MEGKÜZDÖTTÜNK A HÓVAL, DE ...
A szokatlanul zord időjárás egyaránt megviselt embert, állatot, fát – minden élőlényt. Különösen a legifjabb és legidősebb embertársainkért aggódtunk a nagy hidegben és emberhez illő módon, mindenki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy községünk lakói szerencsésen felülkerekedjenek a téli fergetegen. Megnyugtató volt a kormány rendkívüli helyzet bevezetéséről szóló rendelete, az iskolaszünet elrendelése, hisz szeretett gyermekeink, unokáink biztonságát szolgálta. Dr. Tóth Barna Elviránál, az adai Egészségház igazgatójánál utánakérdeztünk, hogyan folyt községünkben a betegellátás a mínusz tíz-húsz fokban, a térdig érő hóban.
Mennyire befolyásolta a betegellátást a zord időjárás? Gyakoribb-e a kéz- és lábtörés?
– Szerencsére nincs sok kéz- és lábtörés. Még a légúti megbetegedések száma is elenyésző a nagy hideg ellenére. A betegellátás folyamatos, zökkenőmentes. Volt ugyan gondunk az első napon, amikor lehullott a rengeteg hó, a dialízisre járó betegek elszállításával Nagykikindára. Még a betegek házát sem tudta megközelíteni egyik mentőautónk sem, nemhogy Nagykikindáig eljusson! Szerencsére azonban vannak még jóhiszemű emberek, akik segítettek nekünk, és betegeink nekik köszönhetően, áteshettek az életmentő dialízisen. Akik segítettek: Kéki László és tűzoltó-csapata, valamint Benák Zoltán vállalkozó, akik rendelkezésünkre bocsátották terepjáróikat. Ezúttal is szeretnék jómagam, az Egészségház dolgozói, és nem utolsó sorban a betegek nevében köszönetet mondani nekik ezért a szép gesztusért! Megjegyzem, hogy a lehetetlen útviszonyok ellenére minden munkanap biztosítottuk az orvosi ellátást falvainkban is.
Az önkormányzat nem segített?
– Röviden, nem. Még a törzskar ülésére sem hívtak meg, pedig tagja vagyok. Meg sem kérdezték, hogy van-e valami problémánk, kell-e segítség. Tudni kell, azonban, hogy az Egészségháznak van akciós terve a rendkívüli állapotokra, és azt most is sikeresen alkalmaztunk. A Standard Közvállalat az idén nem túrta el a havat az egészségház körül, pedig eddig minden évben az volt neki az első. A mozgást viszont a mentőknek és betegeinknek biztosítanunk kell, az Egészségház személyzete tisztítja az utakat, a bejáratokat, az udvart. Segített az Adafert vállalat is, ezúttal nekik is köszönet jár!
Nem engedhetjük meg, hogy meglepetések érjenek bennünket. Szükségünk lenne ugyan egy négykerék-meghajtású terepjáróra, hogy ilyen esetekben, mint amit említettem, ne kelljen senkitől se segítséget várni. Benne is volt egy terepjáró vásárlása a 2010-es és 2011-es költségvetés-tervezetben, de sajnos nem tudtuk megvalósítani. Az önkormányzatnak kellett volna, biztosítania a szükséges eszközöket, de nem tette. A községi büdzsé realizálása 88,05%-os volt, minden intézmény, vállalat, egyesület stb. 75-100%-ban megkapta a neki előirányzott összeget, viszont az egészségügy 2011-ben mindössze 35,19%-ot kapott.
Megjegyzem, 2010-ben is csak 40%-ot kaptunk. Például, amíg a Sportközpont a neki járó 9.388.000 dinárból 8.749.000 kapott (93,19%), vagy a lakosság informálására 3.037.000 dinárt költöttek (ez 99,90%), addig az Egészségház a neki előirányzott 8.820.000 dinárból csak 3.104.000 dinárt kapott. Hadd jegyezzem meg, hogy nem a Sportközpont kapott sokat, hanem az Egészségház kapott túl keveset! Nem értjük, hogy ennek mi az oka, mert nem kapunk választ kérdésünkre. Leszögezhetjük, hogy a helyi önkormányzati vezetők nem tartják fontosnak a lakosság egészségügyi ellátását.
(A riporter elképedve hallgatta e leleplező szavakat, mert ez több mint nemtörődömség: itt rólam, rólad – szüleinkről, gyermekeinkről van szó, akiknek egészsége senkinek sem lehet a játékszere! Szólni kell érdekükben, mert óhatatlanul felmerül a gyanú: talán mindennek az az oka, hogy az intézmény igazgatónője VMSZ-es?!)
A rossz finanszírozás az oka annak is, hogy megszüntettek néhány szakorvosi rendelést?
– Részben igen, de nem a finanszírozás a fő ok – mondta az igazgatónő. – Nem jár ki hozzánk január elsejétől a kardiológus és az endokrinológus. Ők szubspecialisták és a szubspecialista-rendelést nem engedélyezi tovább a Minisztérium. Mivel a lakosság száma 20.000 alatt, van nincs jogunk semmilyen szakorvosi ellátásra sem. Mindaddig azonban, míg nem megy nyugdíjba a belgyógyász, a neuropszihiáter, pszichológus és a munkaegészségügyi szakorvos, addig fenntarthatjuk ezeket a szolgálatokat. Sajnos, a tüdő-szakorvosi szolgálatot is meg kell szüntetnünk. Tehát szakorvoshoz Zentára vagy Nagykikindára kell utazniuk a betegeknek. Sajnos ezekben a „nagyobb” városokban viszont nem biztosítanak (nem engedélyezi a Minisztérium) több specialistát és hosszú várólisták alakulhatnak ki. Tiltakozásunknak adtunk hangot a Minisztériumban és a Közegészségügyi Intézetben is, meghívtuk személyesen a minisztert is, hogy megmagyarázzuk, miért van szükség ezekre a szolgáltatásokra, de választ még nem kaptunk.
A mai világban tehát inkább ne legyünk betegek…
– Az Egészségház úgy igyekszik segíteni a bajon, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektetünk a megelőzésre. Ahhoz viszont nem csak orvosra és nővérre van szükség, hanem a polgároknak is eleget kell tenniük a felhívásoknak, hogy eljöjjenek a szűrővizsgálatokra, hogy látogassák előadásainkat, hogy megjelenjenek a különböző akcióinkon, műhelymunkákon, a fiatalok odafigyeljenek és alkalmazzák, amit az iskolákban tanítunk nekik stb. A tudatosan élő emberek napjainkban az egészséges életmódra odafigyelnek. Minden ember szeretne egészséges lenni, azonban a népesség csupán elenyésző 10%-a tesz is érte, hogy megőrizze egészségét, és most nem arra gondolok, hogy bizonyos betegség esetén orvoshoz fordul. Az egészséges életmód eléréséhez nem szükséges semmi más csupán, az hogy odafigyeljünk a táplálkozásunkra, valamint mozogjunk eleget.
Főként az ősz végén, valamint a téli hónapokban nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy megfelelően pótoljuk a szervezet számára esszenciális vitaminokat. Erre ma már rengeteg mód van, ugyanis tele vannak a boltok, a piac a jobbnál-jobb vitaminokkal – gyümölcsökkel és zöldségekkel.
Végezetül mindenkinek nagyon jó egészséget kívánok!
*
Köszönjük szépen az interjút. Úgy gondoljuk, mindenki sokat okulhat belőle. És vigyázzunk egymásra, vigyázzunk magunkra!
Lejegyezte Király János
