138. Zöld levél
2012. év madara
AZ EGERÉSZÖLYV

    A világban lassan már több évtizedes hagyománya lesz az év madara, az év fája, vadvirága, hala stb. megválasztásának. A kiválasztott fajták leginkább sürgős védelemre szorulnak, és az érdeklődés középpontjába való állításukkal a közvélemény figyelmét arra akarjuk felhívni, hogy bizony ez vagy az a fajta végveszélyben van és segítséget, vagy legalábbis nagyobb odafigyelést kíván.
    Az idei kiválasztásnál már az internetes szavazás módszerét alkalmazták, így a madár-, vagy természetkedvelők a maguk szavazataival dönthették el, melyik fajtát kívánják fokozottabb védelemben részesíteni.
    A szavazás végeredménye alapján 2012. év madara az egerészölyv (Buteo buteo) – szerbül orao mišar lett. Ez a madár nálunk is őshonos költőmadár, ám létszáma az utóbbi néhány évtizedben drasztikusan lecsökkent. Elöljáróban tudnunk kell azt, hogy Európában minden ragadozómadár védett, így egyik sem vadászható, nem pusztítható. Nos, Szerbiában lehet, hogy nem ez a helyzet, de erre kellene törekedni.
    Az egerészölyv tavaly óta különösen rászorul erre a védelemre, hiszen „túlszaporodására” és vadgazdálkodási „károkozására” hivatkozva már Magyarországon is – más védett fajokkal együtt – vadászhatóvá akarják tenni. Bár számos tudományos vizsgálat eddig is cáfolta a fenti állításokat, most a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célzott kutatásokba kezd partnereivel, hogy a faj állományviszonyait, táplálkozási szokásait és az apróvadakra gyakorolt hatásának valódi mértékét tisztázza.
    Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madarunk, a sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, így a laikusok által úton-útfélen látott „sasok” általában ennek a fajnak a képviselői. Ráadásul az egerészölyvek kifejezetten szeretnek is a forgalmas utak, autópályák mellett ücsörögni, hogy a kezelt zöldfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. Nálunk is ott láthatók az utak mentén magasodó fák ágain, és ilyenkor nemcsak a termőföldeken, gyepeken megjelenő rágcsálókra lesnek, hanem előszeretettel fogyasztják a gépkocsik által elgázolt állatokat is.
    Azt is tudnunk kell, hogy a mostanában nálunk tanyázó ölyvek jórészt Szibériából, vagy Skandináviából érkeztek telelni. Így hát fokozottabb felelősséget kell éreznünk irántuk, és lehetővé kell tennünk nekik, hogy visszajuthassanak hazájukba.
    A Körkép 2008. januári számában vele kapcsolatban ezt írtuk: „Sok-sok meggyógyított, megmentett beteg gólya, fülesbagoly, füleskuvik, macskabagoly, valamint négy egerészölyv után Tóth László ornitológussal 2008. január 11-én az adai Tisza parton szabadon engedtük ötödik meggyógyított és felerősített ölyvünket is. Laci a vérző, beteg, gyenge állatot egy-két hónapja kapta egy lelkiismeretes adai madárbarát megtalálótól, Kéki Lászlótól és fiától, akik a legjobb helyre adták gyógyítani a sérült madarat.”

Király János