Nyelvi figyelő
Az akarat beszédbeli megformálása

    Adódnak olyan beszédhelyzetek, amikor formába szeretnénk önteni akaratunkat. De nem mindegy, hogy mikor hogyan tesszük. Közvetlenül is kifejezhetjük (felszólító módú igealakkal), és közvetetett megfogalmazással is élhetünk (a felszólító módú igealakon kívül egyéb nyelvi eszközt: határozót, udvariassági formulát, főnévi igenevet is felhasználunk, vagy pedig kijelentő módban vagy feltételes módban fogalmazzuk meg mondatunkat).
    Bizonyos esetekben szükségszerű a közvetlen formák használata: katonai gyakorlótéren, veszélyhelyzetben, és általában akkor, amikor gyorsan, határozottan kell cselekedni. Ilyenkor az akarat kifejezésének nyelvi és más eszközökkel való tompítása nemcsak fölösleges, hanem zavaró, célszerűtlen. A katonai vezényszavaknak célratörőknek kell lenniük: Balra át!, Lépésben előre!, Jobbra igazodj!, Tüzet szüntess!, Pihenj! Meg is lepődnének a bakák, ha a gyors és határozott cselekvésre késztető vezényszavak helyett parancsnokuk történetesen azt mondaná: Fiúk, legyenek szívesek balra fordulni! Vagy: Azt javasolom a társaságnak, hogy az út hátralevő részét lépésben tegyék meg.
    Az akarat kifejezésének közvetlen, nyers formáit rendkívüli helyzetekben sem ésszerű mellőzni. Ha a baleset megakadályozható azzal, hogy a kellő időben figyelmeztetünk valakit a veszélyre, akkor nemigen kell törekednünk az udvarias megszólításra. Például: Vigyázz, autó!, Állj!, Hajolj! Legfeljebb annyit tehetünk az udvariasság érdekében, hogy magázó formát használunk: Vigyázzon, autó!, Álljon meg!, Hajoljon le! Ha körülményeskedünk a figyelmeztetésben (Például: Kérem uram, legyen szíves vigyázni, mert egy gépkocsi közeledik feléje!) megtörténhet a baj, elüti az embert az autó, nekimegy valaminek, gödörbe lép stb.
    A polgári intézményekben, szolgálatokban az akarat kinyilvánítása több-kevesebb udvariassággal kell, hogy történjen. Hivatalban például nem illik így odaszólni a tisztviselőnek: Adjanak nekem egy bizonylatot! De ők se förmedjenek rá az emberre, hogy: Jöjjön holnap, nem látja, hogy csak tizenegy óráig fogadunk feleket! Ehelyett inkább: Egy bizonylatot szeretnék kérni! Valamint: Már elmúlt tizenegy óra, sajnos nem fogadhatjuk, szíveskedjen holnap reggel bejönni! Vendéglőben is kerülni kell az akarat nyersebb szóbeli megnyilvánulásait: Üljenek már le valahol! Rendeljenek valamit, mert nem érek rá arra, hogy sokáig itt ácsorogjak! Nagylány, hozzál nekem egy feketét! Inkább a következőképpen beszéljünk: Tessék helyet foglalni! Mivel szolgálhatok? Kisasszony, legyen szíves, hozzon egy feketét! Orvosi rendelőben szintén visszatetszést kelthet a keményebben megfogalmazott felszólítás: Várjon a sorára, tata! (ehelyett: Legyen szíves egy kicsit várni!).
    Közelebbi kapcsolat esetén célszerű valamilyen módon enyhíteni a felszólító formán: Hozd már ide azt a kosarat!, Ugyan nézzen ki, jönnek-e már!, Kérlek, szerezz nekem is belőle! stb. Gyakran az akarat közvetett megfogalmazása bizonyul célravezetőnek és helyénvalónak: Ebből szeretnék másfél métert!, Kaphatnék-e felvilágosítást?, Hálás lennék, ha szabaddá tenné előttem az utat.

Dr. Molnár Csikós László