Legújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - Arhiva

2011. szeptember

Címoldal
A legfontosabb beruházás
Községi események
Pedagógus? Pedamókus?
Községi hírek
Munkahelyteremtő szerződések aláírása
Az ózonréteg világnapja
Hetvenkedők találkozója
Kiárusítják a csődbe jutott vállalatokat
Adai a százezredik
Generáció
Én mindenekelőtt színész vagyok…
Kihasználatlan lehetőség
Mi újság Völgyparton?
VMSZ baráti találkozó
Nyugdíjasok vetélkedője
Joó József emlékverseny
Szorgoskodó nyugdíjasok
Megkérdeztük...
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
Hírek
Rendőrségi hírek
Zöld levél
Gyermekszínjátszóink jubileuma - IX.
Fiatalok írják – Fiatalokról írják
Befejeződött a községi sporthorgászliga
Árnyas oldal
Tarka oldal
Impresszum

Generáció

    Élem az életem, múlnak a napok, váltják egymást, mint jó és rossz, teszem a dolgom és leszűkül a tér – a kör, amiben mozgok hétköznapi tettekkel és gondolatokkal. Azután valaki azt kérdi: Hallottad?! És én nem akarom hallani. Magamba roskadok, egyel kevesebben vagyunk. Kérdem kétségbeesetten: manapság többen halnak meg? Nem, csak a mi „sorainkból”. És mostanság nincs öreg! Talán. Csak nem a mi sorainkból! Generáció! Kivel fogok én fiatal maradni!?

    Emlékeztek a poros lábú gyermekkorra? A meleg kezű óvó nénire? Bújócskázás, gumiugrálás, sántázás. Büszkén indultunk iskolába, mi voltunk Tito pionírjai, esküt tettünk -­ hogy tanulunk -­ és tanultunk! Nevelt bennünket a család, az óvoda, az iskola, az eszme. Tűző napon vártuk a stafétát! Munkaakciók, paprikaszedés! Kifli és pástétom! Az ügyeletes konyhás zsíros kenyér helyett kenhetett magának marmaládét. Emlékeztek? Voltunk futballisták, táncosok, kézilabdások, makramé csoportra jártunk, író-olvasó találkozókra, a hotel pincéjébe diszkóba, kémia-, fizika- matematika szakköre... Hetedikben hét napos osztálykirándulásra mentünk. Vagy ma is van ilyen?

    Engem nem az bánt, hogy a mai fiatalok másképpen élnek, hogy más a világ, én nem akarok abba a hibába esni, hogy: bezzeg a mi időnkben! Éljék ők is a virtuális kis-nagy világukat, ha nekik most így a jó.  Nekem az a bajom, hogy elveszítelek benneteket, elvesztettelek benneteket, generáció!

    Nem nevet a szemetek, és csak akkor köszönünk, ha muszáj, és nem beszélgetünk. Vannak azok az osztálytalálkozók, oda se jön el mindenki, mert sokan úgy érzik „nincs mit felmutatni”.  Akik eljönnek, azok  készülnek -­ képeket hoznak, és nézegetjük: a ház kívülről, a ház belülről, gyerekek az új autóban, medence az udvaron, a boldog család nyaral, a boldog család telel,  motor a háttérben, játszótér az udvaron …, kit érdekel mid van Pajtás! Engem nem. Én azt akarom, hogy nevess, hogy megcsillanjon a szemed, hogy gyerek légy bár addig, míg velem vagy!  Beszéljünk a régi szép dolgokról, emlékezzünk arra az időre, amikor mi – mi voltunk.  Annyi értékes ember – szétszaladt a világba, és kivel maradok én fiatal? Generáció!

    Kétrét szakadsz Pajtás a munkában, hogy legyen betevő falat, szép ház, autó, hogy nyaralhasson a család. Pedig én emlékszem Rád, amikor fütyülve, jó kedvel vicceket meséltél, amikor nevetett a szemed, és sátoroztunk a Tiszán, nagy majálisokat rendeztünk..., vártuk a vidámparkot, a körhintát! Biciklikkel jártunk, limonádét ittunk a Csicsánál, és hintáztunk a játszótéren, éltünk a nagyszünetekért a Cseh Károly-ba, a MSC-be. Hittanra nem volt szabad mindenkinek járni, de a templom előtt – találkoztunk. Most csak telefonba beszélsz Pajtás, hallgatod a híreket, néha kiolvasod a vasárnapi újságot, meg dolgozol, dolgozol és dolgozol, mert egy a feladat: státuszt kell venni a társadalomban. Így is van ez rendben, csak vigyázz azért magadra, mert, ha jelent neked valamit...
    … Nekem mindegy, hogy kerékpáron jársz vagy három autód van, házbérben élsz, vagy takaros családi házban, házasságban, vagy magányos vagy-e, én szeretlek Pajtás! Te az én generációm vagy, nekem drága ember, én emlékszem Rád! Ismerlek! Kereslek a Tiszán, a sétautcán, az iskolaudvarban, a parkban -­ kereslek, de nem lellek, és kérdem én, kivel maradok fiatal?!

    Ébredjünk egy reggel arra, hogy ez a mi napunk, hogy ma mindent lehet: nevetni, jókedvűnek lenni, viccelődni, szaladni, repülni! Keress meg, indulj el, úgy mint régen, CSAK! Régen nem volt telefon, és nem „egyeztettünk”, csak találkoztunk és örültünk egymásnak. Gyere, Pajtás, „nézz körül”  ­-  lelj rám..., keress meg, legyünk gyerekek! Egy percre, egy órára válj azzá, ami voltál, légy gondtalan, és repülj velem VISSZA! Járjuk át a régi helyeket, akarom a tekinteted, a kezed, a lendületed -­- ami sugárzott belőled..., az én kedvemért Pajtás, tedd meg nekem, mert félek -­ kivel maradok fiatal?

    Találkozzunk a parkban, ne legyen hely a padokon, támasszunk meg egy jó öreg fát, add a kezed, mesélj, hallani akarom a terveid, látni rajtad, hogy hiszel bennük, hogy senki se állja utad. Na, ne kéresd magad, üljünk hintára, ki tud magasabbra repülni? „Átrepülünk?”, majd ugrás, azt akarom, hogy messzebbre ugorj, mint én! Látni akarom a győzelmedet! Fuss Pajtás, vár az öreg Tisza, ki ér előbb oda? Mindenben legyőzöl...MOST -­ látod, hogy mennyi erő van benned? Fára mászol, erdei ösvényekre találsz, madarakat hallgatsz, és katicabogarat vigyázol a tenyereden.

    Nézz rám, Pajtás! Légy egy percre szerelmes, keresd meg a szemem zöldjét, legyen tele a tekintetünk, és legyen hangos a csend, ülje meg a lelked a finom, érezd a szellőt, érintsd meg az ifjúságot, simogass gondolatban, ízlelj, és érezz mint rég -­- és mi ez a könny? Mit keres a szemedben? Szeretlek Pajtás, generáció, drága ember! Régi jó pillanatok, kedves arcok, őrizlek itt bent, mélyen a szívemben, és soha nem vagy egyedül, rám számíthatsz. Ha egy régi dallam jár a füledben -­ hívj! Hívj gondolatban! Gondolatban tudni fogom, érezni fogom, hogy bátorítasz, hogy ne féljek, hogy vagy nekem, és lesz kivel fiatal maradni!

    Te, aki intesz az autóból, és talán két pillanatra tovább nézel a szemembe...Te, aki bárhogy van is -­  mosollyal üdvözölsz, Te akinek érzem a baráti ölelését, Te talán nem hagysz egyedül. Rád számíthatok. És sok ezer éve folyik a Tisza, és sok ezer generációt felnevelt a part. De akkor, ott azok mi voltunk -­- mások magunknak, a világnak, az volt a mi időnk, a mi zenénk, a mi szokásaink, a mi szabadságunk, elveink és elméleteink. Vajon hány embert vallhat generációjának valakit. Ki tudja, de minden egyel kevesebb sebet mar. Néha félek, féltelek Pajtás, lesz-e idő még egyszer, egy órányira fiatalnak lenni -­- Veled?!

Pergel Zsaklina

septembar 2011.

Naslovna strana
Opštinski događaji
Vesti iz opštine
Изграђена је чесма на Православном гробљу у Ади
Vesti iz policije
Aktivnosti sindikata
Šarena strana
Impresum


Design by VA