A határon túl játszani mindig felemelő érzés
A IX. Munkásolimpia kísérőrendezvényeként nemrégiben Adán koncertezett a magyarországi Republic együttes. Két szólógitárosát, Boros Csabát és Patai Tamást a zenekar sikerének titkáról, terveiről és Vajdasághoz kötődő élményeiről faggattuk.
A Republic együttes népszerűsége alakulása óta töretlen. Dalaitok mintegy kétharmada slágerré vált. Minek köszönhető ez a siker?
Patai Tamás: Örülünk, hogy dalaink eljutnak az emberekhez, hiszen ők döntik el, hogy melyikből lesz sláger. Sohasem tudjuk előre, hogy melyik lesz sikeres, nem ismerjük a receptet, de talán nem is lenne jó, ha ismernénk.
Boros Csaba: Írogatunk dalokat, és örülünk, ha ezek a közönségnek is tetszenek. Ha a mi ízlésünk és a közönség ízlése találkozik, akkor abból egy nagyon jó dolog születik. Semmi sem erőszakos és izzadságszagú.
A zenekar fennállása óta változott-e a közönség? Bővült a rajongótábor vagy felcserélődött?
Boros Csaba: A dalok mindenkihez szólnak, mindenkinek, aki szereti. Nem célozunk meg senkit. Kezdetben ugyan voltak eltévelyedések, ugyanis nem tudták hova besorolni a zenekarunkat. Egyesek azt gondolták, hogy mi rock zenekar vagyunk, mások punknak tartottak bennünket, sőt voltak, akik úgy vélekedtek, hogy alternatív zenét játszunk. Azt gondolom, hogy akik Republic-koncertekre járnak, és megvásárolják az együttes cd-it, mindannyian találnak maguknak olyan dalt, amelyik közel áll a szívükhöz. Nem biztos, hogy mindegyik megérinti őket, hiszen olyan sokféle stílusban írogatunk dalokat, ahány emberből áll a zenekar. Nem biztos, hogy minden dal tetszeni fog egy ötvenéves hölgynek, de egész biztos, hogy talál az albumon két-három olyan dalt, amely közel kerül a szívéhez, ezért aztán el is jön a koncertre, ahol egyik, majd a másik albumról válogatunk. Így aztán korban nagyon széles az a réteg az, aki a Republic-koncertekre kíváncsi. Eljönnek a nagyon fiatalok is és az idősebb korosztály képviselői is, azt kell, hogy mondjam, nem is két, hanem három generáció: unoka, szülő és nagyszülő van jelen a fellépéseken.
Másképpen viszonyultok-e a régebbi dalokhoz, mint az újakhoz?
Csak egy koncert menetében, az adott hangulatban lehet eldönteni, hogy azon az estén az a dal jó volt-e, hogy aznap este jól játszottuk-e, formában voltunk-e, a közönség megfelelően reagált-e rá. Az este hangulatától függ, hogy egy-egy dal megtalálja-e a maga útját az emberek felé vagy nem. A koncerten én már nem tudok különbséget tenni régebbi és újabb dal között.
Mire készültök most?
Patai Tamás: December 28-án lesz egy nagyszabású koncertünk Budapesten a Pap László Sportarénában, oda szeretettel várunk mindenkit, mert ez kiemelt „monstre” koncertünk lesz.
Gyakran koncerteztek a határon túli magyarlakta területeken, a Felvidéken, Erdélyben és itt, Vajdaságban is többször jártatok már. Másképpen készültök egy magyarországi fellépésre, mint egy határon túlira?
Patai Tamás: Úgy gondolom, hogy nem készülünk máshogy. De mivel Magyarországon többet koncertezünk, a határon túl játszani mindig felemelő érzés.
Néhány évvel ezelőtt jártatok már Adán. Milyen emlékeitek vannak erről a vidékről?
Boros Csaba: A környékhez szép emlékek fűződnek, mindig nagyon rendes emberek fogadnak bennünket, a közönség lelkes és ismerik a dalainkat.
Józó Mónika