Nyelvi figyelő
ÉDI NYELV
Reneszánszát éli ma az úgynevezett „édi nyelv”- azaz a szavak gügyögő hatású, kicsinyítő képzős használata: pl. a csoki fincsi, a főzi uncsi, a baba édi (a csokoládé finom, a főzelék unalmas, a baba édes). Régebben talán csak a gyermekekkel kapcsolatban, vagy az iskolai nyelvhasználatban volt általános az ilyesfajta megnyilatkozás: „Töri után az oszi kiosztotta a bizit” – azaz történelemóra után bizonyítványosztás volt. Az sms-ező diákok ma már számos új szót használnak egymás között, de ezek az i-s megnevezések is elevenen élnek. A köznyelvben pedig az élet minden területén megjelentek. Se szeri, se száma az ilyen szavaknak: papirzsepi, cuki, tejcsi, fincsi. A piacon vagy a boltban a felirat a burgi, az ubi és a pari áráról tájékoztat, és nem a burgonya, az uborka és a paradicsom árát tünteti fel. Meglepődve láttam nemrég, hogy Budapesten a temetőben az árusok kis táblácskájukon a krizi szálának árát írták ki tájékoztatásul. Hát, ha nem láttam volna a tábla mellett vödrökben a krizantémot, nem tudom, eszembe jutott volna-e, hogy mi lehet a krizi.
Ez a jelenség, nevezetesen az, hogy manapság minden beszédhelyzetben létjogosultságot kaptak az i-s kicsinyítő képzős újonnan alkotott szóalakok, az anyaországi nyelvhasználatban általános, errefelé szerencsére nem nagyon terjedt el. Csak azok használatosak, amelyek hagyományosan élnek a nyelvben. Ilyenek például mindenekelőtt a becézett keresztnevek (Kati, Mari, Jani, Pali stb), amelyek a nyelvtörténet során kialakultak, és amelyeket mindenki használ, és ezeken kívül nem túl sok általánosan ismert kicsinyítő képzős szóalak, mint pl. a csoki, fagyi. Az újabbak közül már hallottam errefelé a büntit (büntetés), a mogyit (mogyoró).
Az idei Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon Pusztai Ferenc tanár úr előadásában ennek a szóképzési típusnak a „viharos terjedési sebességéről” beszélt, és arról, hogy egyelőre nyitott kérdés, hogy a közeljövőben „miként, milyen tempóban változik ez a funkciójában, szóhangulatában és korosztályi kötődésében is ingadozó képzésmód”. Félő, hogy megállíthatatlanul terjed tovább, és előbb utóbb minket is elér.
Hódi Éva