133. Zöld levél
Harlekinkatica

Két harlekinkatica és egy hétpettyes katicabogár a szőlőbogyón Adán

    A szerbiai környezetvédelmi és területfejlesztési minisztérium a minap közzétette, hogy szigorú új természetvédelmi előírásokat hoztak, miszerint például egy katicabogár (szerbül bubamara) elpusztításáért tízezer dináros büntetés szabható ki. Másfelől – külföldi híradásokat böngészve – ilyen címekre bukkanok: „Pusztítsa el, és adja fel postán a katicabogarat!” Miről is van szó?
    Az ökológusok már korábban jelezték, hogy egy új katicafaj, a harlekinkatica (Harmonia axyridis) jelent meg nálunk, amelyik veszélybe sodorhatja az itt élő katicafajokat, többek között a hétpettyes katicabogarat is. Az ázsiai harlekinkaticát biológiai védekezés céljából hozták be Európába, de sikeresen megtelepedett a természetben, és rohamosan terjed az egész kontinensen. Komoly károkat is okozhat, például, tönkreteheti a mustot, és tömegesen telepedhet be lakásokba. Úgy látszik, a szerbiai környezetvédelmi minisztériumban erről még nem tudnak, mert ha tudnának, akkor pontosabban fogalmaznának, és azt mondanák, hogy csak a hétpettyű katicabogár (Cociella septempunctata) és az egyébként is ritka szemfoltos katica (Anatis ocellata) a szigorúan védett fajok.
    A harlekinkatica eredetileg egy kelet-ázsiai, mérsékelt övi faj, fő táplálékát levéltetvek és pajzstetvek képezik. Lárvája, valamint a kifejlett rovar jelentős mennyiségű levéltetűt fogyaszt naponta, ezért előszeretettel alkalmazzák a biológiai védekezésben. Elsőként Észak-Amerikába vitték be 1916-ban a levéltetvek ellen. Európában szabadföldi és üvegházi kártevők ellen telepítették. Ukrajnában kezdték el alkalmazni levéltetű ellen az 1960-as években, majd 1982-től Franciaországban, 1993-tól Görögországban, 1997-től Belgiumban.
Első (magyarországi) példányára 2008-ban bukkantak Szigetszentmiklóson. A faj megjelenése nem volt váratlan, a rohamos nyugat-európai elterjedés miatt számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb a Kárpát-medencében is előkerül.
    A harlekinkaticát azóta már Dunántúl-szerte megtalálták, sőt Szegeden és Sátoraljaújhelyen is, így kijelenthető, hogy a faj már az egész Kárpát-medencében elterjedt, néhol tömegesen. Ez alól Bácska sem kivétel, és habár nálunk sohasem alkalmazták biológiai védelemre, már Adán is lépten-nyomon megtalálható.
    Intenzív terjedésének az ökoszisztémára nézve legnagyobb veszélye, hogy kiszoríthatja a jelenleg nálunk élő katicafajokat. Mindamellett, hogy eleszi előlük a táplálékot, ha nincs elég levéltetű, akkor gyakran a többi katicafaj petéit és lárváit is elfogyasztja. Versenyképességét növeli, hogy míg az európai katicafajoknak évente egy, esetleg két nemzedéke van, addig a harlekinkaticának általában kettő, de délebbre akár 4 nemzedéke is lehet. Nagyobb távolságokat képes megtenni, mint az itteni fajok, a növényvédő szerekkel szemben pedig sokkal ellenállóbb. "Nem nagyon van olyan faj a rovarvilágban, ami megtámadná őket; a terjedésük akár ezer fajra nézve is súlyos következményekkel járhat" – ecsetelte a helyzet súlyosságát egy biológus-kutató.
    Annak ellenére, hogy a kártevőkkel szemben hasznosnak bizonyult, komoly károkat okozhat a mezőgazdaságnak is. Táplálék híján szívesen fogyaszt gyümölcsöket, különös tekintettel a szőlőre. A bogyókon táplálkozó bogarakat nem lehet mind eltávolítani, és a szőlő feldolgozása során az állat testéből keserű vegyületek (alkaloidák) kerülnek a mustba, jelentősen rontva annak értékét.
    A harlekinkatica ősszel előszeretettel húzódik az ember közelébe. A teleléshez készülő állatok gyakran nagy tömegekben szállják meg a lakásokat, sok bosszúságot okozva a lakóknak. A lakásba való bejutás megakadályozására a nyílások tömítése, esetleg hálós beborítása a legjobb megoldás.

Király János
(greenfo)