Teológiai gondolatok
A keresztény alázat

    „A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre,hanem józanul gondolkodjatok,mindenki az Istentől neki jutott hit mértéke szerint… Éljetek egyetértésben,ne legyetek fennhéjazók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.” ( Róm 12,3-16)
    Szent Pál szavai arra buzdítanak bennünket, hogy a szeretet mellett az alázat az az erény, amelyen haladnunk kell, hogy életünket megújítsuk a Szentlélekben.
    Isten szereti az alázatos embert, mivel az alázatos az igazságban él. Isten az alázatos embernek adja a kegyelmét, mert az alázatos képes rá, hogy felismerje azt.
    Az alázatosoknak- a kicsinyeknek- Isten feltárta a  titkok titkát: Jézust. Azt a Jézust, aki „ Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,5-8)
    Az Evangéliumban elénk tárt Jézus másolandó példa,aki arra ösztönzi követőit, hogy:”…tanuljatok tőlem,mert szelíd vagyok és alázatos szívű”.(Mt 11,29)
    Mit jelent a Jézus által szorgalmazott tökéletes alázat?
    Ez annyit jelent, hogy kicsivé kell tenni magunkat, de nem valamilyen szükség vagy személyes haszon miatt, hanem szeretetből,azért, hogy a többieket „magasba, magunk fölé helyezzük.”( Assisi Szent Ferenc).
    Ez az alázat kegyelem, Isten ajándéka és csakis Tőle jöhet, aki Maga ugyan nem kicsi, de az ember iránti szeretetből kicsivé tette magát.
    Az egész üdvtörténet úgy jelenik meg előttünk, mint Isten folyamatos megalázkodásainak története. Amikor Isten megteremtette a világot,”leszállt”, amikor sugallta a Bibliát és alkalmazkodott az emberi értelemhez és nyelvhez,ugyancsak „leszállt,”megtestesülése pedig egyenlő a legnagyobb alázattal.
    Nekünk is szeretetből kell kicsinnyé válnunk, hogy szeretetből meg tudjuk mosni mások lábát. Ez a szeretet és alázat Jézus Krisztus tanításában azonos a szolgálat fogalmával. Aki az „első” akar lenni,legyen az „utolsó”,vagyis ereszkedjen le, alázza meg magát. Szabad azt akarni, hogy nagy dolgokat hajtsunk végre, de Isten örömhíre arra sarkal bennünket, hogy ezen célok elérése ne a mások kárára,hanem előnyére szolgáljon.
    Kicsivé kell tennünk magunkat, hogy valóban naggyá váljunk.
    Az alázatért való harc egész életünkön át tart, és ki kell, hogy terjedjen az élet minden területére.
    A 131.zsoltár elimádkozásával járuljunk hozzá a tökéletes alázatosság kegyelmének elnyeréséhez: „  Uram, nem fuvalkodik fel szívem, és nem néz magasra szemem, nem járok nagy dolgok után,erőmet meghaladó csodák után, hanem megnyugtattam és elcsöndesítettem lelkemet. Mint a gyermek anyja ölén, mint a kisgyermek, olyan most a lelkem”. ( Zsolt 131,1-2)

Morvai Matild