HELYI HOZZÁJÁRULÁS
Jobblétünk biztosítása II

    Az előző számunkban rövid áttekintést adtunk a helyi hozzájárulás fontosságáról, az eszközök felhasználásáról, arról, hogy mi mindent kapunk – illetve már kaptunk – saját pénzünkért. A megállapítás egyöntetű volt: nagyon sok olyan közös dolgot, amit mindannyian használunk, és ami nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az életünk.

    Akaratlanul is felvetődik a kérdés, mi történne akkor, ha az elkövetkező időszakban nem lenne helyi hozzájárulás? A válasz ugyancsak magától adódik: az eddig létrehozott közös javak leépülnének, tönkremennének az új tervek megvalósítása, viszont lehetetlenné válna. Hasonló helyzet állna elő, mint a napjainkban látható és érzékelhető jelenség a magánosított vállalatokkal kapcsolatban: a részleges vagy teljes tönkremenés – csak a mi esetünkben nem önös érdekek felülkerekedése miatt, hanem egyszerűen a polgárok összefogásának hiánya következtében. Egyszerűen nem lenne pénz a már létrehozott javak karbantartására, sem az új létesítmények esetleges kiépítésére. Az élet azért nem állna le, mert valamikor csak megvalósulna egy-egy konkrét elképzelés, de lehet, hogy jóval több idő elmúltával, ami viszont ebben a rohanást követelő világban túl késő lenne. Ezért itt hatványozottan érvényes az a mondás, hogy mindenekelőtt magadra számíts, és azután másokra.
    Ha pontról pontra néznénk a dolgokat, elsőként mindjárt a betervezett szennyvíz-csatorna építése válna kérdésessé. Ugyanis helyi közösségünk a fő hangsúlyt a lecsatornázására fektette, egy ütemterv szerint, amilyen mértékben a pénzügyi helyzet megengedi. Ám ha nem lesz rá pénz – esetünkben, ha nem szavazzuk ki a helyi hozzájárulást a következő időszakra – kétlem, hogy a csatornahálózat kiépítése megvalósulna-e belátható időn belül.

Épül az út a Ðura Daničić utcában

    Említettük, hogy a helyi közösségünk területén főleg önerőből építettük az utakat, szinte minden utca „sármentes”. Az idő múlásával azonban azok is tönkremennek, elhasználódnak, kátyúk keletkeznek rajtuk. Ezek javítása, karbantartása mind a HK gondja, hisz mellékutcákról van szó. Ezekre is eszközök kellenek. És ha nem lesz? Marad a kátyús útburkolat, ki tudja meddig?
    Helyi közösségünk területén – egy utca kivételével – minden utca mindkét oldalán betonjárda húzódik. Az idő azonban itt is kimutatta vasfogát: sok helyen javításra szorul egy-egy szakasz, ami 30-40 évvel ezelőtt épült.
    A további felsorolások között megemlíthetjük az utcai megvilágítást, a zöldesítést, a zöldfelületek és gyermekjátszóterek karbantartását stb. Meggyőződésem, hogy senki sem kívánja az eddig széppé tett részek tönkremenését, megsemmisülését, azt, hogy élvezhetetlenné váljon. Az ápolatlan, begazosodott parkok, útszegélyek nem a mi stílusunk. Viszont, ha nem lesz pénz, nem lesz tuja, fenyő, rózsa, vagy éppen más növényzet a ház előtt, a parkban, a szabad területen.
    Az utóbbi évek viszontagságos időjárása következményeként a rengeteg talajvíz arra figyelmeztet és egyben kötelez is bennünket, hogy ilyen csapásokra állandóan oda kell figyelnünk, hogy ne érjen bennünket meglepetés. Az árkok ásására, karbantartására, az áteresztők biztosítására pénz kell, amit eddig nagyrészt a HK a hozzájárulásból biztosított. A következőkben is erre számítunk.
    Hogy mit veszítenénk a helyi hozzájárulás megszűnésével? A válasz ugyanaz: rengeteget. Mindazok a javak, amiket már az előzőkben felsoroltam, lassan az enyészeté lenne, egyszerűen eltűnne, tönkremenne, amit azután nagyon nehéz lenne visszaállítani. És hol van a község, az önkormányzat? – teszik fel a kérdést az örök szkeptikusok, akik szerint mindezt a hatalomnak kellene intéznie. Önkormányzat továbbra is lenne, de ezek a javak már kevésbé élveznének elsőbbséget a sok más kötelezettséggel szemben, amivel az önkormányzat szembesül, vagy csak hosszú idő után kerülnének napirendre. Ezek után egyértelmű, hogy szükséges a helyi hozzájárulás létünk biztosítása érdekében.
    Lépjünk csak tovább! Mi lenne, ha nem támogatnánk – még minimálisan sem – a sportot, a kultúrát, az iskolákat, a polgárok egyesületeit, a szabadidő-központot, az esetleges szociális eseteket? Azt nem állíthatom, hogy tönkremennének, megszűnnének, de élet- és munkakörülményük bizonyítottan nehezebb lenne. A problémák pedig csak halmozódnának, hisz éppen ezekben az intézményekben igyekszünk fejleszteni, nevelni és képezni a jövő generációját, a mai fiataljainkat. Ezek a szervezetek azt szokták mondani: „a lehetőségeikhez mérten támogassák munkánkat” – és mi szinte kivétel nélkül támogatjuk, mert tudjuk, hogy saját pénzünket saját gyermekeinkbe fektetjük be, amitől jobb befektetés nincs.
    A mai fiatal, sőt még a középgeneráció is, amely a kiépített járdákon, utakon nőttek fel, akik a játszótereket, parkokat, a zöld övezeteket egyértelműen természetesnek veszik mert van, akik az utcai megvilágításra úgy tekintenek mint lakásuk kivilágítására, talán nem is gondolkodtak el azon, hogy mindezt elődeik teremtették meg önkéntesen „összeadott” pénzből, de aligha gondolkodtak vagy gondolkodnak el azon is, mi lenne, ha mindezek karbantartása megszűnne.

    És végezetül tudni kell, hogy az Első Helyi Közösségben ez év december 31-én jár le a ma érvényben lévő helyi hozzájárulás. Több megbeszélés után és végül a Tanács határozata értelmében a következő hozzájárulást 8 évre vezetnénk be, azaz 2013. január 1-től  2020. december 31-ig. A véleménynyilvánítás referendum alapján történne, amit a „nagy” választásokkal egy időben, tehát május 6-án tartanánk meg (plusz 5 nap), és ha sikerülne a helyi hozzájárulás megszavazása – már mért ne sikerülne! – 2013. január 1-től alkalmaznánk.
Akik átérzik, megértik, magukévá teszik a hozzájárulás fontosságát az eddigi ismertetés alapján, azok részt vesznek a referendumon, és igennel szavaznak. Ezzel biztosítják saját jelenünket és gyermekeink jövőjét.

Szöveg és kép:Vastag J.