A szakszervezeti szervezkedés joga

    A munkások jogaiért folyó harc kezdete a XIX. század végére vezethető vissza, amikor is Chicagóban közel 25 000 munkás többnapos tüntetés útján harcolt a 8 órás munkanapért és a jobb munkafeltételekért. Akkor a rendőrség e tüntetéseket véresen elfojtotta, több munkás életét adta, nyolc élen járót pedig letartóztattak, majd az ún. chicagói nyolcas elitélése néven ismert, megrendezett bírósági eljárásban először mindegyiküket halálra ítélték, később a halálbüntetést öt személy esetében életfogytiglani börtönre változtatták, hármukat azonban kivégezték.
    Azóta sok idő eltelt, de a munka és a tőke világa közötti harc ma is tart, azt hinnénk mindig is tartani fog, csak annak módja és az elért eredmények kérdésesek. Röviden megpróbáljuk ecsetelni, mi a helyzet ma Szerbiában a munkásjogokért és a foglalkoztatottak szakszervezeti szervezkedésre való jogáért folyó harc terén. Országunk 2000. november 24-én jóváhagyta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két jelentős konvencióját és egy ajánlását, ami a szakszervezeti szervezkedés és tevékenység szabadságát és a szakszervezeti jogok és szabadság védelmét illeti, éspedig: - a 87. számú konvenció a szakszervezeti szabadságról és a szakszervezeti jogok védelméről (1948-ban hozta meg a NMSz); - a 98. számú konvenciót a munkások szervezkedési és kollektív tárgyalási jogáról (1949-ben hozta meg a NMSz); - a 143. számú ajánlást a munkásképviseletekről (1971-ben hozta meg a NMSz). 
    A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (NMSz) az egyik legrégibb és legtömegesebb nemzetközi szervezet. 1919-ben Párizsban jött létre, majd 1946-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete különleges ügynökségévé formálódott. Alapfeladatát azon tevékenységek képezik, amelyek útján javít a foglalkoztatottak munka-, gazdasági- és szociális helyzetén, mégpedig nemzetközi jogi mércék megállapításával, konvenciók és ajánlatok révén. Szerbia alkotmánya és a munkáról szóló törvény is a konvenciókból és ajánlatokból átvett fenti jogokat szavatolják, és közelebbről taglalják a foglalkoztatottak szakszervezeti szervezkedésre való jogát. Sajnos, ma is léteznek még olyan munkaadók, akik megkülönböztetést végeznek, nemcsak a foglalkoztatottaknak a szakszervezetbe való betagosodása, hanem a munkásoknak a pozitív törvényes előírásokon alapuló minimális munkaügyi jogai kapcsán is.
    Másrészt azon munkaadók, akik a munkásra nem költségként, hanem befektetésként tekintenek, nem néznek rossz szemmel a szakszervezetbe szerveződött munkásokra, mert tudják, hogy a munkások képviselőivel folytatott minőséges szociális párbeszéd és egy minőséges kollektív szerződés - mint a vállalat jogerős általános aktusa szerint (amely rögzíti a munkások, a munkaadók jogait és kötelezettségeit) egy toleráns légkörben sokkal nagyobb termelékenység valósul meg. Tehát a foglalkoztatottak szakszervezeti szervezkedésre való joga önkéntes és törvénnyel, és alkotmánnyal garantált jog, míg a szakszervezeti tagság, többek között: ingyenes jogsegélyt, bírósági-, felügyelőségi- és más illetékes állami szervek előtt folyó eljárás esetén képviseletet, a munkából és munkaviszonyból eredő jogok védelmét, szakszervezeti továbbképzést, jogi információkat, pihenést és különböző kedvezményes vásárlási lehetőségeket, munkás- és sporttalálkozókon való részvételt biztosít, és a szervezeten belüli választói jogot, valamint a szakszervezet szerveibe való beválasztásra is lehetőséget ad stb.
    Értesítjük a foglalkoztatottakat, akik eddig nem tagosodtak be, de szeretnének a szakszervezet tagjai lenni, hogy részletes tájékoztatót Ada község Önálló Szakszervezete székhelyén kaphatnak, személyesen, vagy a 024-851-086 telefonszámon, minden munkanapon 07,00 - 14,00 óráig. Biztató az újonnan megválasztott községi szervek nem hivatalos bejelentése is, hogy a községi szintű szociális párbeszéd kapcsán, várható a Szociális-Gazdasági Tanács közeljövőben való megalakítása, amely az előttünk álló időszakban a tranzíciós átállás konfliktusaival, megfelelő stratégiák (munkanélküliség és a feketemunka elleni harc) és más, a munkások, és polgárok helyzete szemszögéből lényeges kérdésekkel foglalkozna.
    A lehetőségek sokrétűek, a kérdés csak az, mindannyiunk jóléte érdekében milyen mértékben élnek majd a szociális partnerek a lehetőségekkel.