Hol volt, hol nem volt…

    …de hetedhét országra szóló tejbálról volt szó az elmúlt hónap utolsó szombatján melyet törökfalun a faluház épületében szerveztek meg. Ez az ötödik tejbál melyet a lelkes kis csapat megszervezett az elmúlt évek során. Solymosi Judit, Gál Erika, Prisztál Imre és Nagy Némedi Ágoston az a kis csapat mely az idén is nekilátott a jubiláris ötödik tejbál megszervezéséhez.
    Miért is volt e tejbál hetedhét országon túl is híres? Az idei tejbálra nagyon sokan jelentkeztek, az eddigi évekhez képest a legtöbben most érdeklődtek és jelentkeztek, hogy részt szeretnének venni. A szervezők feje egy kissé főtt, mivel most mitévők legyenek. Sajnos szükséges volt kimondani az elutasítást, a „nincs több hely, sajnáljuk” szavakat, mivel már így is kétszázötven volt a létszám, amennyit képes a faluház befogadni. Lehetséges, hogy pót tejbált is kellett volna megszervezni de ennek a kérdése a szervezőknél nem volt aktuális. Tehát a tény  az, hogy a eddigi  jól megszervezett tejbál híre messzire eljutott,  és sokan jelentkeztek. Voltak Szabadkáról, Zentáról, Tornyosról, Gunarasról, Valkai sorról, Adáról, Völgypartról, és mindenek után hát sokan helybeliek is jelen voltak ezen a rendezvényen. A szervezők mindent beleadtak, hogy a jubiláris tejbál jól sikerüljön. Az idén sajnos nem volt kis boci felajánlás a  tombola fődíjára, de a szervezők jóvoltából ez is megoldódott, mivel ők vettek egyet. A szabadkai tejgyár az idén is, mint minden eddigi alkalommal, hozzá járult  az ünnepséghez ajándékcsomagokkal, összesen 79-cel. melyek nagyon szép és értékes ajándékok voltak. A szervezők is készítettek csomagokat, de voltak más felajánlások, is melyeket a résztvevők hoztak. Összesen kb. 150 ajándékcsomag volt a tombolára előkészítve. Megemlíteném, hogy az asztalunknál történt meg, hogy az illető személy két tombolajegyet vett meg azzal a reménnyel, hátha a második díjat, ami egy kerékpár volt, majd megnyeri. Minden szépen ment a maga módján, míg a kerékpárt Gulyás Géza helybeli lakos megnyerte. A mi asztaltársunk elkeseredettségében a jegyeit összehajtotta, és készült eldobni őket. Na de ezután jött a bökkenő. Ismerős számokat hallott, melyek az ő egyik jegyén voltak. Gyorsan jelentkezett ám, hogy nála van a nyerőszám, ne is keressék már tovább. Így hát a fődíj is Törökfalura került Anitics Istvánhoz. Mindenféleképpen megvolt az öröm. A harmadik nyereményt Bakos Szabolcs és Anita szerezte meg, ők most Szabadkán élnek, de nemrég még Törökfalu lakosai voltak. Ők egy tányérgarnitúra tulajdonosai lettek. Mint minden évben a tombolajegyen begyűlt pénzösszeget a helybeli óvoda támogatására szokták a szervezők felajánlani. Az idén ezt  az összeget most is az óvoda kapja el, de valamennyit a faluháznak is juttatnak. Igaz a szervezők szerint az elmúlt évekhez hasonlítva kevesebb tombolajegyet tudtak eladni, és ez kissé csalódás volt számukra, de akkor is őrülnek annak , hogy nagyon szépen sikerült a szervezésük. Mindig lehet találni hibát, de ennek ellenére ez a jubiláris, ötödik tejbál mégis messzemenően jól sikeredett. A jó hangulatot a jó vacsora elfogyasztásakor és a mulatozni - táncolni szeretőknek Nagy Némedi Zsolt, Fodor István és Solymosi Nándor zenészek biztosították. A hely szűke ellenér sokan táncra keltek és ropták a zenészek által diktált ritmust. Az utolsó vendég, másnap reggel félhétkor távozott a teremből. És ez azt igazolja, hogy ez a tejbál is jól sikeredett. Hát, mit is mondjunk? Amit szívvel lélekkel szerveznek, annak megvan a foganatja, és messzire elhallatszik a jó híre. Ez történt most meg újból is ezen a tejbálon.

Furfangos időjárás

    Az enyhe, szokatlan téli hónapok múltával már-már úgy véltük, nem is lesz igazi telünk. Most amikor megérkezett, félfástól rontott be vidékünkre. Most már azt várnánk, hogy mihamarabb elmúljon, s jöjjön a tavasz. A tanyavilágban már megszokott, hogy mi magunk oldjuk meg a téli hónapokban a hó eltakarítást. A fő útvonalat a Voj-put vállalat szokta tisztává tenni, amikor odajut. A többi utcát és utat a tanyavilág felé mi magunk oldjuk meg. Az idén is, mint már megszokott dolog, a fő hordozója e munkának Bűn Péter törökfalusi lakos. Helyben és Völgyparton Belarus traktorjával tisztította meg, és tette járhatóvá az utakat. Valkai soron Varga Rudolf Landini traktorjával állt helyt a hó eltakarításban a településen és a környező tanyák felé vezető utakon is. Hozzájuk csatlakozott még a hóeltakarításban a törökfalusi HOBAU magáncég munkagépével, Laták Ferenc és Berze Tibor traktorjukkal. Az egész országban, valamint községünkben is a rendkívüli helyzet kihirdetése után ezek a személyek állhatatosan helyt álltak idejüket, munkájukat és munkagépeiket felajánlva. Remélhető, hogy e munkájukat a válságstáb értékelni fogja, és támogatásban részesíti őket. A települések lakói hálásak munkájukért, amit elvégeztek. A saját háza előtt a havat a járdáról  mindenki szorgalmasan letakarította, sőt még egymásnak is segítségére siettek. A természet furfangosan meglepett minket, de a leleményesség és az összefogás azért mindig sikerre viszi a bajbajutottakat. Igaz, hogy voltak gondok és türelmetlenségek a lakosok között, de a többség összefogott, és próbálta megoldani azt a helyzetet melyben mindenkit egyformán érintett. Az adai Vöröskereszt humanitárius szervezet Törökfalura és Völgypartra összesen 16 családnak biztosított élelmiszercsomagot és kenyérjegyet, hogy könnyebben átvészelhessék e hideg és zord téli napokat.
    A zord időjárás ellenére a táj csodaszép volt, és a természet néha még szebbé varázsolta a zúzmarával, mellyel felöltöztette a fákat, a villanyvezetéket, de még a házainkat is. Lehet, hogy sokan bosszankodásukban, elkeseredettségükben és fáradságukban nem vették észre a körülöttük megnyilvánuló természetet, az akkor is csodálatosan tündökölt.

Molnár József