0,5 ezrelék

    Ez az a mennyiség, ami még józan ésszel jár, amikor normális tudatállapot uralkodik az ember felett és nem érezhető vagy látható rajta az alkoholfogyasztás. Na, nekem ez még nem alkoholizmus... viszont az összes többi, ami  a kis kupica felett kimutatható, az már az, vagy jó út afelé. Az alkohol a legkisebb mennyiségben is mérgezési tüneteket produkál, hosszú távon való fogyasztása pedig visszaállíthatatlan egészségkárosodást. Mindez mellett, sajnálatos módon, legálisan vásárolható korlátlan mennyiségben. Rosszul vagyok a puszta gondolattól, hogy mennyit isznak az emberek, hány áldozata van ennek az „üzletnek”.

    De, igyál csak haver, jól jár a piaüzem, a boltos, a kocsmáros, nyomjad a szeszt, hadd gazduljonak az okosok rajtad, szegény hülyén. Vagy ha még ettől is smucigabb vagy, akkor készítsd magad a lét, de inkább a kiszáradt fogkrémes tubust vágd szét és kapard ki belőle a beleszáradt pasztát és hígítsd vízzel... Körülbelül ezt mondanám, de nem teszem, mert... nem. Jogom sincs rá. Én nem haragszom, − még ha kevesen is egyeznek ezzel, ami engem egyáltalán nem is érdekel − az út menti rendőrökre, még ha el is bújnak. Nem haragszom rájuk abban az esetben, ha gyorshajtásért vagy ittas állapotban való hajtásért büntetnek, mert, ugye, most erről van szó! Igaz, sajnos, a Pista bácsi a rozoga biciklivel egy pálinka után rosszabbul járhat, a jól menő magánvállalkozónál, aki a bőrüléses „hajóját” négy keréken száguldtatja a mellékutcákban..., de  ez más téma. Egészségetekre alkoholisták! Tegyétek tönkre a májatokat, a hasnyálmirigyetek, a kialakuló rossz táplálkozásotokat támassza alá egy gyomorfekély és felszívódási zavarok, szorongás, depresszió töltse ki életeteket, csak kérlek benneteket, gondoljátok át, ha még egyáltalán az ér és idegrendszeri problémátok mellett idegileg készen álltok rá, hogy hány ember életét teszitek tönkre. Hányan földre sütött tekintettel járnak miattatok az utcán, sírva, könnyek közt alszanak el esténként, és hányan pont miattatok indulnak ugyanerre a rettenetes útra. Szülők néznek tágra nyílt szemekkel, kérdve, hol rontották el, élettársak törődnek bele elveszítve minden életkedvüket, − akiket ti mindenért okoltok... Gyerekek zokognak, hogy miért pont az én apukám, anyukám – miközben TI nem kérditek, hol rontjátok el (!?), barátok fordítanak lelkiismeret furdalás közepette hátat – miközben felelősségre vonjátok őket,  munkaadótok megkönnyebbülve ad felmondást, utcabeliek talán sajnálkoznak, falubeliek pletykálnak. Az Isten áldjon meg mindannyitokat, akik a poharat rendszeresen a szátokhoz emelitek – dugva – mert, ha víz volna benne, innátok, amikor mindenki látja. Tényleg azt hiszitek, hogy senki se veszi észre, azt hiszitek, hogy mindenki vak, hogy nem csak azért fordul meg, hogy ne legyen tanúja emberi idiotizmusnak!? Annyit csak nem ittál, hogy azt gondold, nem vesszük észre, hogy a hangulatod ingadozó, felfogásod romlik, rövid emlékezőképességed cserben hagy, reflexeid lassúbbak, egyensúlyérzéked bizonytalan, igaz ez már 2,5 promil – a kezdőknél, de a haladók jól tartják magukat még egy ideig! Ha szájon keresztül táplálod szervezeted a hülyítő itallal, akkor számolj vele, hogy lassabban működik, és a májadnak is dolga akad, de ha a gőzt szívod mellre, akkor a tüdőn keresztül egyből a vérerekbe jut, gyorsan, kikerülve a májat, hadd ámuljon majd a patológus! Magad maradsz pajtás, vagy egy-két olyan szánalmas ivó haverod lesz, akivel együtt süllyedsz mélyre. Csak ne kezdjétek, hogy okotok van, mert mindannyiunknak lenne oka, ezer! Van is, és tűri, viseli az ember, tesz ellene, amit tud.   Először és utoljára mondom, nézzetek magatok köré, nem dolgoztok, eltrehányodtatok, a ruházatotok kritikán aluli, a bőrötök, a szagotok, de ez mellett példásan élő embereket öltök az utcákon, gázoltok agyon, akik után családtagok jajveszékelve sírnak, mert nem értik, hogy miközben hazavárták őket, helyettük a hír érkezett. 
    A baj megvan. Úgy, csak magától is. Örök életében józanul élő ember is tehet akarata ellenére szörnyűséget, vagy kirúghat egyszer-kétszer a hámból és akkor is pórul járhat, ez tény. Vannak gyerekeink, akik szórakozni járnak, tudtunkon kívül még a legszófogadóbbak is tesznek rossz fát a tűzre, miközben mi imádkozunk otthon, hogy minden jól végződjön. Vannak normális életek, példás családok, ahol mégis tragikus körülmények között megváltozik gyökerestől az élet. Mert a sors, az sors! De nem sors az, ha valaki akarattal odamegy a pálinkás üveghez és ahelyett, hogy a gyermekének jóreggelt kívánna, csókot nyomna kimelegedett orcájára, leránt egy kispohárral, mert reggelente egy pohár, az egészség! Azután délelőtt munka helyett lecsúsztat még egy párat, mert úgy felidegesedett és szüksége van egy kis lazulásra, de ezt már úgy teszi, ha csak teheti, hogy ne tudják. Ebéd előtt nyilvánosan kijár egy rövid, meg ebéd után egy hosszú, aztán délután majd csak jön valaki és azzal úgy illik − inni kell egyet, de néha többet is. Este meg már teljesen mindegy, hányat és kivel, és ki látja meg, meddig. Úgy el lehet aludni szépen, feledve minden bút és bánatot, amit mások visznek tovább máról holnapra alkoholista haverjaink helyett. Szép, hogy szebb már nem is lehet! Egészségetekre!
    Ui.
    Számoljunk utána, hány haláleset történt az elmúlt pár évben csak a mi községünk területén az alkohol fogyasztása miatt!

Pergel Zsaklina