Teológiai gondolatok
Nagyböjt ideje

    A hamvazó szerdával kezdődő nagyböjti idő célja, hogy felkészítsen bennünket húsvét szent ünnepére, a feltámadt Krisztussal való találkozásra. Ebben a negyven napos időszakban lelki eszközöket keresünk, hogy tanúi lehessünk Krisztus feltámadásának, hogy elővételezhessük a saját feltámadásunkban vetett reményünket is.
    Nagyböjtben a legtöbben megtartjuk a böjti és hústilalmi napokat, sok addigi szabad dologra nemet mondunk. Ezekkel az önfegyelmező cselekedetekkel valójában arra készítjük fel magunkat, hogy legyen erőnk igent mondani Isten akaratára, hogy frissen tudjuk tartani lelki szegénységünket, hogy az élet minden helyzetében teljesen Isten gondviselésére hagyatkozzunk. Ezért a böjti idő nemcsak a test fegyelmezésének, hanem lelki életünk megújulásának az ideje is.
    A most elkezdődött nagyböjti idő az igazi megtérésre való lehetőség is: a rossztól, a bűntől való elfordulás, az Istenhez való odafordulás időszaka.  Ez a negyven nap elegendő idő arra, hogy igent tudjunk mondani Istennek, minden jóság forrásának.
    Természetesen nem könnyű felállnunk számtalan botlásunk után, és nem könnyű sem elindulni, sem úton maradni. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy Isten kegyelme megtart, és hogy Isten már megszólított bennünket. Jézus meg vár minket. Vár egy barátban, egy anyagi gonddal küzdő rokonban, napi bajokkal küszködő ismerősben, munkatársban, beteg emberben, tanulási nehézséggel küszködő tanulóban, anyagi szegénységben élő osztálytársban, a társadalom peremére szorult emberben. Várja, hogy megfogjuk a kezét, hogy egy szép szót szóljunk hozzá, hogy bátorítsuk, hogy olyannak fogadjuk el, amilyen, hogy ne gyalázzuk meg elesettségét,szegénységét, kirekesztettségét. Ne üssük arcul egyiküket sem, mert az a megalázás, megvetettség jele. Az a kéz, mely Jézus kezét fogja, már nem tud ütni! Szeressük ezeket az embereket egyszerűen és őszintén! Lássuk meg bennük Isten képmását, akik Krisztus által Isten gyermekeivé lettek. Ha így cselekszünk, akkor majd nem kell pirulnunk amiatt,hogy nyugodt lelkiismerettel megyünk el mellettük nap mint nap.
    A nagyböjt idejében különösen is szívleljük meg azt a jézusi felszólítást, miszerint mindazt, amit az ember ösztönösen jónak tart és elvár, a legtermészetesebb módon másoknak is tegye meg. Ferenc pápa nagyböjti üzenetében arra szólítja fel a hívőket, hogy járja át szívüket a Lélek és vigye a szeretetnek a testvérekhez vezető útjain.
    Adja Isten, hogy a nagyböjti időt minden jóakaratú ember isteni kegyelemben, jócselekedetben, alázatban, szelídségben, teljes megtérésben élje meg, mert velük az Istennel való kapcsolatát újítja meg. Senkinek sem kell attól tartania, hogy a fenti cselekedetekkel Isten olyat kér tőlünk, amit képtelenek vagyunk teljesíteni. Az erre való képességet ugyanis Isten már előbb megadta nekünk. Ha ez a lelki-testi megtisztulás életünk részévé válik, akkor elmondhatjuk, hogy megértettük a nagyböjt lényegét és a húsvétot megelőző időszak üzenetét.

Morvai Matild, MA