FIATALOK ÍRJÁK
Búcsú
Ismerkedés a betűkkel, számokkal meg a nagy csoda, hogy megtanultunk olvasni. Az alsós évek könnyedén elrepültek. Volt, hogy csak némán álltunk az udvaron, vagy éppen szaladgáltunk, együtt fociztunk, árultuk az úgynevezett „gyógyfüveket”, ugrálóköteleztünk, sírtunk, nevettünk, szerettünk, utáltuk, öleltük, csupáltuk egymást, miközben küszködtünk a számokkal, és olvasás közben a plafont néztük Négy év után végre felsősek lettünk. Átkerültünk a másik épületbe. Igaz, hogy ott a legkisebbek voltunk, de mégis közéjük tartoztunk. Már nem volt olyan nagy az iskolaépület, az udvar is kicsinek bizonyult. Mi, mi pedig egyre nagyobbak lettünk. Az osztályom tömény eszencia, nálunk mindenki egyedi, megismételhetetlen, még az ikrek is. Nyelvezetünk sajátságos (mondataink kisípolást igényelnek, ezért nem idézek). Különös szabályok vannak, de mégis szabályok, a mi szabályaink... Tanáraink néha elrettentek tőlünk, fegyelmeztek minket ilyen-olyan megrovókkal, fekvőtámaszokkal, egy alkalommal szinte az egész osztály egyetértésben elszökött tornaóráról, ennek a csínytevésnek a következménye 200 felülés és 50 fekvőtámasz lett. De mi nem vagyunk rosszak! Mi ilyenek vagyunk, vadak és jók... Persze azért tanultunk is, volt aki rendszeresen, volt, aki rendszeresen nem. A nyolcadik osztály végén már mindenki tudja: hova-merre tovább. Miénk a jövő! Tudás és hatalom van a kezünkben, csak tudnunk kell használni, alkalmazni. Köszönjük tanáraink a kitartó munkát, a bizalmat, és a türelmüket, melyet oly sokszor próbára tettünk
Mészáros Zita 8.e. osztály, Cseh Károly Általános Iskola, Ada
Az én udvarom
Jelenleg a kapuban állunk.
Ha belépünk a garázst fogjuk megpillantani, ahol a mi kis autónk szundikál. Jobbról van a fészer és a kiskonyha. Itt édesanyám szokta megmutatni a főzési tehetségét. A járműtől balra leülök és mesélek tovább. Előttem van egy betonos terület, ahova fel szoktuk állítani a sátrat. Nagyon szeretek ott a levegőn lenni. A négyzet alakú kövezet mögött egy gömb alakú bokor áll, mellette pedig csodás virágok ékeskednek, amiket anyukámmal ültettünk. A bokortól jobbra nyuszífűl virág zöldell, mely három ágazatból áll, közepén, pedig egy káprázatos sziklakert. A kövek mellett medvetalp, nád, nefelejcs, kankalin, kaktusz, borostyán, és még számtalan más pompás növény található. A hátsó udvarban virul apukám műhelye. Ott szokott barkácsolni, javítani... Hátul a barackfa tavaly két hordó gyümölcsöt adott. A fa mögött kedves játszóterem húzódik meg, ami: hintából, csúszdából, homokozóból és egy kis focipályából áll. Tizenkét színes labdám játszótársra vár...
Ez volt az én udvarom, remélem tetszett!
Berec Márk 5.b., Cseh Károly Általános Iskola, Ada
A tudós
(mese)
Élt egyszer Kaktuszországban egy tudós. Senki sem szerette. Gonosz volt és féltek is tőle az emberek. Irigykedett arra, aki tudott szeretni.
Kastélyát átalakította laboratóriummá. A szolgálókat beszélő állatokká varázsolta. Az arra tévedt embereken és állatokon kísérletezett. A zord épületet láncravert patkányok őrizték. Nem lehetett őket megszelídíteni, mert a kapu tetején ült egy bagolykutya. Az azonnal jelzett, ha valamit mozogni látott.
Amikor leszállt az éj, a tudós rágyújtott egy pipára, és mérgelődött, hogy milyen buták az emberek. Azon törte a fejét, hogyan tüntesse el a szeretetet a Földről.
Sokat hallottam a csodabogár tudósról. Elhatároztam, hogy meglátogatom, és viszek neki a szeretet virágából.
Éjjel titokban kiosontam, és nekivágtam az erdőnek. A kaktuszok jól megszurkáltak, a vadkutyák megugattak, és a nyávogó madarak húzgálták a hajam. Nagy nehezen odaértem a kapuhoz, és becsöngettem. A tudós úgy megijedt, hogy azonnal ajtót nyitott.
„Ki vagy te?”- kérdezte meglepődve. „Hogy mertél eljönni?”
„Hoztam neked valamit!” – szóltam, és már nyújtottam is neki a virágot, ami úgy
illatozott, mint a jácint. Beleszagolt, és elmosolyodott. A szívét szeretet járta át. A kaktuszok mind eldőltek, a vad állatok jámbor őzikékké változtak, és napfény szökött a kastélyba.
„Köszönöm!” – kiáltotta.
Azóta jóban van az emberekkel, és gyönyörű kertet gondoz.
Ő lett a legjobb barátom. Hálája jeléül rólam nevezte el legszebb virágát. Most is hozzá sietek, így hát vége a mesének.
Berec Blanka 5.c., Novak Radonić Általános Iskola, Mohol
