Látogatóban a Tápai-geart-ban
Sikeres fémipari műhely

    Magáncégekről, kisipari műhelyekről szóló írásom harmadik részében egy családi vállalkozású fémipari céget szeretnék bemutatni olvasóinknak, a Tápai–geartot, amely a Bogdánfi Sándor utca 17-es házának udvarában található.  E kisipari műhelyt Tápai István nyitotta meg 1988-ban, majd amikor nyugdíjba ment, – 2010-ben átadta két fiának a cég vezetését, irányítását.  Nemrégiben az alapítóval és két fiával, Zsolttal és Árpáddal beszélgettem.

    ·  Honnan volt tőke a fémipari műhely megnyitásához? Melyek a főbb termékeik, mi mindent gyártanak és kiknek? A műhelyben régi fajta megmunkáló gépeket láttam, vannak újabb típusú gépeik is? Hány dolgozót foglalkoztatnak?
    – A fémipari műhely megnyitásához az alaptőkét egyrészt megspóroltam, másrészt egy kis családi kölcsönből sikerült „összeszedni”, ugyanis én előzőleg több évig a Potisje szereldéjében dolgoztam. Mint minden kezdet, a mienk is nehéz volt; egy szerszámgéppel kezdtünk a maitól jóval kisebb műhelyben. Évek során a műhely nagysága és gépeink száma is bővült; több részletben épültek fel a műhelyek, öt-hat fázisban. Lassan kezdte visszatéríteni a befektetett pénzt, persze ehhez kellett a jó és precíz munka, a termékeink időre való gyártása – kezdte el Tápai István, majd Zsolti fia folytatta az apja gondolatmenetét: 
    – Főbb termékeink a mezőgazdaságban is használatos fogaskerekek, tengelyek, lánckerekek, tengelykapcsolók, menetorsók…!  Széleskörű a termékeink illetőleg gyártmányaink skálája, nemcsak a mezőgazdasági gépalkatrészeket, hanem az építészetnél, élelmiszeriparban használatos szerszámokat, alkatrészeket gyártjuk, rendelésre dolgozunk.  Társadalmi vállalatoknak és magáncégeknek is készítjük a darabokat, szerszámokat, alkatrészeket. Igaz, régi megmunkáló és szerszámgépeink vannak, de a műhelyben találhatók új típusú gépek is. Néhány fajta gépet fel is sorolnák: fogmegmunkálók, esztergapadok, marógépek stb. Meg kell mondanom, hogy régi gépeink még mindig jól működnek, persze karbantartásuk is szükséges.  A fémmegmunkálástól kezdve a hőkezelésig úgyszólván minden  munkafeladatot meg tudunk csinálni, le tudunk gyártani e  műhelyben!  Tizenegy dolgozót foglalkoztatunk, plusz mi ketten – azzal, hogy egy dolgozónő adminisztrációt végez, a többiek a termelésben dolgoznak – mondta Zsolt.
    ·  Kapnak e anyagi támogatást az önkormányzattól új dolgozók felvételére, alkalmazására?  Maguk szerint a mai gazdasági helyzet közepette kifizetődő-e a Tápai-gear” műhely működtetése, azaz nyereséges és gazdaságos-e? Milyen terveik vannak a jövőt illetően?
    E kérdéseimre Zsolt és Árpád felváltva nyilatkoztak: 
    – Az önkormányzattól nem kapunk anyagi támogatást és eddig sem kaptunk új dolgozók alkalmazására; kérelem volt ugyan egyszer, de nem lett belőle semmi, így a magunk erejére kell támaszkodnunk, azaz abból jön be pénz, amit mi megtermelünk. Természetesen vannak kiadások is, de igyekszünk minél minőségesebb termékeket eladni megrendelőinknek, így le tudjuk fedni a költségeket! Nehéz ezt megvalósítani, de minden kisipari műhelyre jellemző ez, amelyek fémesek – mondta Zsolti, majd Árpád vette át a szót:
    – Először visszatérnék korábbi kérdéscsoportjához, ami a gépeket illeti: megmunkáló gépeink között csak nekünk van olyan, ami meg tudja munkálni a fogaskerekek nagyobb fog-méreteit is,  és ez nemcsak Ada község területére értendő, hanem környékbeli helységekre is! Ami a műhely kifizetődő, azaz nyereséges működését illeti a mai gazdasági helyzet közepette, azt kell mondanom, hogy nem túlságosan nyereséges, de nem is veszteséges. Részben gazdaságos, de maga is tudja, hogy más kisipari műhelyekre is jellemző e küzdeni akarás, ugyanakkor több társadalmi vállalat termelése szintén döcög! Testvérem már szólt a kiadásainkról, ehhez annyit tennék hozzá, hogy igyekszünk megmaradni a „megrendelői” piacon. Ezt csakis megfelelő minőségű, időre legyártott, megmunkált termékekkel érhetjük el! Jövőbeni terveink vannak, de hogy azokból mi fog megvalósulni, nagymértékben függ a gazdaság javulásának időpontjától és gyorsaságától. Szeretnénk gépparkunkon is újítani, mert ráférne már. Manapság ugyanis nagyon nehéz előre tervezni – fejezte be Tápai Árpád a beszélgetést.

Bálizs Géza