• Egyhangúnak találtam a síkságot régen, fiatal koromban inkább a hegyek vonzottak és a tenger. Most viszont, amikor hazalátogatok a szülőföldemre, a szerbiai Vajdaságba és közeledünk autóval a végtelennek tűnő napraforgó- és kukoricaföldek között Ada felé, tudom értékelni a bácskai táj szépségét.

    Az első, ami meglep: a tanyavilág időtlen atmoszférája. Viccesen Bermuda-háromszögnek szoktam nevezni a Topolya-Zenta-Ada által határolt tanyavilágot, sok különös ember indult innen és tűnt el itt örökre. Például itt született, a Szőke-soron Lajkó Félix, a világhírű hegedűs. Itt még érezni azt az elemi kapcsolatot a földdel és az éggel, amely másutt talán nincs már.
    Jugoszlávia széthullása óta nagyon megváltozott errefelé a világ. Gazdag nagyközség volt Ada, sok jómódú kisiparossal, meg egy híres, nagy szerszámgépgyárral és egy termelőszövetkezettel. Ezt csak azért említem, hogy jelezzem, volt pénz mindenre. Le is bontották a település központjának legalább felét, hogy szebbet, modernet építsenek, ami nagy butaság  volt. Ma viszont nincs pénz, szinte minden tönkrement, alig van munka.

Régen sokan vízisíztek a Tiszán, most, hogy szegényebb a világ,
inkább traktorgumit, úszógumit kötnek a csónak után,
és úgy húzatják magukat a fiatalok

Jellegzetes adai ház

A bátrabbak fákról ugrálnak a vízbe

    Egy kávé mellett naphosszat kint ülnek az emberek a teraszokon vagy a házak udvarán, ha csak nem bicikliznek le a Tiszára fürödni. Adán úgy lehet szabadon strandolni, mint a Kusturica-filmekben. Ingyen van a nagy homokos partszakasz, mögötte erdő, az erdő mögött a tisztáson úszómedencék, köztük egy olimpiai méretű.  Na, ez utóbbiért azért már fizetni kell. De Szerbiában a magyarországi fizetésekhez képest minden olcsó.
    A Tisza a település nagy vonzereje. Minden évben kinyit a kemping, főleg a helybeliek költöznek le nyárra a sátrakba, hogy élvezzék a nomád életet, a naplementét és napfelkeltét, ami tényleg csodálatos, szinte érzem a jellegzetes iszapos víz illatát.

    Adán lovagolni is lehet, a legnagyobb szám azonban a motorcsónakázás. Felnyomulni csónakkal a Sárgapartig, kikapcsolni a motort és csurogni lefelé a természetes sodrással, közben napozni. Régen sokan vízisíztek, most, hogy szegényebb a világ errefelé, inkább traktorgumit kötnek a motorcsónak után, és úgy húzatják magukat a fiatalok. A bátrabbak fákról ugrálnak a vízbe. Kisebb virtus, de azért városi embernek egyfajta győzelem, ha átúszik a bánáti partra egy kis szederért, merthogy a Tisza a természetes határ Bácska és Bánát között.
    Adán többségben van a magyarság, de a szerb lakosság is tud magyarul, tehát jól elboldogul a magyar turista. Nevezetességek a már említetteken kívül lennének is meg nem is, itt született Szarvas Gábor neves nyelvészünk, akire egy mellszobor és a Szarvas Gábor nyelvművelő napok emlékeztetnek. Itt járt iskolába Moholy-Nagy László, a világhírű képzőművész, akiről kevesen tudják, hogy nevét a nagyközség Mohol nevű településrészéről kapta. Rá egy tábla emlékeztet nagybátyja egykori házának falán. Ada hírhedt szülöttének, Rákosi Mátyásnak nincs már meg a szülőháza, de az öregek közül van, aki meg tudja még mutatni, hol volt a család vegyesboltja.
    Az adaiak általában nem politizálnak, csak megpróbálnak élni és túlélni. Élvezni, ami éppen van, a főtt kukoricát, a sört, vagy a menyasszonynézést, mert ez is az egyik nyári látványosság. Átáll az ember az apró örömökre, ezért is jó itt lenni. Itt másképp él az ember, s ha rövid időre is, de már ez is öröm.

Szöveg és képek: Bartuc Gabriella