TEOLÓGIAI GONDOLATOK
JÉZUS KERESZTHALÁLA

    Jézus Krisztus életének legfontosabb, és legbiztosabb adatai közé tartozik az a tény, hogy keresztre feszítették, kivégezték. Erről az eseményről mindegyik evangélium egy szoros egységet alkotó és összefüggő történetben számol be. Annak ellenére, hogy a hamis prófétaként és istenkáromlóként vádolt Jézus elítélésében döntő szerepe van a zsidó főtanácsnak és Pilátusnak, az Újszövetség számára Jézus halála nemcsak a zsidók és rómaiak tette, hanem Isten üdvözítő műve és Jézus szabad önátadása is.
    Pál apostol Korintusiakhoz írt első leveléből ( 1 Kor 1,24) tudjuk, hogy a botrányos kereszt Isten akarata és tette, hisz  Jézus az ”Írások szerint” feszíttetett meg. A kereszt tehát nem értelmetlen, hanem Isten döntése és akarata, Isten ószövetségi szavainak és tetteinek összefoglalása. Ha a kereszt Isten szándéka, akkor nem sorscsapás, nem „baleset”, hanem Isten által szándékolt valóság, szükségszerűség. Úgy is fogalmazhatnánk: kezdettől így volt elrendelve. A Jelenések könyve is arról a Bárányról beszél ( Jel 13,8), aki  a világ kezdetétől fel van áldozva.
    Hasonló gondolatot és tényt tár elénk az a szentírási hagyomány is, amely az ”odaadás” kifejezést használja: ”Ez az én testem, mely értetek adatik” (1 Kor 11,23,  Lk 22, 19), és szinte teljesen azonos képen fogalmaz a Rómaiakhoz írt páli levél is: Isten a Fiát „mindnyájunkért áldozatul adta”. ( Róm 8,32)

Jelenet a Passió című filmből

    A kereszt végső soron tehát Isten műve, bármennyire is emberek voltak a keresztre feszítés szereplői és bűnösei. Ez a kijelentés első hallásra ellentétben áll az általunk ismert istenfogalommal, hisz az általános felfogás szerint Isten hatalmas, dicsőséges, mindenható. A kereszten ezzel szemben a tehetetlenségben, gúnyban, gyalázatban szenvedő Istent tapasztaljuk meg. A kételkedés válaszát Pál apostol  Filippieknek írt levelének Krisztus-himnusza adja meg, miszerint az, aki Isten alakjában volt, kiüresíti önmagát, és a szolga alakját veszi fel, és aki szabad, az önként engedelmes lesz.( Fil 2,6-8). Ily módon Isten gyöngeségében mutatkozik meg ereje, szolga voltában hatalma, halálában az élet. Ami másoknak balgaság, gyöngeség és botrány, abban ölt Isten hatalmat és bölcsességet. A kereszt révén a legalacsonyabbnak vélt lett a legnagyobb.
    A Szentírás számára a kereszt botránya lett Isten minden elképzelést felülmúló szeretetének a jele: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk.”( Jn 3,16/). Azt a Fiút, akinek engedelmes halála egész működésének összefoglalója, aki mind az Atya, mind az emberek előtti engedelmességével létrehozta az üdvösség lehetőségét és valóságát. A Fiút, akit az Atya feltámasztott, felmagasztalt és megdicsőített, aki Istenhez vezetett bennünket.
    Mint ahogyan régen a tanítványok, úgy mi is ma tudjuk, hogy Jézus Krisztus halálában és feltámadásában végérvényesen és valóságosan elérkezett Isten országa, hogy a Megfeszített arcán Isten dicsősége ragyog fel.