Interjú Virág Györggyel, a Bohóc című előadás kapcsán

    Virág György adai származású színész, másfél éve él Zentán. Február 20-án pénteken délután 2 alkalommal is bemutatta monodrámáját az adai színházban, megjegyzem nagy sikerrel, ennek apropóján is ültem le vele néhány kérdés erejéig.
    • Mondanál e pár szót magadról, mit kell tudni rólad, mióta színészkedsz, jelenleg mely színtársulat tagja vagy?
    − Közvetlenül azután kerültem Zentára, hogy befejeztem a Művészeti Akadémiát Újvidéken magyar színész szakon László Sándor és Balázs Áron osztályában. Színészi pályafutásom szintén Zentán kezdődött, amikor is jó barátom, aki szintén színész, és adai Mészáros Gábor javaslatára ellátogattam az akkor amatőr színtársulathoz, amit Vukosavljev Iván vezetett, a mostani igazgatónk. Akkoriban épp egy új darabot próbáltak, ami Gogol Revizorja volt, és jelentősnek mondható mellékszerepet kaptam, én játszottam a főszereplő egyik szolgáját. Ezután egy zentai baráti társasággal készítettünk még egy előadást, aminek Szól a kakas volt a címe, és az az évi KSZV-t (Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjét) az a darab nyerte meg, a Revizor pedig a 2. lett. E két darab kellett ahhoz, hogy a zsűri úgy döntsön, hogy részt vehetek a Tanyaszínházban, ami a Pál utcai fiúk volt, és László Sándor rendezte, aki később tanárom is volt. Akkoriban még nem is teljesen fogalmazódott meg, hogy a színészkedést választom, hiszen még a zentai Egészségügyi Középiskola diákja voltam. Ezután volt egy évem gondolkodni. A következő évben a Tanyaszínház a Hegedűs a háztetőn c. darabot játszotta, amit Puskás Zoltán rendezett, és tulajdonképpen az volt az a nyár, amikor is eldöntöttem, hogy színészkedéssel szeretnék foglalkozni. Mivel a művészeti Akadémián csak minden második évben nyílik magyar osztály, így volt egy évem, amikor be tudtam fejezni a középiskolát, államvizsgáztam, tehát diplomás ápoló is vagyok. 2009-ben felvételiztem az Akadémiára, fel is vettek, és akkor már egyértelmű vált, hogy én színész leszek. A tavalyi évben sikerült lediplomálnom mester fokozatra is, jelenleg pedig a zentai Magyar Kamaraszínház társulatának tagja vagyok.

Attrakció, kezdődik a produkció – Virág György.   Fotó Nagybali Tamara

    • A Bohóc, amit Adán is láthattunk, a te vizsgadarabod, miért pont erre esett a választásod?
    − Az újvidéki Színház dramaturgja, Gyarmati Kata tartott nekünk dramaturgia órákat az iskolában, és ő mondta egyszer, hogy nagyon kevés olyan pillanat lesz egy színész életében, hogy avval foglalkozhat, amivel szeretne. Nos, én mindig is szimpatizáltam a bohócokkal, mint előadói stílussal is, művészettel, és véletlenül került a kezembe Müller Péter Isten bohócai című regénye, aminek elolvasása után egyértelműen eldöntöttem, hogy ez lesz a szöveg, amivel foglalkozni szeretnék. Ezután szerencsém volt részt venni egy bohóc kurzuson is, amikor is betekintést nyerhettem abba, hogyan is működik egy bohóc, csomó videót, filmet néztem meg, ami evvel kapcsolatos. Az iskolában is volt egy tantárgyunk, melynek a neve Commedia Dell’Arte, ami tulajdonképpen a bohóc művészkedés alapja. Természetesen nem azt kell elképzelni, hogy a darabban színészből bohóccá váltam, hanem színészi szemszögből közelítettem meg a bohóckodás szerepét. A bohóckodás, mint szakma komplex és komoly fizikai és szellemi állapotot igényel, és teljesen másfélét, mint a színészkedés.
    • Mit kell tudni magáról a darabról?
    − Tulajdonképpen ez, hogy bohóc, csak az apropója a darabnak, egy nagyon szerencsés és hálás figura, akit a közönség egyből megkedvel. A darab közben számos olyan dologra hívom fel a figyelmet a szövegen keresztül, amelyekkel a közönség tisztában van, csak nincs bennük eléggé tudatosítva. A fő mondanivalója, hogy az életben vegyük észre a csodákat, ugyanis vannak és erre konkrét szövegrészletek is utalnak. Én például nagyon szeretek hatni az emberek érzelmeire is, éppen ezért vannak a darabban hirtelen hangulatváltások is, ami valamilyen helyzetbe, állapotba hozza a nézőt is, és ezáltal érzést is tudok kommunikálni. Nyilván meg kellett felelnem a vizsgakövetelményeknek is, mégpedig hogy a darabban legyen egy kis tánc, ének, mozgás, koordinációs gyakorlat, stb., és úgy gondoltam, hogy a Bohóc, mint darab magában hordozza mind ezeket a dolgokat.
    • Hogy érzed, a közönség hogyan viszonyult a darabhoz, milyen visszajelzéseket kaptál?
    − Úgy gondolom, hogy a darabnak sikere van, még ha félve is mondom ki, szeretném ezt hinni, talán ez a jó kifejezés. Az előadás utáni közönségtalálkozók pedig jó lehetőség arra, hogy lemérjem, kire hogyan hatott a darab. Igaz kell egy kis idő, mire teljesen letisztul, de 10-15 perc után már feloldódnak, és bátrabban elmondják véleményüket, felteszik kérdéseiket.
    • Mely szerepek állnak hozzád a legközelebb, milyen típusú karakterek?
    − Nem túl hasznos egyet kiemelni, de lehet. Sok ismerősöm engem egy vicces figurának tart, és itt vonnék egy párhuzamot a bohóc és jómagam között. Mégpedig, hogy a bohóc viccessége is a szomorúságából fakad, és valahol én is ilyen vagyok. Eddigi színházas múltamból kiindulva úgy érzem, jól állnak nekem a vicces szerepek, de csomó olyan alkalom is volt, amikor másmilyen szerepet kellett játszanom, itt Zentán is,  és úgy gondolom azok sem sikerültek rosszul. De még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy beskatulyázzam magam egy vicces karakterbe.
    • Van-e olyan szerep, amit nem játszottál még el, de szeretnél a karriered során?
    − Erre azt tudom mondani, hogy az Akadémián László Sándor tanár úr, akit a mesteremnek tekintek, mondogatta mindig: „Édes gyerekem, nagyon óvakodjon a Ludas Matyi szerepétől, mert maga az.” Persze mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb, szóval talán a későbbiekben belekóstolnék ebbe a szerepbe. Kimondott álomszerepem nincs, ami szembe jön velem, azt igyekszem eljátszani.
    • Hol láthatunk téged legközelebb játszani?
    − A zentai Kamara Színház hetente futó előadásaiból kiemelném a 24 órás vallomásokat, az Egérfogót, valamint két gyerekelőadást, az egyik a Sziget-Kék, amely március 7-én tekinthető majd meg Adán, a másik pedig a Legkisebb boszorkány. Nyár eleji produkciónk lesz Gion Nándor a Kárókatonák még nem jöttek vissza, aminek a próbái majd ezután kezdődnek meg. Mészáros Gábor kollégámmal egy felkérést is kaptunk a Tanyaszínház felől, mégpedig hogy a tavalyi évhez hasonlóan az idén is mi válogassuk össze a darab zenéjét. A darab címét még nem árulnám el, ez legyen titok.
    •  Hogyan látod a színház jövőjét?
    − Az a véleményem, hogy a színházat is közösségi élményként kell megélni, mint például egy táncházat, egy néptánc találkozót, vagy egy lakodalmat, mindenféleképp közönség meghatározó szerepe van, azzal, hogy a színház magas művészeti szinten teszi ezt. És amíg van közönség, van kinek játszani, addig van jövője. A társulatunkkal úgy játszunk, hogy Ada és vonzáskörzetében is van rá igény, nagyon sok teltházas előadást játszunk, és színházértő és szerető közönségünk van, látjuk értelmét a folytatásnak, és nagyon sok energiát fektetünk bele, hogy ez egy működőképes dolog legyen.
    • Van-e valami üzeneted, mondanivalód az olvasók, a közönség felé?
     − Nagyon sok adai embert látok Zentán a színházban, de még mindig kevésnek tartom. Azt javaslom az adai színházkedvelő embereknek, hogy utazzanak át Zentára, mert azt hiszem megéri.

Gecse Attila