Nyelvi figyelő
Megszüntetnék a kézírást?

    Megdöbbentő hír jutott el hozzám nemrégen, miszerint Amerika egyes államaiban meg akarják szüntetni a kézzel írás kötelező tanítást. A terv a pedagógusok és a pszichológusok körében óriási felháborodást és tiltakozási hullámot váltott ki. Ha a hír tényleg igaz, és nemcsak egy interneten keresztül terjedő „kacsa”, akkor valóban eléggé meglepő. Az eddigiek során ugyanis egy népesség kulturáltságának szintjét éppen hogy az írástudással hozták összefüggésbe: minél magasabb az írástudatlanok száma, annál elmaradottabbnak számít az a térség, míg fejlett országokban alacsony mutatók jelzik az írni-olvasni nem tudók számát. 

    Vajon mi lehet e mögött az elképzelés mögött? Az való igaz, hogy a ma embere sokkal kevesebbet ír kézzel, mint apáink vagy nagyapáink. A számítógép korában csak a billentyűket nyomkodjuk, és nem a betűket formázzuk. Ez meg is látszik a mai kézírásokon. Míg az ötven, száz évvel ezelőtti kézírásos szövegeket nagy gonddal, szép írással készítették, a mai kézírásos szövegek eléggé elnagyoltak, kapkodósak, egyenetlenek. Ez egyértelműen annak tudható be, hogy számítógéppel gyorsabban lehet írni, tehát nincs annyira szükség a szép kézírásra. De hogy meg sem tanuljuk? A kézzel írás megtanulása a gondolkodásra, az agypályák működésére is kihatással van, és belegondolni sem nagyon tudunk, mi lehet a következménye annak, ha ez kimarad. Azt is csak találgatni lehet, egyáltalán miért merült fel ez a gondolat.
    Az írás és olvasás körül manapság mifelénk is gondok vannak. Pedagógusok és pszichológusok egyaránt felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a „funkcionális analfabetizmus” környezetünkben is jelen van, és sajnálatos módon növekvő tendenciát mutat. Írni-olvasni megtanult emberek nehézségekkel küzdenek, hogy megértsék az olvasott szöveget. Veszélyes helyzet ez, mert így nem tudják megérteni a különböző írásos anyagokat, szerződéseket, értesítéseket, és így bizonytalanul mozognak a különböző élethelyzetekben. Diákoknál is megfigyelhető, hogy bizonytalanul, akadozva olvasnak, a szavakkal birkóznak, és a lényeg, a tartalom rejtve marad.
    Úgy gondolom, nagy gondot kellene fordítanunk a szövegértésre, mint ahogy az írástanításra is. A számítógép korában lehet éppen leegyszerűsített jelekkel is kommunikálni, főleg baráti szinten, zárt körben, de tartalmas, kiérlelt gondolatokat nagyobb befogadó közönség számára csakis a nyelv autentikus eszközeivel lehet közvetíteni

Hódi Éva