AZ EMBERISÉG A TERMÉSZET HATALMÁBAN

    Az emberi intelligencia, az alkalmazkodóképesség, amellyel az ember fel van vértezve, lehetővé tette, hogy kialakítson egy számára megfelelő világot, a saját ízlésének megfelelően, itt a Földön. Viszont az ember valóban képes arra is, hogy tönkre tegye mindazt, amit létrehozott?
    Kezdjük az elejéről! Földünk élővilága az idők folyamán állandóan változott, átalakult, átélt egy jégkorszakot, valamint a Pangea nevű ősföldrészből, összefüggő szárazföldből alakultak ki a mai kontinenseknek megfelelő földrészek. Eközben az emberiség tovább fejlődött, új ismeretekre felfedezésekre tett szert, tudása, tapasztalata az új információknak köszönhetően egyre csak gyarapodott. Az ember valószínűleg mindig is tartott a természettől, hiszen számtalan esetben bebizonyította, képes az emberek hatalma felé emelkednie: vulkánkitörések, árvizek, erdőtüzek, földrengések, hurrikánok, tornádók. Az emberiség a fejlődésében a legnagyobb lépésekkel talán a XX. században haladt. A rengeteg technikai vívmány, elektrotechnikai készülékek felfedezése, tökéletesítése, a járművek, a közlekedés fejlődése, mind-mind erre a századra jellemző. Ez a fejlődés viszont talán az egyik oka a természet iránti tiszteletünk háttérbe szorulásának. A katasztrófák pedig csak ezután kezdődtek, ezek elvezettek az emberiség legújabb, talán soha nem tapasztalt méretű, mindenkit érintő problémájához, a globális felmelegedéshez.
A XXI. század egyik legtöbbet emlegetett, vizsgált problémája a globális felmelegedés. Az ember igen csekély figyelmet fordít a zöld felületek fontosságára. Hatalmas építkezésekbe kezd, melyeknek érdekében sok esetben erdőket pusztítanak el, hogy nagyobb földterülethez jussanak. Ezzel nemcsak számos erdei élőlény élőhelyét semmisítik meg, de ez által Földünk kevesebb oxigénhez is jut. A Dél-Amerikai esőerdőket nemes egyszerűséggel a „Föld tüdejének” nevezzük, és ennek függvényében nagy felelőtlenség az esőerdők fáinak kivágása, irtása.

Sterbik Rita rajza, Cseh Károly Általános Iskola, Ada

    A Föld légkörében amúgy is jelentős a szén-dioxid mennyisége, koncentrációja, amit főleg a szórófejes flakonoknak, illetve a személygépkocsik kipufogógázának köszönhetünk. A személygépkocsi pedig, mint tudjuk, a mi alkotásunk, a XX. századi nagyméretű fejlődés egy terméke. Visszatérve, a széndioxid jelenlétének következtében vékonyodik a Föld ózonrétege, ezáltal a napsugarak könnyebben és nagyobb hatásfokkal jutnak el a Földre, és nagyobb mértékben melegítik a Föld légkörét. A felmelegedés következtében tovább olvadnak a sarkokat borító jégtakarók, ezáltal a tengerek, óceánok vízszintje jelentős mértékben emelkedne, egyes tengerparti városok, települések minden bizonnyal teljes mértékben a víz alá kerülnének. E folyamat klímaváltozással is járna valószínűleg, az éghajlati típusok is megváltoznának a földrészeken, az évszakok közötti átmenetek is eltűnnének. Evvel kapcsolatban érdekes és elgondolkodtató elméleteket láthatunk a „Holnapután” című filmben is, amelynek témája szintén a globális felmelegedés, a Golf vízáramlat megváltozása, valamint annak következményei, és ez a film az egyesek szerint várhatóan bekövetkező eseményeket tárja elénk és ábrázolja igen reálisan.
    Az évszakok változását talán már mi is tapasztalhatjuk vidékünkön. Télen meglepően magas volt a hőmérséklet az évszakhoz képest, hó alig esett, elmaradt a fehér karácsony, de még a fehér tél is. A nyárra pedig jellemző a gyakori esőzés, aminek időnként inkább vihar jellege van, hatalmas mennydörgésekkel, villámokkal, és nem gyorsan átvonuló, kellemes nyári zápor.   
    A hírekből is értesülhetünk természeti katasztrófákról a világ minden tájáról. Ázsiában egyes városokra lezúduló hatalmas vízmennyiségről, esőzésekről, ami elönti a kisebb városokat, Európából is tavaszi áradásokról hallhatunk, és az egyre nagyobb tornádókról nem is beszéltem, amelyek Amerikában pusztítanak. Elég visszagondolnunk a Katrina hurrikánra is, amely végigsöpörve rengeteg kárt okozott, valamint a Richter-skála szerint is igen erős földrengések, amelyek épületek egész sorát döntik romba. Ezekről valószínűleg mindannyian hallottunk már, és nyugtathatjuk magunkat, hogy mindezek tőlünk távol történnek, talán most jelen pillanatban nem is érintenek minket, és hogy régebben is voltak hasonló katasztrófák. Az igaz, hogy a korábbi századokban is történtek hasonló esetek, de talán nem ilyen gyakorisággal, mint most, valamint a Föld légköre is sokkal szennyezettebb, mint elődeink korában. Nem tudni, bolygónk meddig képes fenntartani ezt a törékeny természeti egyensúlyt, úgyhogy a megoldás részünkről nem a beletörődés, a semmittevés, hanem az ellenkezője, a cselekvés.
    Tisztelnünk kell a természetet, védeni, megőrizni a tisztaságot, nem szabad szemetelni felelőtlenül, meg kell óvni a fákat, folyókat, levegőt! Nemcsak önzőn saját magunkra gondolva kell itt élnünk, és nem szippanthatjuk ki bolygónk legtöbb erőforrását véglegesen, valamint büntetlenül. A bíró, aki ítélkezik felettünk, nem más, mint a Föld. Gondoskodnunk kell arról, hogy utódjaink is egy tiszta, szennyezés-mentes környezetben élhessenek. Ehhez mindenki hozzájárulhat, és akkor talán időben megállíthatjuk a természet további rombolását, pusztítását, szennyezését. Így elérhetjük azt, hogy a Föld hosszú időn keresztül az egyik legcsodálatosabb bolygó maradjon továbbra is, és élőhelyül szolgáljon az elkövetkező generációk számára is.

Gecse Attila