Ulijan Karlo: Visszatekintő
A NIŠ – GRDELICA AUTÓÚT, 1960
A Paraćin – Niš autóút kiépítésében részt vettek községünk fiataljai is, éspedig:
1. Pálfi Ferenc
2. Hugyik Sándor
3. Tajti Sándor
4. Samu Ferenc
5. Rusák József
6. Csúzdi Ferenc
7. Huszágh György
8. Hornyák József
9. Matagić (Solymosi) Zorica
10. Bozsóki János
11. Könyves Mátyás
12. Tóth Koszorús István
A képen látható: Apró Lajos, Barkóci Ferenc, Csuvik László, Kazinczy Ottó, Komlós Mátyás, Peckó József, Zaj Rudolf, valamint Csubela Ferenc parancsnok is Bácskossuthfalváról, aki a VMSZ első elnöke volt
Tito elvtárs 1959. december 22-én adta át ezt az autóutat és első utasként maga ment végig rajta. A következő rész kiépítése Niš és Grdelica között 1960. július 29. és augusztus 30. között történt. Ezen a munkaakción a szabadkai körzet fiataljai vettek részt. A fiatalok Adáról, Zentáról, Magyarkanizsáról, Topolyáról és Szabadkáról érkeztek. E munkaakció adai résztvevői:
1. Apró Lajos (1945)
2. Barkóci Ferenc (1945)
3. Csuvik László(1945)
4. Kazinczy Ottó (1946)
5. Komlós Mátyás (1944)
6. Peckó József (1944)
7. Zaj Rudolf (1945)
Kazinczy Ottó így emlékszik vissza erre az időszakra:
- Az elemi iskola befejezése után önként jelentkeztünk a munkaakcióra. Barátok voltunk és természetesen jól ismertük egymást. A gyülekezés és az indulás a szabadkai vasútállomásról történt. A hosszú utazás után Vladičin Han községbe érkeztünk, ami a Morava folyó mellett fekszik. Egyúttal itt volt a szálláshelyünk is. Jól felszerelt barakkokban laktunk. A munkabrigád az alagút kiépítésénél, a betonozásoknál, valamint a földmunkálatoknál segédkezett. A lányok és a fiúk az építményekbe illetve az autóútba több ezer köbméter földet, humuszt, sódert, követ és cementet épített be.
A fiatalok mindannyian felelősségteljesen és kitartóan dolgoztak.
A lányok sok esetben jobban bírták a munkatempót, mint a fiúk. A koszt, amit főztek, nagyon ízletes és bőséges volt. Ami még nagyon fontos, végig kitűnő volt a hangulat. Nem volt semmilyen probléma, hiszen egészségesek és vidámak voltunk, no meg, persze, csintalanok is.
Apró Lajos a munkálatokról mesél:
- Az útnak az alakját, amit építettünk, nem lehetett felismerni, csak dombokat és bokrokat láttunk. A föld mozgatása talicskával történt. A legfőbb szerszámaink az ásó, lapát és a krampács voltak. Mi adaiak nagyon fiatalok voltunk, mindössze 15-16 évesek. Ott valójában nem lehetett tudni, ki parancsol, de mindenki odaadóan dolgozott.
Zaj Rudolf is sok mozzanatra emlékszik:
-Nyolc óra munka után volt a pihenő és a szabadfoglalkozás. Aki akart, sportolhatott, vagy részt vehetett a színjátszó csoport munkájában, esetleg táncolni tanult…
Belgrádból érkezett néptánccsoportok mutatkoztak be. Volt filmvetítés és városlátogatás is. Kirándultunk a környező településekre és fürödtünk a Vlasina-tóban. Tanfolyamokat szerveztek és ezek sikeres elvégzése után kőműves, vízvezeték-szerelői diplomát vagy traktorvezetői jogosítványt kaphattunk.
Minden nap végén, a vacsora előtt a sorakozón eredményhirdetést tartottak és kihirdették a legjobb brigadistát. Egyszer az én nevemet is felolvasták és nagyon büszke voltam erre a kitüntetésre. A munkaakció befejeztével mindannyian dicsérő oklevelet kaptunk. Ott-tartózkodásunk ideje alatt meglátogatott bennünket Retek László vezetésével az ifjúsági szervezet adai küldöttsége is. Hazaérkezésünkkor az ifjúsági szervezet vezetősége finom pörkölttel várt bennünket – fejezte be visszaemlékezését Zaj Rudolf.
Mindhárman egyetértettek abban, hogy nagyon sok és szép emlékük maradt a munkaakciókról.
A munkaakció után mindhárman az adai Potisje Szerszámgépgyárban kezdtek el dolgozni, ahol példás és kitűnő szakemberek lettek.
