekem úgy tűnik, hogy valamikor az ünnepeknek is nagyobb varázsuk volt. Alig vártuk, hogy elérkezzen az ünnep, most pedig hallok embereket, akik azt várják, hogy „átessünk” az ünnepeken. A szerkesztőség és a magam nevében kellemes és boldog húsvéti ünnepeket kívánok.

Gecse István