Költészet
Rímek 2006

    Március 21-én a költészet világnapja alkalmából közönség elé lépett a község amatőr költőinek csoportja. A szépszámú közönség válogatást hallhatott a legújabb vereseikből, melyeket egy-két kivételével, maguk a szerzők adtak elő: Ljubica Živančev Fabijan, Vojislav Mernjikov, Csernus Valéria, Eőry Etelka, Kaszás Margit, Bacsi Erzsébet, Martonosi Dániel, Kajica Kuburić, Vasa Pantelić és Bálizs Géza. Több éve alkot már ez a szorgos kis csapat, számos fellépésük volt az adai közönség előtt. Sajnos, két kiváló tag már nincs az élők sorában: Halgašev Drago bácsi és Kecskés Jutka, emléküket továbbra is megőrizzük.

A község amatőr költőinek csoportja

    Minden évben néhány új tehetséges fiatal alkotó is jelentkezik. Ezúttal Martonosi Dániel, a zentai gimnázium tanulója mutatkozott be, akinek fellépése talán az est egyik legkiemelkedőbb pontja volt, egyrészt, mert ő a legfiatalabb költő, másrészt pedig most lépett először közönség elé, bemutatkozását vastaps kísérte – osztatlan sikert aratott.
    Betegség miatt nem jelenhetett meg Eőry Etelka, verseit Jepurski Krisztina és Csuzdi Erzsébet tolmácsolták, mint ahogy Kaszás Margitka verseit is. Vojislav Mernjikov egyik versét magyarul is hallhattuk, amit Tari István zentai költő ültetett át magyarra.

A közönség

    Az irodalmi-költészeti est színvonalát még inkább emelte a zeneiskola diákjainak zenei kísérete Szabó Zoltán tanár vezetésével. Fellépett Csuzdi Gáborés Csányi Csaba gitáron, Szalai Bence pedig zongorán játszott. A Baraparty együttes is fellépett, melynek repertoárja főleg megzenésített versekből áll. Ebben a műfajban igazán sikeresek, és számos elismerés birtokosai. Az est szervezője, műsorvezetője Csuzdi Erzsébet volt, aki ezúttal is a tőle megszokott magas színvonalon látta el feladatát.

V.J.

Martonosi Dániel két verse

Mint sötét éj

Mint sötét éj, most úgy ölel,
A testi vakság úgy jön el, hogy
Végül minden fény kimúl, s
A szellem fénye lángra gyúl.

Mit láttál, az mind képzelet, s
Ha nem hiszed, csak képzeled, hogy
Fény az, miről azt hiszed,
De nem tudod, csak képzeled.

 

Lombok között

Elbágyadt fűcsomót,
Megfáradt ősz apót,
Lelkéből kitépett gyermekét,
Szélhajú álomvolt kedvesét.

Kiszáradt, megvénhedt vánkosát,
Szélfújta egyetlen bánatát,
Régóta egyetlen lényegét,
Szültében elvetélt életét.

Sok gondtól megfakult, ősz haját,
Könnyében szunnyadó gondolát,
Óhajtott legvégső nyughelyét,
Siratja megrontott életét.