Veszélyes reklámok?!

    Nap mint nap számos reklámmal találkozhatunk, hirdetésektől hangos a rádió, a televízió, és az internet sem képzelhető ma már el a termékeket népszerűsíteni kívánó kiírások, felíratok, felhívások nélkül.
    Reklámok már az ókorban is léteztek, amikor falra festett hirdetésekkel különböztették meg a borokat tartalmazó amforákat. A reklámok elterjedése azonban a nyomtatás megjelenésével indulhatott meg igazán, s a 20. században a plakátművészet, a tömegmédiumok és az internet megjelenésével a reklámok korszaka köszöntött be.
    Kezdetben a termék ismertetésére épült a reklám. A hirdetés csupán száraz információközlésre korlátozódott, aztán egyre rámenősebbé vált.
    A megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodott maga a fogyasztó is, hiszen megszokta a társított értékek, az ígéretek valótlanságát és ezért most már szórakozottsággal vagy unalommal szemléli azokat. Ma a reklámok nem annyira elkábítani, mint szórakoztatni akarják a fogyasztókat, s mára a mindennapok részévé váltak, a gazdasági életet elképzelhetetlen nélkülük. A vállalatoknak létérdeke, hogy kapcsolatot találjanak a fogyasztókkal, így a hirdetés elmaradhatatlan velejárója lett az esti vagy délutáni tévézésnek, s akár egy-két órányi televízió előtt töltött idő alatt is többtucat reklámot vagyunk kénytelenek megnézni annak ellenére, hogy unjuk őket, s bizalmatlanul hallgatjuk a már ismerősen csengő ajánlatokat, ígéreteket, így a reklámbetétek alatt sokszor alkalmat találunk arra, hogy kiszaladjunk a konyhába egy kávéért, üdítőért vagy rágcsálnivalóért, azaz már megtanultuk, hogyan is viszonyuljunk ezekhez a hirdetésekhez, vagy elhisszük az üzenetüket vagy nem, de mindenesetre nem tulajdonítunk nagy jelentőséget nekik.
    A legkisebbeket a világ dolgaira éppen csak rácsodálkozó gyerekeket azonban érzékenyen érinti, elámítja a csillogó reklámvilág. Kisgyermekkorban, nyolc éves kor előtt, ugyanis a gyermeket csak saját szemszögüket ismerik, s ebből az egyéni nézőpontból vizsgálják a látottakat és a hallottakat. Igaznak fogadnak el mindent, amit a reklámokban látnak, s a szülő-gyermek konfliktusok egyik legfőbb oka az, hogy a szülő nem képes lépést tartani, a reklámok által diktált tempóval, s nem képes időről-időre a legújabb, legnépszerűbb játékokat, édességeket megvásárolni csemetéjének, sőt a tizenévesek viselkedése és frusztráltsága is erre a problémára vezethető vissza egyes kutatók szerint.
    A termékekbe csomagot ajándék pedig egy újabb ötlet, amely az áru megvásárlására ösztönzi a fogyasztókat, sőt a gyermeket azok, akiket az ajándékfigurák, s a termékbe rejtett „titok” vonz, s kíváncsiságuk nem hagyja nyugodni őket.
    Habár a reklámetika szerint a reklámozó nem használhatja ki a gyermekek hiszékenységét és tapasztalatlanságát, nem építhet a gyermekek érzelmeire, mégis előfordul, hogy ismert játék- vagy rajzfilmfigurák népszerűsítik a termékeket, vagy a reklámozásra olyan aranyos, kedves figurákat hívnak életre, amelyeket a gyerekek gyorsan megkedvelhetnek. Tehát az ártalmatlannak tűnő vicces, dalos reklámok, nem is olyan ártatlanok, hiszen a jó és rossz között különbséget tenni nem tudó, naiv és tapasztalatlan gyermekeket célozzák meg, az ő hiszékenységükre alapoznak. A témával foglalkozó szakértők pedig még csak most kezdik vizsgálni, hogy hogyan is hatnak ezek a reklámok a gyermekekre,  milyen eszközökkel élnek és élhetnek a reklámozók és mennyire tartják tiszteletben a legkisebbek érdekeit és jogait.
    A számos ismert veszély és fenyegetettség mellett tehát itt van egy újabb, amire figyelnünk kell, amitől meg kell óvnunk a legfiatalabb generációt, amelynek érzelmi és értelmi fejlődésére hatással van mindaz, amit a média közvetít felé.

Józó Mónika