CIVILBEN AZ OLIMPIÁRÓL

    A város lázban ég. Július 4-e, bár az ünnepek között nem tartjuk számon, a mai nap valahogy mégis ünnepibb mint a többi. Hosszú idő után a város utcáin tömeg, nyüzsgés, Kezdődnek a munkássport-játékok – az olimpia. És lehet, hogy ötkarikás?
    Pár nap alatt több ezer versenyző „munkás” küzd foggal-körömmel az érmekért, serlegekért és nem utolsó sorban a betyárbecsületért.
    Az egyik adai rangidős versenyzővel, Nišić Đuróval beszélgettem a rendezvényről. A hatvanegy éves úriember korát meghazudtoló fittséggel készül a megmérettetésekre. Az idén ugyanis negyedszer szerepel munkásolimpián. Részt vett Apatinban 1995-ben, ott ezüstérmet szerzett teniszben, 2000-ben Szenttamáson ötvenméteres mellúszásban ötödik helyezéssel tért haza, 2003-ban Topolyán vegyes strandröplabda-megmérettetésen szintén ötödik, és az idén azon kívül, hogy ő lobbantja fel az olimpiai lángot, a változatosság kedvéért asztaliteniszben mérkőzik.
    - Tornatanár vagyok, idestova 36 éve. Az egész életem a sport körül forog, ezt szeretem, űzöm és oktatom. Nálunk a családban feleségem zenével foglalkozik, én pedig sportolok, ez természetszerűen azt eredményezte, hogy a gyerekeink is szívesen zenélnek és sportolnak, na már most mindkettőnél alapszabály, hogy amit elkezdünk, azt végig is csináljuk, és ez az én mottóm - mondja rendkívüli határozottsággal a tanár úr.
    Büszkén vesszük tudomásul, hogy városunk nemcsak a sportnak hódol a játékok megrendezése idején, hiszen az amatőr festők egyesülete, az ADART éppen egy kiállítással bőviti községünkben a látnivalók sorát. A megnyitón találkoztam Dragin Verával, aki egyébként a szervezet oszlopos tagja, és ezen a bemutatón is kiállította néhány kedvenc képét.
    - Te a képeiddel szerepelsz az olimpián? – kérdezem viccesen az atléta alkatú kedves teremtéstől:
    - Persze, a kiállítás nyitva tart a sportrendezvények ideje alatt is, de én még úszni is fogok. Már másodszor veszek részt munkássport-játékokon, több-kevesebb sikerrel. Női ötven méteres mellúszásban fogok versenyezni. Tisza-menti lány vagyok, így természetes, hogy szeretek úszni, de a többi sport sem áll távol tőlem. Gyerekkoromban  kézilabdáztam és kosárlabdáztam is. Szerintem az a jó, ha az ember több szerepet vállal az életben, kell hogy a szellem sziporkázni tudjon, és a csoda ne csak három napig tartson, hanem, ha lehet maradandót alkotni, akkor az akár az örökkévalóságig tartson.
    Munkásolimpia – érdekes szó, a nyelvészek biztosan behatóan foglalkoznak a jelentésével, de mi maradjunk a hétköznapi értelemnél. Munkások sportolnak, mérkőznek meg egymással. Így történik ez egy nem mindennapi munkásasszony esetében is. Skorupan Nadóval a moholi Zora konzervgyár éttermében csevegtünk a céllövészetről.  Az ötvenöt éves asszony, aki egyébként a vállalat nyersanyagfelvásárlási részlegén raktárosként dolgozik, ezen a rangos rendezvényen a női céllövő csapat tagja, és hatodmagával képviseli a gyárat, vagyis községünket.
    - Tizenöt évvel ezelőtt a Plitvicei tavak környékéről költöztünk családommal együtt Moholra. Nem volt egyszerű a beilleszkedés, de sikerült. Ma már vannak barátaim, és elmondhatom, hogy ezeken a játékokon is a társaság, a barátkozás kedvéért veszek részt. Természetesen én is voltam már különböző céllövészeti megmérettetéseken, de számomra akkor is az ismerkedés, a társalgás és a részvétel volt a fontos. Az idén családomból nem egyedül szerepelek az olimpián, lányom, Bobana is játszik a moholi iskola röplabda csapatában. Nekik is szurkolok. Fontosnak tartom, hogy az ember a kis dolgoknak is nagyon tudjon örülni – mondja szerényen Nádó.
    A legtöbb résztvevő az adai Termometal vállalat dolgozói közül került ki. Összesen harminchat. Igen, hiszen ezek közül tizennyolcan a focicsapat tagjai. Közülük Nagy Imrével, a csapat vezetőjével beszélgettem.
    - Nyolc éves koromtól rúgom a bőrt, voltam aktív játékos is, de így negyvenhét évesen már csak hobbi szinten művelem, és tapasztalatommal segítek az ifjaknak. Az ötödik olimpia ez, amin az idén részt veszek, és elárulom, hogy nem mindig labdarúgásban szerepeltem szép sikerekkel. 1995-ben Kikindán háromtusában az akkori jugoszláv bajnok hagyott maga mögött, így én a második helyen végeztem. Az idén csapatommal tervszerűen készültünk a megmérettetésekre, és nem hiszem, bármilyen erős lesz is a mezőny, hogy a Termometal labdarugó csapata szégyent vallana. Vérmérsékletemből kifolyólag szeretem a társaságot, így időnként szivesen elmegyek a barátaimmal horgászni, na meg jókat főzünk is együtt, és az én nagy örömömre hobbimat a családom is támogatja. Boldog vagyok, hogy az idén Ada lett a kilencedik munkásolimpia házigazdája, sok régi ismerőssel fogok találkozni, akikkel egyébként nemcsak sportbeli, hanem haveri  kapcsolatban is állok. Szerintem ezek a sportjátékok a tapasztalatcserén kívül jó bulik is lehetnek.
    Orovec Valéria, a moholi Novak Radonić Általános Iskola tanítónője a röplabdacsapat oszlopos tagja, és a minapi beszélgetésünk folytán engem egyértelműen meggyőzött, hogy számára ez mennyire fontos.
    - Nekem a testmozgás amolyan lelki táplálék, hiszen ép testben ép lélek, és ezt a mottót szeretném a gyerekekkel is elsajátíttatni. A csapatban kizárólag az iskolánk dolgozói játszanak. Több éve már, hogy minden héten kedd délutánonként rendszeresen, kitartóan és szorgalmasan edzünk, így született meg a gondolat, hogy miért ne mérettethetnénk meg magunkat versenyeken is, így lesz ez most az «ötkarikáson» is. A csapat már úgy összerázódott, hogy a sportpályán kívül is barátkozunk, együtt megünnepeljük egymás szülinapját, névnapját és még karácsonykor is készítünk egymásnak kisebb ajándékokat. Fontos az, hogy ilyen téren is tökéletesen összeilljünk, megértsük és támogassuk egymást. Mi sportolással egybekötve szórakozunk, amit valamennyiünk családja és nem utolsósorban diákjaink is értékelnek. Azt hiszem, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, fő a részvétel, az eredmények pedig..., majd meglátjuk.
    Hogy a kitartásnak általában meg is van az eredménye, híven tükrözi Hegedűs György pályafutása. A huszonnyolc éves péterrévei fiatalember az adai Iba csiszolószerszám-készítő vállalat okleveles közgazdásza. Ez már eredmény! De még nincs vége, mert velem nagy-nagy lelkesedéssel a teniszről beszélt, mivel neki ez a „fehérsport” a szenvedélye.
    - Tizenöt éven keresztül aktívan, ma viszont már csak kedvtelésből csinálom, de változatlan intenzitással szeretem. Az idén először veszek rész ilyen jellegű versenyen, és nagyon örülök neki. Tudomásom szerint nyolc ellenféllel kell megküzdenem. Bízok magamban, a tudásomban és erőnlétemben, és talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, reménykedek a sikerben is. – mondja céltudatos magabiztossággal a kedves fiatalember.
    Valamennyi résztvevőtől sok-sok sikert, kitartást, energiát kívánva búcsúztam a mielőbbi viszontlátásig.
    Ui. : Dragin Valéria ötödik helyen végzett, a Termometal futballcsapata ezüstérmes, Hegedűs György pedig első helyezést ért el, aranyérmet szerzett.
    Végre megtört a csend, játszottunk, megmérkőztünk és győztünk, csak jó lenne nem abbahagyni a küzdelmet!

Sáfrány Ágnes