Örökség

    Mereng néha így az ember 40 felett, hogy mit teremtett?  Nő vagyok. A karrierépítésem fő eszközei: fakanál, csiptető, vasaló, pelenkák...na, nem panaszkodásból mondom, ez az én választásom!  Mereng így az ember 40 felett, és megremeg a keze, ha alá akarja húzni...
    Mondjuk, legjobb esetben a közepén vagyok, és mosoly görbül, – tehát a csúcson! Ha igen, akkor végső pillanat, hogy visszanézzek! Szeretem, hogy soha nincs szükségem másokra, hogy megnevetessenek, elég az az egészséges irónia, amellyel magamat „kezelem”.
    Drága gyerekeim! Örököltem, házat és ezt-azt, maradt is meg nem is. Idő, még van is – meg nincs is. Büszke vagyok, hogy sokat nem kell gondolkodnom, és mégis annyi mindent adhatok! Mert örökségbe lehet sok mindent hagyni, végrendeletet írni, így hát:
    – Rátok hagyom azt a biztonságot, amivel öleltelek benneteket, és minden percet az életemből, mert rólatok szólt. Azt a tudatot, amit belétek „ültettem” – hogy én mindig vagyok, rám számíthattok. Örökbe adom az ajtónyitásotokat követő pillanatot:  „Anya!?”, az érzést, hogy hazaértetek. Tiétek az a mosoly, amely senkié, örökre a tiétek a megbocsátásom és a jóindulatom. Az, amitől önbizalmatokat tápláltam, amitől tudtátok, bármilyenek vagytok, bármit tesztek     – anya van! Gondban voltam a bátorsággal, de mégis úgy döntöttem, azt is felezzétek, legyen a tiétek az a merészség, amivel törtem előttetek az utat, és maradjon meg az a bátorság is nektek, amivel akár az éjszaka  kellős közepén felkeltetetek, hogy: „Anya!” A szabadsággal, azzal nem volt gond, azt úgy is elvárjátok, mert abból bőven van! Az is a tiétek – mehettek, áldásom rátok, a világ akkora, amit rátok hagyok, amekkorának megálmodtátok! A kötelességtudást, szorgalmat nem örökbe hagyom, azt mint példát mutatom, abból tanulnotok kell.  Ügyesek vagytok, elsajátítsátok. Könnyet viszont hagyok nektek bőven, mert sírni hasznos! Arra sokszor lesz nagy szükség! Valamennyi valamit is rátok hagyok, amitől a mosoly fakad, tehát tiétek a humorom. Osztozzatok gyerekek, mert a testvériség is a tiétek, az önzetlenség és a jó ítélőképesség. Használjátok ezeket a „kincseket” erőben, egészségben, addig is még vagyok és még ez egyelőre az enyém is , és majd utána is... Addig én sírok helyettetek!
    De tudnotok kell, hogy végrendeletet akkor ír az ember, ha még józan ésszel rendelkezik, ha beleírni is van mit, de főleg időben. Most még úgy is azt mondjátok:„Na, anya fekete humora!” és mire a vicc megkomolyodik, ezzel már rég meg tanultunk élni. Ami a legjobb benne, hogy ezek a dolgok máris és eddig is a tieitek voltak, nem járnak majd nagy pakolással, ha nehezek is és hatalmasak, a szobában nagy hely nem kell hozzájuk, mert tudom mekkora szívetek van, bőven belefér! Ès még ezután csak gyarapszik  az örökség, nő és nő és nő, mert én még élek, élek és élek!
    Ha kérdezitek mi haszna ennek? Hááát nehéz megfelelni, mert ahhoz fel kell nőni. Ezekre a pénzel nem kifejezhető dolgokra azért vigyázzatok, és tisztelettel fogadjátok őket, mert a szándék nemes, amellyel rátok hagyom. Először is, imádtam ezeket a személyes „dolgaimat”, verejtékeztem értük, nem könnyen szereztem, másodszor pedig hasznossá tehetik a ti életeteket is, amit majd a világ mindig igyekszik elrontani, és akkor, azokban a nehéz pillanatokban,csak magatokra és ezekre az örökségekre számíthattok. A használati utasítás pedig körülbelül így hangzik:
    – Tudatosuljon bennetek minden sugara a napnak, amely fénnyel önti el életeteket, minden esőcsepp külön-külön legyen nektek fontos, büszkén emeljétek fejeteket a szélnek szembe, a hangokra figyeljetek és ne a zajra, nyissátok tágra a szemeiteket, hogy megleljétek a csodákat. Ne feledjétek a csoda mindenkinek más! Ne akarjatok senki kedvéért mások lenni, és senkit ne akarjatok mássá tenni. A legnagyobb tanács pedig így szól: Elvárások nélkül éljetek! Elvárásokat egyedül magatokkal szemben állítsatok fel, és csak magatoknak bocsássatok meg nehezen! Lebegjen a szemetek előtt, hogy sok-sok millió ember él ezen a kerek Földön, és hogy kitől jön a megoldás a kérdéses pillanatban – ki tudja!? Megoldás mindig van! Senki nem ronthassa el az életkedveteket, Ti se próbálkozzatok másoknál, pórul jártok! Hiba azt hinni, hogy a nagy társaság erény, csak a gyenge egyed tömörül, a tömeg a gyáváknak, azoknak való, akik maguk nem képesek. Barát viszont kell! Válogatott barátaitok legyenek, független koruktól, nemüktől és státuszuktól. Arra, hogy mit mond a „világ”, ne adjatok! Viszont ha ti ítélkeztek, csak titokban tegyétek, magatokban, hogy még ti se halljátok! A magánytól nem kell félni, nem az egyedülléttől magányos egy ember, inkább, ha a lelke üres és szegény. Fogadjátok el magatokat, és az egész világ a barátotok lesz, és nekik lesz szükségük rátok, nem nektek rájuk. De anya ilyen, anyának ezer tanácsa van, amit nem is kell betartani, csak tisztelettel meghallgatni. Ti tegyétek, ahogy teszitek, és tudjátok mit, bevallom, hogy én ezt mind onnan tudom, mert fordítva csináltam.
    Egy nagy gond van! A szeretet az, amit annyira jó lenne örökségül hagyni, de azt nem tehetem... Abból nekem is kevés van, nem tudok annyit összeszedni, amennyire szükségem lenne, hogy ti erezzétek, mennyire szeretlek benneteket! Szeretet majd születik a szívetekben, egy angyal pillanatban!  Előre kell szeretni, nem hátra – nekem az lesz a hála!  Anya.

Pergel Zsaklina